10 nap alatt gyalog a Balaton körül

Helló, hegyek! / Balatonlelle>>Balatonfenyves

2019. október 08. - rl.judit

Szikrázó napsütés, jobb oldalon a Balaton, azon túl a hegyek szépen sorjában, mi meg csak megyünk, egyre nagyobb mosollyal, összeszokottan. Kezdünk megérkezni a vándorlásba, de a fonyódi szakaszon ez nem is csoda. 

/ A mai képeinket Chripko Lili készítette.

balatoncamino_oktober8_chripkolili-4038.jpg

"Most úgy vagyok, hogy egyedül van kedvem menni, most az esik jól. Aztán amint van kedvem kicsit beszélgetni, felnézek, és máris meglátok magam előtt egy hátizsákot - mondja az egyik velünk gyalogló, mikor mellé érek Fonyódnál, aztán el is hagyom, mert a saját tér és a saját tempó itt alapértékek. Mindenkinek annyi, amennyi épp kell. Térből pedig volt ma elég, felfoghatatlanul csodálatos részeken vitt az utunk, végig a tanúhegyek látványával és karcsú fasorokkal kísérve, nappal, szellővel, igazi kirándulóidővel. Amikor jobbra mellettünk a Balaton, akkor tágul a tér, le lehet ülni a partjára, mi több, itt, ezen a szakaszon lehet hódolni kedvenc elfoglaltságomnak, a hegyek sorban elmondásának (Szigliget, Badacsony, Szent György-hegy, Gulács...). 

balatoncamino_oktober8_chripkolili-3951.jpg

Jó a csapat, egyre inkább ismerősek az arcok, és úgy tűnik, a helyiek is kezdenek "megtanulni" minket. Bálatelepen a strandon pálinkát kaptunk, Fenyvesen a Mari-Etta múzeumban zsíros kenyérrel és szörppel vártak, a vacsoránál megkérdezték, mennyi volt a mai táv, úgyhogy tényleg kicsit olyan, mintha mindenki velünk lenne. Pont Lilivel beszéltük este, hogy ezekkel a fényekkel a fenti képen tényleg kezdünk megérkezni az igazi vándorút hangulatba. 4. nap, pont a helyén van ez az érzés is." / Dóri

balatoncamino_oktober8_chripkolili-4016.jpg

balatoncamino_oktober8_chripkolili-3964.jpg

"A mai nap eseményeit két töredelmes vallomással tudnám összefoglalni:

  1. - reggel MÁR MEGINT nem mentünk fel a Gömbkilátóhoz
  2. - ma megtudtuk, hogy egész idáig nem vettünk észre egy csodálatos partszakaszt.

A reggeli köd és 3 fok a BL Yacht Klubban ugyan kicsit összerezzentett bennünket (és a kilátó megmászásától is elvette a kedvünket), Boglárra már kisütött a nap és valami bámulatos véletlen folytán rátévedtünk egy számunkra eddig ismeretlen, gyönyörű partszakaszra. Harmadszorra törlöm vissza a mondatot, amivel megpróbálom leírni, hogy milyen volt, de a Lili képei sokkal többet mesélnek majd.

Amikor legközelebb megkérdezi valaki, hogy minek szervezünk októberre kirándulást, csak előveszem ezt a napot és az orra alá dörgölöm. Nagyon örülök, hogy a kislányom is itt van: arról talán megoszlanak a vélemények, hogy ő mennyit lát, fog fel ebből az egészből, hogy jó ez neki, vagy nekünk. Mi hiszünk abban, hogy ezek a kalandok is hozzátesznek majd ahhoz, hogy nyitottan, kíváncsian, kényelmesen mozogjon a világban, bármerre is járjon. Vannak nehézségeink: nem könnyű a napi logisztika, kevés a melegedős, neki mászkálós, nyugiban pelenkázós megálló lehetőség, még úgy is, hogy igyekszem előre tervezni. És vannak a könnyebbségek: egy derűs-érdeklődő baba, segítő hátország a férjem személyében, és a napi menetben egy szuper hű társ futóbabakocsi. Ha valaki babával indulna útnak: egyrészt ne hallgassatok azokra, akik szerint LEHETETLEN, aztán friss tapasztalataim alapján nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom ezt a nálam lévő Bob Utility-t.

balatoncamino_oktober8_chripkolili-3916.jpg

Lassan 100 km-t beletettem az elmúlt 4 napban, és egyre vidámabban megyek vele: a gyökerektől felvert aszfalton áthussan, a minden kereket megakasztó aprókavicson meg sem rezzen, a füves hepéket és hupákat lágy ringatózással szeli. Picire csukható és bár szélesek a kerekei, pillanatok alatt lekaphatók és visszatehetők. Azoknak, akiket elvesztettem pár sorral fentebb, üzenem, hogy sört is lehet az alján tárolni! Meg rántott húsos szendvicset. Legalábbis ezt hallottam..." / Judit   

balatoncamino_oktober8_chripkolili-3904.jpg

„Ma egymást érték egy darabon az üdülők: a papírgyáré, a cukorgyáré, a csepeli munkásoké, a régről ismert és a most neves cégeké, távolabbi településeké és egyes budapesti kerületeké. Ezeket eléggé szeretem, persze, azokat, amik nem elhagyatottak és lepusztultak úgy, hogy közben csodás partszakaszokat foglalnak el magas kerítésekkel. De ezek nem ilyenek voltak, hanem kedves, 40 éves faházastól, a felújított szállóépületeken át, az ultramodern és mégis ízléses hotelszerűekig.

Egyszer voltam én is azt hiszem, hogy az IBUSZ üdülőben gyerekkoromban, és emlékszem, hogy ott volt a legpuhább párna, amivel addig találkoztam, és hogy jó nyári meleg volt, na meg napfény illatúak voltunk este az ágyban a stand és a homokozás után.

Szóval az üdülők jók voltak akkor is, és most így elhaladva mellettük is azt gondolom, hogy sok család, és már sokadik generációk szereznek puha párnás és napillatú emlékeket a Balatonnál, és ez elég jó így.” / Anna
 

footer_bloghu.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://balatoncamino.blog.hu/api/trackback/id/tr5215211188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.