Sokan velünk tartottatok az úton, többen több napot is gyalogoltatok a Balaton körül, van aki pedig végig lelépte velünk a 350.000 lépést. <3 Pár társunkat szeretnénk bemutatni nektek, nekik pedig köszönjük a sok közös élményt!

Bea - „Imádok gyalogolni”

„5 napot voltam első körben, második körben az utolsó kettőt, közben el kellett mennem dolgozni. Nagyon jó ötlet, hogy hárman ezt kitaláltátok. Én imádok gyalogolni, viszont félek úttalan utakon barangolni egyedül, így pedig  csatlakozhattam egy olyan csapathoz, ahol biztonságban érezhettem magam.

Bevallom, hogy izgultam az út előtt, de nagyon jó volt, hogy sok embert megismerhettem, élmény volt veletek gyalogolni. Ennyi fiatallal pedig külön jó volt együtt lenni. 

Nagyon jó élmény volt, ahogy a szepezdi szálláshelyünkön, a Hotel Magnóliában fogadtak minket, Balaton Caminósokat. A házigazda látta a Facebook live bejelentkezéseteket, és nagyon készült, hogy fogadjon minket. Igazán jól esett ez a kedvesség fáradtan, a nap végén.”

Kriszta - „Szerelmese vagyok a Balatonnak!" 

„Nekem a Balaton egyszerűen kell. Siófoki vagyok, így én bármikor kiülhetek a partra, elmélkedhetek és rengeteg energiát kapok itt. A 10 nap alatt nem jutott eszembe egyszer se az, hogy „Mit keresek én itt?!”. Fájt a lábam, de akkor is mentem tovább.

Szerintem ez egy szuper dolog, hogy elmondhatom, hogy körbesétáltam a Balatont, ha egyszer már úgyis minden tiszteletem a tóé. Így megismerhettem olyan részeket, amiket másképp nem láthatok autóból, bicikliből. Úgy érzem, hogy mivel nekem már annyi mindent adott a Balaton, most én is visszaadhattam valamit neki azzal, hogy körbegyalogoltam.

Azt is tudom már, hogy a hosszú út összekovácsol: megismertem új embereket, sztorikat, teljesen más szemszögből figyelem már a dolgokat. Átnézek az északi partra, és tudom, hogy ott sétáltunk. Ez az út pedig rólam szólt, hatalmas lendületet ad ez.

Az pedig, hogy innentől mi van messze, az teljesen más értelmet nyer.”

Laci – „Fel akartam mérni, hogy mire vagyok képes.” 

„Én igazából sportteljesítményt vártam ettől az úttól. A korom miatt fel akartam mérni, hogy mire vagyok még képes. Lelki dolgokra nem készültem, de sokan voltak, akik vágytak az ilyen beszélgetésekre.

Nagyon jól éreztem magam veletek, szép ez az út a Balaton körül, nagyon jó helyeken álltunk meg mindig falatozni is.

Jól esett kijönni a mindennapi robotból, fiatalokkal lenni pedig nagy felüdülést jelentett. Barátokat is szereztem, Badacsony felé végignevettük az egész napot és ezt felejthetetlen élmény nekem.”

Anikó – „Egy új hobbit találtam.” 

„Általában nem szoktam felépíteni extrán a dolgokat magamban, ezért az is lett a 10 nap alatt, amire számítottam. Éreztem, hogy nagyjából mennyit tudok menni, annyit is mentem, iszonyatosan jókat ettünk, és ez nekem fontos is volt. Gyaloglás és finomságok – ez egy jó balansz volt. :)

Nagyon jó érzés, hogy pár nap után semmi izomlázam nem volt, bárhova el tudtam volna menni, pedig nem voltam extrán edzésben. Az első pár nap kifejezetten fájt, de aztán átestem a mélyponton, volt egy kis honvágy, fáradtság, és szükségem volt egy pici egyedüllétre.

Nekem az tetszett a legjobban, hogy semmi nem volt kötelező, fontos az, hogy van tere az embernek és döntési lehetősége. Nagyon feltöltekeztem, jókat szórakoztunk és hiányozni fog szerintem a gyaloglás. Egy új hobbit találtam: gyaloglás egybekötve jó gasztro élményekkel – ez nekem nagyon bejött. Nagy élmény volt veletek lenni.”

