10 nap alatt gyalog a Balaton körül

Balaton Camino

"Innentől bármeddig elmegyek" // 9. nap

2018. május 26. - schereranna

"Innentől mi van messze?" - tette fel valaki a költői kérdést arra utalva, hogy ha egyszer körbesétálod a Balatont, valahogy minden távolság összezsugorodik. Amellett, hogy sokkal kézzelfoghatóbbá válnak a távolságok, azt is elkezded elhinni, hogy bárhová el tudsz gyalogolni. És ez baromi jó érzés. A körbeérés kicsit legyőzhetetlenné tesz, ez persze lepereg majd a mindennapokban, de a belső csillogás még egy ideig kitart majd. 

img_6680_1.JPG

Mert hogy közeleg a vége, és a hétköznapokból - főleg a pesti hétköznapokból - Siófokra beérve kaptunk is "az arcunkba". A csendes napok után megérkeztünk egy igazi nyári hétvégébe, biciklisekkel, sok emberrel, tele éttermekkel, hangzavarral. Beszéltük is, hogy hirtelen jött ez a zaj, le kellett vezetni.

img_6686.JPG

Tavaly is megfogalmazódott bennünk, hogy ez kicsit olyan, mint egy edzőtábor. Dolgozol, reggelizel, kávé, indulás, aztán maga a túra, ami csodás, aztán munka, alvás, és kezdődik előről. Ma, így a kilencediken már nem is edzőtábor, inkább csak tábor érzésem volt: a reggeli gyülekező, a szendvicsek, Tóni epret kínál, hogy aludtál, fáj igen, de már jobb, köszi, na induljunk. Imádtam a táborokat, és úgy néz ki, felnőttként is megvan a varázsa. Mi lassan hazamegyünk, ki-ki amerre viszi a szíve, dolga, élete. A Balaton viszont napról napra telik majd meg élettel. A csendes Zamárdi strandon épül majd Sound meg a Strand nagyszínpada, lefotóztam nektek, mi van most a helyén. Az illusztrációt pedig nézzétek el nekem: az ujjammal rajzoltam, értéke felbecsülhetetlen! // Dóri

 

Robotpilótában ment ma a lábam és azt hiszem, hogy félig aludtam is járás közben. De ezek nem rossz dolgok, sőt nagyon jó kedélyű voltam ma, csak hát álmos-fáradt-izomfájós. Sok energia ez az út, lelki és fizikai, de sokat ad. Nem is tudom, mikorra fogom feldolgozni azt a sok impulzust, beszélgetés és információt, ami ért. De jó lesz az is nagyon, egy kis saját Balaton Camino after. De holnap még előttünk áll az utolsó napunk, addig pedig, nézzétek csak meg lentebb, hogy mennyi minden van már Instagramon a #balatoncamino hashtagnél. // Anna

@balatoncamino

Hőguta-közeli állapotban az ember könnyen kerül filozofikus hangulatba: ma többször felmerült a relativitáselmélet, mindenféle kontextusban, kutyasétáltatástól a Balaton Caminós időérzetig. Ahogy Ancsa mondta: "Nem azon gondolkodom, hogy mi lesz este meg mi lesz holnap, azt nézem, hogy na itt van még 20 méter a napon a következő árnyékig". Egyre többet bámulunk a vízre, mert persze vannak páran, akik csak ide vagy a túloldalra mennek haza holnap - mi meg még mindig hüledezünk, hogy hétfőn bemegyünk az irodába, pont úgy mint bármikor máskor. Persze az is jó lesz, hazaérni, szekrényből öltözni, felszállni egy metróra. 

