10 nap alatt gyalog a Balaton körül

Félúton vagyunk! Helló Badacsony! / 5. nap

2017. február 19. - budavaridora

Ünneplő csokis piknik, 100 kilométer, családi gyaloglás, úton a ködből a napsütötte sávig. Helló Badacsony!

haladas_5nap.jpg

"A nap, ami arról nevezetes, hogy túl vagyunk a 100. kilométeren! Az pedig külön öröm, hogy mindezt a kedves kis családom tagjaival és Anna meglepetésvendég unokatesójával ünnepelhettük meg egy rögtönzött állófogadás keretében. Úgy is, mint: nagyon boldogan körbeadtunk egy óriás tábla pattogós cukros Milka csokit. Rá kellett jönnöm, hogy az én Balaton-képemen a Zánka-Badacsony rész úgy egy vakfolt, hogy már többször átbringáztam, buszoztam és vonatoztam rajta: egy benzinkúton, Sir David tájból kiugró villáján és egy különösen idegesítő buckás részen kívül mégsem maradt semmilyen emlékem róla - bocs, Balatonrendes, bocs Szepezd! (Ugyanitt keresek új barátokat balatonrendesi, szepezdi és révfülöpi nyaralókkal!)

Míg Dóri a felhők feletti badacsonyi dűlőkbe vetette magát, mi átsétáltuk magunkat Ábrahámhegyen, Badacsonyörsön és Tomajon, újabb #demegvenném házakat dobtunk a bevásárlókosárba, a lábaink suhantak, még ha kicsit lassabban is néha, mint elterveztük. Nagy köszi lábak, büszke vagyok rátok hogy ilyen ügyesen hoztok-visztek!
És még egy köszi és szeretet a mai közreműködőknek: A Legjobb Narancsokat Facsaró Embernek, A Fájós Lábú Szuperhősnek, A Puha Hajú Banános Harcosnak és a Tea és Szendvicsek Őrének. <3 // Judit
kozos.jpg

"Valójában pont két pohár badacsonyi Kéknyelű után kezd olyan mondatokba az ember, hogy „amikor pár éve bemásztunk éjjel a tomaji kis strandra és meztelenül fürödtünk”, de végső soron sem a nosztalgiázással, sem a Kéknyelűvel, sem a meztelen fürdőzéssel nincsen semmi, de semmi gond. Az van a Badacsonnyal, hogy amint a környékére érek, tini leszek. Nem az a kezelhetetlen, megőrülös fajta, hanem a szerelmes, akinek innentől bármit mondhatsz, már csillogó szemekkel fog nézni, legalább egy napig. Persze nem ront a helyzeten, ha olyan fények vannak, mint ma, amikor a ködös sárgás-fehér háttérbe a hegy vágja bele a Badacsony formát, vagy amikor felfelé baktatva egy egész őzike csorda vonul végig decensen a kereszteződésen. És jól jön hozzá a Kéknyelű is: nyár íze van, stégen ülős, friss, első szerelmes. Lehet, hogy ezért van mindez.

badacsony.jpg

Jó itt nagyon. Tegnap egy rég leszervezett középiskolás évforduló miatt fél napra eltávolodtam a lányoktól: már 10 perc távollét után súlyos hiányérzet tört rám. Ők is hiányoztak, meg a Balaton is, elég összenövős ez az egész már pár nap után is, még akkor is, ha nem mindig sétálunk együtt. Tegnap Anna szaladt előre, ma én csatlakoztam később, aztán Badacsonyörsön hegynek fel vettem az irányt, hogy felkaptassak a Folly Arborétumhoz és a Csendes Dűlő teraszán, Dórival igyak egy bort. Nem is sejtettem, hogy az egy órája még ködös, hideg időből addigra olyan fények lesznek, amiktől a lélegzetem is eláll.

„Párszor egy évben az a ködös felhőcsík leereszkedik a hegyek aljába, és akkor a Badacsony és a tanúhegyek is olyanok, mintha lebegnének” – lép mellém Földi Bálint, az egyik környékbeli borász, amikor a Badacsonyt bámulom Badacsonyörsről. Bálint A Két Jóbarát, meg az Anti hármas csapatából az egyik, ez meg az egyik legviccesebb nevű „borászat”, amivel életemben találkoztam. Mi pedig épp a Pláne Borteraszra indulunk, ahol történetesen az ő boraikat is lehet kóstolni. Így futnak itt össze a szálak." // Dóri

"Ha elhalad mellettünk valaki, aki nem az aznapi csoportunkhoz tartozik, az már szokatlan a téli Balaton-parton. Jönnek néha biciklisek, és mély tisztelettel nézek rájuk, hogy ilyenkor menni, azért szép dolog. Aztán rájövök, hogy én se csak kifliért indultam éppen gyalog. Jónak érzem elfelejteni pillanatokra, hogy mennyit jöttünk és mennyit megyünk még. Gyalogolunk és kész.

Szokatlan volt az is, ahogy reggel a zánkai strandnál hangosan jó reggelt köszönt mögöttünk egy srác. Hát mondom jó reggelt, aztán nézem, hogy az unokaöcsém az! Nyakába ugrás és 10 perces „Ez isteni, hogy itt vagy!” után mondja Gergő, hogy hát úgyis úgy volt, hogy találkozunk, gondolta, akkor miért is ne jönne, Kaposvárról Zánkára, reggel 9-re. <3 Mentek a gyerekkori közös emlékfelidézések, a felnőttkori összenevetések, és újra suhantak a kis lábaim, mintha csak ma indultunk volna. Igazi családi nap lett a mai, mert Hugika és Apa is csatlakoztak Révfülöpnél, ahol Flóra 500 méter után elégedetten nézett hátra, hogy már mostanra is elég sokat mentünk, és majd ugye lesz rántott sajt. Lett!

Ma Szepezdnél egy néni álldogált a háza előtt, és várta a lányokat, akik körbekerülik a Balatont, télen, gyalog. Olyan jó, hogy ezek a lányok mi vagyunk! Nem tudom, hogy mi történt tegnap óta, de még szívesen elmennék futni egyet ma este.// Anna

Ezt a posztot már a Hotel Bonvinoból, egy szauna után írjuk, kiterülve. És most indulunk, megiszunk egy bort. Egészségetekre!

img_20170219_163844_439_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://balatoncamino.blog.hu/api/trackback/id/tr2612273611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.