Pál - "Szó szerint véremben van a barangolás." 

"Nagyrészt egyedül mentem, így a csapattal kapcsolatos élményről, benyomásról nem tudok beszámolni. Annak hogy egyedül mentem, tulajdonképpen kettős oka van. Egyrészt későn döntöttem el, hogy elindulok, emiatt a meghirdetett találkozási pontokon már nem tudtam megfelelő szállást találni. A másik ok alaptermészetemből adódik. Nem vagyok társaságkerülő, de van, amikor jobban szeretek egyedül lenni a saját gondolataimmal. Egyedül sem érzem magam magányosan, szeretem a csendet.

Nagyszüleim és szüleim mindig is aktív természetjáró emberek voltak, a vér pedig nem válik vízzé. 3 évesen már a Bakonyt jártam a szüleimmel, saját hátizsákkal. Szó szerint véremben van a barangolás. Az El Camino gondolata tavaly kezdett el foglalkoztatni, arra gondoltam, hogy a Balaton Camino kb. 200 km-es távja jó erőpróba, tapasztalatszerzés lehet egy hosszabb túra előtt.

Fogalmam sem volt, milyen lesz körbegyalogolni a Balatont, hogyan fogom bírni, lesz-e elegendő kitartásom, erőm a feladat leküzdéséhez, tudom-e tartani a tempót a nálam erősebb, sportosabb fiatalokkal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy közben egyszer-kétszer nem fordult volna meg a fejemben, hogy aznapra elég volt, abbahagyom. De az, hogy az egészet feladjam, még csak gondolati szinten sem vetődött fel.

Az elmúlt 10 nap sokat segített abban, hogy a jelenben éljek és élvezni tudjam, amit éppen csinálok."

Dóri 

Amikor belevágtál, milyen elképzeléseid voltak erről a 10 napról?

Nagyon nagyon reméltem, hogy körbesétálom a Balatont és megismerek új embereket, napról-napra a határaimat feszegetve.

Volt valami váratlan?

Minden nap nagyon sok váratlan dolog volt. Mindig elképzeltem milyen lesz, és valahogy mindig nagyon másmilyen lett – de általában sokkal jobb. Aztán az első mélypontom a harmadik-negyedik nap körül volt, akkor elkezdett fájni a talpam nagyon. Aznap először összejött véletlenül közülünk egy nagyobb társaság és a többiek kint fröccsöztek a teraszon, én meg bent voltam és úgy éreztem hogy feladom. Másnap mégis elindultam és teljesen átlendültem ezen. Aztán sokkal keményebb mélypontok jöttek és túl vagyok rajtuk, és nagyon jó érzés, hogy bármiből tovább lehet lépni és tovább csinálni.

Mondod a mélypontokat, de biztos voltak „magaslatok” is.

A legeslegapróbb dolgoknak is tudok most örülni, tényleg annak, hogy levesszük a cipőt, annak hogy van 5 centi árnyék, hogy kicsit letehetem a táskát, hogy feltöltenek a többiek, a jó társaság.

Van számodra valami tanulsága ennek a 10 napnak, amit hazaviszel?

A mozgás nagyon fontos, plusz energiát adott: nagyon energikus vagyok, felébredek magamtól korán reggel. A természet is nagyon sokat ad, a közelsége nagyon feltölt. Igyekszem nyitott lenni mindenre, és ezek a mélypontok segítettek abban, hogy felismerjem, még akkor is tovább tudok menni, amikor nehéz, és megéri.

Tóni 

Mivel jöttél?

Mikor először megérkeztem Akarattyára, az az erős indíttatás volt bennem, hogy a terheimet letegyem. Megtisztulni, átszellemülni, és új világot teremteni magamban és magamnak, amihez úgy érzem szép lassan mindent meg is kaptam: magamtól az időt, energiát és sok-sok töltődést, pozitívumot itt az út során szedtem fel.