lepes_9nap.jpg
Sokat beszélgetünk és sokan mondjátok, hogy szuper élményekkel mentek haza. Egymásnak adunk persze: nekünk minden csatlakozó és vidám kiránduló megerősítés arra, hogy amit kitaláltunk, annak van értelme, izgalmas és lelkesítő. Nagyra nyitottuk a Balaton Camino ajtaját, és jöttetek - eltelt 10 nap, még nem számoltuk meg hányan voltunk, de holnap jön még egy nagy menet, aztán a körbeérkezés. Hajrá utolsó nap, jó lesz már megérkezni! // Judit
Mai szállás: Mala Garden
Mai ebéd: Rozmaring
Chripko Lili mai csodás képei:
footer_nb.jpg

Nem bírtunk magunkkal idén sem // 8. nap

 lepes_8nap.jpg

"Nem bírtunk magunkkal." Mondtam ma vacsoránál a Kistücsökben, amikor azt kérdezték - teljesen jogosan - hogy "De hát ti már tavaly is körbegyalogoltátok, nem?". Hát körbe, és idén is mindjárt visszaérünk a kezdőponthoz, ami elég hihetetlen. A holnapi 21 km egyáltalán nem hat meg, persze majd 16 km-nél megint elfáradok és szeretnék majd megérkezni, de nagyjából mindennap így volt ez. Ma viszont meg is érkeztünk 16 km-nél, és én körülbelül 16 év után újra Balatonszárszón alszom, csak most nem a vasút túloldalán lévő gyerektáborban, hanem a Balatonhoz közelebbi oldalán a Together Villas apartmanjában. Nosztalgia, hála, napillat, talpzsizsegés és lecsukodó szemhéjak - ezeket érzem most.

Viszont új lendülettel ment a mai nap és a hátralévő kettőre is így gondolok. Érkeznek hozzánk inspiráló, igazán feltöltő emberek, akiktől a lábaim is jobban lépegetnek egymás után. Ezért igazán hálás vagyok. // Anna
Csak reggel ne essen! Mondtuk este. Csak a BL-ben ne essen! Mondtuk reggel. Csak a Mikinél ne essen! Mondtuk délben. Végül csak ezek után esett, de addigra már pálinkás reggelivel, minikoncerttel, zsíros kenyérrel és habzóborral kibéleltük a társaságot, felvettük a legzörgősebb esőkabátjainkat és mentünk tovább. Egyre könnyedebben megyünk, egyre jobban esik a séta is, és egyre többször merül fel, hogy jó, de mi lesz ha körbeérünk? Tavaly csak beültünk az autóba és hazamentünk. Ez megint ilyen egyszerű lesz? Két nap és kiderül. // Judit
Tudjátok, hol ettem életem legjobb zsíros kenyerét? Ma, tizenvalahány kilométer után, Balatonszemesen, egy random pikniken, gyöngyöző bor mellé, Szabó Miki lakókocsija előtt. Majdnem eleredt az eső, de megvárta amíg megeszem. 
Ilyen, és ehhez hasonló történeteket is magunkkal fogunk vinni és visszakóstolni, ha ennek az egésznek vége van. Szeretem, hogy sok helyen várnak minket, szeretem, hogy vannak visszatérő elemek, és emberek, már most. Nyilván két alkalom után furcsa ilyet mondani, hogy a Balaton Camino alatt Szabó Miki mindig kitalál valamit és megjelenik a lakókocsijával, de hát az van, hogy amikor kiderült, hogy idén is nekiindulunk, ő volt az egyik első, aki bejelentkezett, hogy tud egy szuper partszakaszt Szemesen... A beszélgetések mellett azt látom, hogy ezek a "meglepetések" is sokat adnak a csapatnak, nem gondoltam volna, hogy ma reggel még a második kávém előtt LGT-t fogunk énekelni a Balaton parton, aztán ez is megtörtént. Egyik sétáló társunk mondta, hogy fura lesz, ha holnapután vége lesz, és hát tényleg ma először kezdtünk el erről beszélni. Amikor Lili visszajött (ő a fotósunk, és pár napra elhagyott minket), tőle is azt kérdeztük, milyen a "kinti világ". Csak ennyit mondott: ami máshol van, az mind szar. // Dóri
Jöjjenek itt Szabó Miki szuper képei az uzsonnánkról.
Itt pedig Chripko Lili csodaszép fotói a 8. napunkról.
footer_nb.jpg