Veled sok minden történt menet közben, mi akik első naptól figyelünk, láttuk, ahogy szó szerint egyre kevesebb csomaggal jössz.

Hagyom az energiák folyását és áramlását: ez az a megtisztulás, amit igyekszem is másokkal megosztani. Aki elindul ezen az úton, előbb-utóbb idetalál. A mélypontom a második nap délelőttje volt, ott rájöttem, hogy nem azért jöttem, hogy az óriási terheimet végigcipeljem ezen a szép kis 200 km-es túrán, hanem hogy könnyedebbé váljak. Megkezdtem az elengedést, és minden jött magával, kaptam a megoldásokat ehhez. Ha teljesen nyíltan jössz ide, rengeteg pozitív élmény tárja fel magát.

Szerintem 1 nap itt kevés. Az az élmény része, jó túrázni, de nekem az inkább csak kirándulgatás. 4-5 nap kell legalább, hogy megadd magadnak az időt, hogy találkozz magaddal, találkozz a gondolataiddal, és akkor fogod tudni, hogy merre tovább.

Ancsa 

Hogy indultál az elején, van ami nagyon másképp alakult?

Nekem ez az út egy természetes gyógyszer. Amikor van valamilyen problémám, akkor nekiindulok. Ha kicsit nehezebb napom volt, akkor a rakparton sétálok másfél órát, ha bonyolultabb a dolog akkor elmegyek 2 napra az erdőbe. Most tudatosan kerestem egy nagyobb lélegzetvételű lehetőséget, van egy nagyobb feladat, emésztenivaló, amivel most dolgom van. Azt is tudtam, hogy a vízpart fontos része az egésznek.

Akkor a Balaton Camino eléggé megfelelt az elképzeléseidnek?

Pontosan! Ami nagyon meglepett, hogy lett egy nagyon erős közösségi része a dolognak. Azt hittem, hogy nekem ez egy egyedül töltött, befelé fókuszáló út lesz, de aztán kialakult a kemény mag, és ez pont jó volt így. Volt pár helyszín is, ami teljes boldogság volt számomra, Tihanynál a Belső-tónál volt egy hihetetlen estém, és a Szigligettől Györökig tartó rész is a kedvencem lett. Nagyon jó tanító is ez az út, tényleg a legkisebb dolgokra csodálkozunk rá hatalmas örömmel.

Voltál egyedül, hiányzott az egyedüllét?

Nekem nagyon nagy szükségem van időnként a magányra és a visszavonulásra, és arra számítottam, hogy többet leszek egyedül. Most viszont nagyon jó volt az a tudat, hogy itt van a csoport, és én bármikor oda visszamehetek, az ott van, egy biztonságos hovatartozásérzet, tíznapos, szimbolikus dolog ez, mégis nagyon erős.

Amit még nagyon érdekesnek találtam, hogy amikor mész-menetelsz, akkor felerősödik a belső hangod, hogy éppen abban a pillanatban mihez van kedved. Ebben a társaságban gond nélkül megtehettem, hogy kicsit lemaradjak vagy előremenjek aztán visszatérjek, magyarázkodás nélkül, úgyis ugyanoda tartunk. A nehezebb szakaszok egyedül nem mentek volna. Nem kell egyedül mindent megoldani, ez nekem egy fontos tanulság.

Van praktikus úti tipped?

Például hoztam egy nagyon vékony kis könyvet, rövidebb lélegzetvételű sztorikkal. Peter Hex Széllyuk című könyvében emberek történeteket mesélnek egymásnak, miközben unatkoznak egy hajón. Nagyon jó volt néha leülni vele, kitölteni kicsit az időt. A másik nagyon fontos tanulság: mindig legyen nálatok TAJ-kártya! Ja, és Fenistil és társai. Tuti, hogy lesz valami bajod, és arra kelleni fog valami – de nem biztos, hogy olyan amire számítottál.

..de egy ekkora társaságban már jó eséllyel akad mindenféle az útipatikában?

Nekem volt egy bokaszalagszakadásom, és azt hittem majd azzal lesz bajom, hát nem! 10 nap alatt 5 különböző kiütést szedtem össze, aztán megjelent Erzsi személyében a mentőangyal, és megoldotta  a bajaimat. De a tanulság azért végül az, hogy tuti lesz valami problémád, és jó eséllyel meg fogod oldani – aztán mész tovább.