"Annak, hogy ma itt vagyok, ára van" // 7. nap

lepes_7nap.jpg

A fenti mondat a nap legerősebb mondata volt nekem, nem mintha nem lenne minden nap valami erős gondolat, ami elkap gyaloglás közben. Sorra is vettem, milyen ára, mert nagyon igaz volt. Kezdve onnan, amikor azt halljuk, nekünk könnyű, mert szabadúszók vagyunk, mert nincs gyerekünk, mert, mert, mert nekünk könnyű. Most, este 11-kor, amikor kint álomba ringatóan szakad az eső, legyalogoltuk a napot, eláztunk, és göngyölítjük fel a napi munkákat, írjuk a posztot, üzenünk azoknak, akiket szeretünk, vagy hajnalban, amikor azért kelünk, hogy minden "Balaton Caminon kívüli" dolog rendben legyen, cseppet sem gondolom, hogy nekünk könnyebb lenne. Egyszerűen csak eldöntöttük, hogy megcsináljuk. Mint ahogy eldöntötték azok, akik velünk tartanak. Van, aki a gyerekeit hagyta otthon a férjével évek után először, van, aki megrendeléseket mondott vissza, van aki megtervezetten, és volt aki hirtelen csekkolt ki, akár 10 napra. A PASO frontembere, Krisa pedig a 15 éves jubileumi koncert ügyeit intézte Fonyód és Bélatelep között gyalogolva, telefonon, hogy itt lehessen. Persze a fenti mondat ennél sokkal messzebbre vezet. Majdnem mindenkinek van "ügye" a gyaloglással. És egytől egyig mindenki tett, vagy épp most tesz azért, hogy szó szerint a saját útját járhassa. Ez nagy dolog, szóval nekem mindenki hős, aki itt van, és holnap is felkel.

Magamnak én is az vagyok, én itt kérem határokat feszegetek, és holnap nagyon, de nagyon aludnék tovább feltett lábakkal. De ez már egy másik poszt...// Dóri

img_7380.JPG

Fotó: @krsainsta

Ma kellett az energia a továbbmenéshez, és nagy szerencsére meg is kaptuk szuper kedves emberektől a sok erőt adó finomságot mindenhol, köszönöm nagyon!

Enni fontos, na, jót enni, meg egyszerűen csodálatos! A Konyhámban továbbfejlesztett bundáskenyérrel+kávéval, egy Balaton Camino menüvel vártak minket, ebédre a fonyódi mólónál vártuk ki az eső végét, ahol végre megettem az első idei lángosomat sok sajttal és tejföllel, úgy, ahogy azt kell. Balatonbogláron pedig a Palettában várt minket a második Balaton Camino menü, ahol tesztelhettük Bezerics Dani újításait, innen is küldöm neki a puszikat érte! Egyik társunk azt mondta a fokhagyma chipses kenyérlángosra, hogy ő bizony nem szokott ételfotókat készíteni, de akkor most Daninál elkezdi. Hát meg is értem! // Anna

Az lett a hajós sztorim vége, hogy reggel megébredve első dolgom volt rákeresni a hajós jogosítvány, vitorlás bérlés kifejezésekre. Hát így engedjetek legközelebb kikötőbe! 

Rövidke kis nap volt a mai, de sok minden fért bele mégis: a reggelit, a Dani-féle lángosokat és gazpachót Anna már méltatta, én pedig mai vendégünket, KRSA-t, a PASO frontemberét szeretném a távolból is Balaton Camino különdíjban részesíteni. Ahogy körbefektette a társaságot a napon a bélatelepi strand füvén a drónja alatt, az szebb volt mint egy jógastúdió stockvideója. Itt megnézhetitek a végeredményt, mi eléggé szeretjük, ahogy az élményt is, az alacsonyan szálló poénokkal együtt:

image1_11.jpeg

Fotó: @krsainsta

Most már szuper boglári vízparti szállásunkról figyeljük a balatoni villámokat, jöhet az eső a veteményesekbe, de légyszi, álljon el reggelig! // Judit

footer_nb.jpg

 

A vihar árnyékában // 6. nap

lepes_6nap.jpg

A keszthelyi Balatoni Múzeumban töltött éjszakánk után elstartolt kis csapatunk: megfogyatkozva de törve nem indultunk leghosszabb napunk métereinek felszámolására. Persze indulás után nem is húztuk sokáig, mert tippet kaptunk: a 400 éves vámház fasírtos szendvicsét. Ha kajáról van szó, nem viccelünk, úgyhogy odasiettünk, és amit ott találtunk, arra nincsenek szavak. Beszéljenek helyettem a képek, mert nem tudok egy dolgot kiemelni (a szendvics tökéletes volt, pont ilyennek kell lennie egy fasírtos szendvicsnek):

Fasírtos zsemléért jöttünk, de nehéz bármit kiemelni. �

Balaton Camino (@balatoncamino) által megosztott bejegyzés,

Aztán végre megérkezett a déli part! A balatonberényi strandon ledőltünk a fűbe, hagytuk hogy megcsipkedjenek a hangyák és összefestékeztük magunkat a frissen festett stégen is. Mi ez ha nem a boldogság május végén? Óriási szieszta lett, a vihar meg megvárja míg elindulunk - vagy amíg megérkezünk mai otthonunkhoz, a hajóhoz. Azt mondja Tomas kétféle ember van: aki mostantól csak hajón akar aludni, és olyan, aki soha többé. Reggel mondom mi a helyzet. // Judit

unnamed.jpg

Bizony van az, hogy valamit kinézünk valakiből, valaki meg egyszerűen nem "annak" a típusnak tűnik. Elég felszínes ez, de szerintem mindannyian csináljuk. Abból a szempontból mondjuk jó, hogy felül lehet írni elég gyorsan. Nem súlyos ítéletekre gondolok, hanem arra, hogy kiből nézem ki, milyen az a típusú ember, aki eljön hátizsákkal a Balatont körbegyalogolni. És meglepnek az emberek sokszor, hogy nem "annak" a típusnak tűnnek, én pedig örülök, hogy ma is megleptek csatlakozók, út szélén minket leszólító emberek, hogy mégis azok a típusok, mint én. :)

Aztán az is meglepett, hogy Keszthely után egy sírollerrel találkoztunk, úgyhogy ha lehet választani szokatlan közlekedési eszközt, akkor én holnapra Marty McFly légdeszkáját kérem a lábaim alá! // Anna
en.png

Lassan haladtunk ma, és nem a hosszú táv miatt, hanem a folyton meg-megállás miatt. Először csak egy jó szendvics reménye állította le a csapatot, másodszor dolgozni kellett, harmadszor viszont a világ leghosszabb esőre várása. És mostanra tudjuk, hogy az eső nem érkezett meg - mondjuk még jöhet, de akkor már a mai szállás-hajónk biztonságos belsejében alszunk remélhetőleg édesen.

Délre befordulni nekem  olyan, mintha más világba kerülnék. Megváltoznak kicsit az utcák, a táj, a látnivalók, ráadásul egy számomra kevésbé ismert területre lépek be. Ahol ugyanúgy látszanak a "hegyeim", csak messzebb vannak, és szépen sorba lehet venni őket. Itt található a világ számomra leghosszabb utcája, a máriafürdői Dózsa György út, ami Hullám utcában folytatódik. És ezen az utcán van a legváltozatosabb építészet, amit valaha láttam, a nádtetős, fehérre meszelt házaktól és retro nyaralóktól kezdve az egymásba épített háromszög házakon át a rózsaszín, narancs, kék stukkós, oszlopos, amorf, megfejthetetlen alakú kis és nagy épületekig. Tényleg már csak emiatt megéri végigsétálni rajta. 