Helga 

Hogy képzelted ezt a 10 napot?

Semmi nem úgy történt, mint ahogy elképzeltem, de minden jobban alakult! Óriási testi szenvedéseket és lelki mélypontokat képzeltem el, és valójában élveztem minden percét. Voltak múló fájdalmak, amiknél valószínűtlennek tűnt hogy csak úgy a járástól jobbak lesznek, de így történt.

Mélypontok helyett akkor magaspontjaid voltak?:)

Igen, viszont pont ma beszélgettük Anikóval, hogy most akkor ennek vége van, ezzel mit csináljunk. Sajnálom is hogy vége, hiányoznak is az otthoniak, várom hogy hazaérjek, ez van a másik oldalán. Most még nagyon távolinak tűnik a holnapi munkanap, de a másik irányba is érdekes, mert próbáltam felidézni mondjuk Tihanyt és olyan mintha egy hónapja történt volna. Nagyon gyorsan eltelt ez a 10 nap, de nagyon intenzív és sűrű is volt egyben. És nagyon sok fantasztikus-szürreális élményben is volt részünk, szerintem én még nagyon sokáig fogok ebből az élményből táplálkozni.

Ha legközelebb jönnék, azt hiszem még jobban dokumentálnám. Tudatosabban kezelném ezt a részét, hogy amikor megpróbálom otthon elmesélni, akkor könnyebb dolgom legyen.

Van praktikus tanácsod? Valami amit mindenképp hoznál, valami ami nem kell?

Tudtunk mosni útközben, az nagyon jól jött, nyilván nem kell így 10 póló meg 10 darab mindenből. A hátizsákomat kölcsönöztem, nagyon jó döntés volt, profi túrazsák nélkül nem indulnék már el. De mindent érdemes kipróbálni előre, a cipő ami rajtam van, szuper jól bevált, de a vízálló társa például egyáltalán nem. Ha nem csinálsz ilyen távokat, nem fogod tudni előre.

Vera 

Legjobb pillanat?

Amikor Balatonvilágoson sétáltunk, a Magasparton, az csodálatos volt, utána a Lavenderben megpihenni szintén!

Mennyire volt olyan, mint amire számítottál, vagy miben volt más?

Az elején arra gondoltam, hogy eltöltök 1-2 napot, majd az utolsót, ebből egy nap kivételével az lett, hogy végiggyalogoltam. Azt gondoltam, ha majd végig sétálom, simán jönnek a nagy megvilágosodások, ehelyett inkább érzelmi kríziseket éltem meg minden nap. De a hazafelé tartó úton nagy lelki béke és nyugalom volt rajtam, ahogy láttam az ismerős tájakat és visszaemlékeztem arra, hogy ezt mind végigjártam. Ráadásul az örömömet meg is oszthattam egy csatlakozóval, aki ugyanazzal a busszal utazott, és az utolsó 2 napot töltötte velünk. A hazaúton született egy új elhatározásom is: amint lehet végigjárom a Kék túra útvonalát, mert szeretném jobban megismerni az országot.

Mi volt a legnehezebb?

Nem a fizikai, inkább a lelki oldala a megterhelő. A lelki fejlődés nekem nehezebb volt, mint a testi, de azért mentem, hogy fejlődjek. Amire szükségem volt, azt mindig megkaptam, a megfelelő pillanatban: segítséget, útitársakat, barátokat, magányt, örömöt, bánatot.

Miért indultál neki?

Azért mentem, hogy inspirációt kapjak a jövőmmel kapcsolatban. Ezt megkaptam: a túrázás lesz az új hobbim. Bátorságot kaptam hozzá, már nézegetem, mi kell ahhoz, hogy elinduljak a Kék túrán. A szüleimtől nehezen tudtam leszakadni, talán most sikerülni fog.

Minden túratársnak örültünk, köszönjük,hogy velünk tartottatok! :) A szép képeket pedig köszönjük Chripko Lilinek.