Gyerekkoromban Csopakon mindig az volt a mondás, hogy ha látszik a túlpart, akkor rossz idő jön. Hát, ma alig látszott, mégis egész nap baljóslatú volt minden. Csipp-csepp, halljuk a hajó tetején. De ez mindenképp izgalmas éjszaka lesz! // Dóri

footer_nb.jpg

Túl a felén // 5. nap

"Szerintem a Rókarántó felől menjetek, onnan sokkal rövidebb!" - mondta parádés reggelink mellett a Villa Kabalás Fölföldi Peti, és kicsit nehezen akartunk ráállni, mert kicsit megkésve felmenni egy még nagyobb dombra az nem mindig tűnik jó ötletnek. Aztán negyedórával később már leesett állal meneteltünk a dombtetőn, és azt éreztem, hogy én még sosem láttam ilyen szépnek ezt a tájat. Balra csodás hegy-rétegek, jobbra víz, előttem pedig de-megvenném-házak. Ha valaki azt tanácsolja, - például én, most - hogy menjetek fel a Rókarántóra, akkor fogadjátok meg a jótanácsot. AZT az eladó házat meg már kinéztem én, stipistopi!

Nem ez volt az egyetlen magaslatunk ma, felszaladtunk Orbán Petivel és Szentes Szilárddal az egyik kedvenc helyemre, a vonyarcvashegyi Halászkápolnához is. Szilárdtól a tanúhegyekről, a lápi hízókáról és a fagyalról is sok mindent megtudtam: előbbiekről azt, hogy idővel sokan közülük Gulács formájúra kopnak, utóbbiakról pedig hogy a pompás nevű hízóka kipusztulófélben lévő húsevő növény, a fagyal pedig bármilyen jó illatú is, eléggé mérgező. Ez megmagyarázza, hogy miért nincs még a legmenőbb balatoni éttermek teraszán fagyalfröccs - én pedig abbahagyom a kéretlen termékfejlesztést. Orbán Peti - akinek TUTI láttad már valamelyik eszméletlen balatoni képét - is mellettünk drónozott, gurult, sétált egész nap, tőle a legextrémebb Balaton-kerülés kategóriába érkezett erős nevező: az egyik haverjával kitalálták, hogy ők márpedig éjszaka kerülik meg a Balatont bringával. Az ötletgazdát végül Akarattyán vitte el a záróvonat, Peti meg befutott reggelre két keréken. Meglátjuk, 5 nap múlva mi milyen arccal szakítjuk át a célszalagot, addig viszont még hátra van ugyanennyi. Hajrá lábak, csak így tovább! // Judit

Azért szemét, hogy mindig este írjuk az összefoglalót, mert ilyenkorra reménytelenül fáradt tud lenni az ember. Tudom, nyávogás, de ez az 5. nap úgy lett holtpont, hogy szuper társaság volt, isteni beszélgetések, sztorik, és olyan útvonal, ahol a nádasok szegélyezte embersor fölött a lehető legvidámabban szállt Orbán Peti fotós drónja, és ahol a hegyek adtak élő illusztrációt Szentes Szilárd geológiai magyarázatainak. Még levél kitűzőt is kaptunk - a Túrafalókkal amúgy érdemes elindulni Szilárddal máskor is.
Szóval most kint ömlik az eső, a kiskutya annyira kivan, hogy állva eldől, én meg felteszem a lábaimat és gyúrok a holnapi hurokra. Csak ne essen. Sokat. // Dóri
fak_1.png

Ma a Szigliget-Keszthely távon nagy nevetések és nagy hallgatások voltak. Két biciklis társunk is akadt, Orbán Peti és az én anyukám. Peti táskájában mindentudó drón, anyuéban az új ragtapasz és zokni felmentősereg és finomságok. Szépen kettéválasztottuk ezt a mai napot szerintem, fél távon ebédeltünk, pihentünk a Szépkilátónál - ami szerencsére nem hazudik a nevével és tényleg nagyon szép - csoportosan néztük a tájat és pihegtünk. "Már itt is vagyunk?" - hangzott el az élbolyban a kérdés, ahol a mai egymást szekálós-szívatós-nevetős dumára ezt csak rátett egy lapáttal, és én nagyon élveztem hallgatni, ahogy a Balaton Caminósaink így élvezik egymás társaságát.

Ma volt még egy másik kedvenc mondatom is. Laci, aki a legelejétől jön velünk, azt mondta: "Ma csak hallgatok folyton, és mosolygok, ez egy ilyen nap. Nagyon élvezem!" Szeretem, amikor valaki tud hallgatni és élvezni azt, és még jobban szeretem, ha pont emiatt meg is érti azt, hogy az én hallgatásom sem jelent semmit rosszat, sőt. 

Most már a Balaton Múzeum vendégszobájában majszoljuk a legjobb magos zsemléket, és a falon látható régi keszthelyi képeket böngésszük. Ma is jó helyen pihennek meg a kis lábaink, pihenjenek is, mert holnap van a leghosszabb napunk! // Anna

ma.png

 

 Na de tudjuk hogy úgyis csak a képekért jöttök! Íme a mai termés Chripko Lilitől:

 

Apropó, holnap egy másik nagyon izgi képes anyag is várható Orbán Petitől, figyeljétek az oldalt, mi már alig várjuk hogy megoszthassuk veletek!

footer_nb.jpg

Szepezdről a második félszigetre // 4. nap

Kíváncsi voltam, milyen lesz a kutyával gyalogolni, mert a magyar agár nem éppen a csapatban “poroszkálásra” született. Aztán valahogy mindenkitől kapott egy kis babusgatást, többen sétáltatták, és most a Báró is elmondhatja magáról, hogy teljesítette a Szepezd-Szigliget távot. 

lepesek_4nap.jpg


Apropó Szigliget: megint egy félsziget-szerű képződmény, ami hosszabb gyalog, mint gondoltam. Tihannyal is mindig az van, hogy már mindjárt, már mindjárt, már mindjárt...aztán csak erőn túl ér el az ember a végére. Mire estére felértünk a Villa Kabala teraszára már megint úgy éreztem nem tudnék már tovább menni - persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez a csodás épület a hegy oldalában van, és hát a jó kilátásért meg kell küzdeni.

33103747_10214576514440426_2839376671495159808_n.jpg
A mai nap is elég eseménydús volt, nem csak a csatlakozóink között vannak nagy újrakezdők, bevállalósak és nagyot álmodók. Ilyenek a Villa Kabalások is, Fölföldi Peti pesti sikerekkel a háta mögött tért vissza a gyökerekhez és tervezett Szigligetre egy apartmant és éttermet, ahol édesapja borai vannak az itallapon. Aztán ott van Jászai Heni, aki egy ikonikus badacsonyörsi épületet újít fel épp, Vánkos néven, a szobákban idén júniustól már aludni is lehet. És itt van Tóth Ádám és a Pláne Badacsony borterasz - ahol én tavaly le is ragadtam. Ádám Budapestről költözött le, 5-6 éve bolondult bele a borokba, kezdett el borászatot tanulni, szőlőt művelni, majd nyitotta meg a borteraszt öccsével. Ja, és a Pláne, meg a Vánkos épülete is felkerült a Fortepan albumunkba! // Dóri

Ma nemcsak a táj változott a legkedvencebb irányomba - a víz és a hegyek optimális arányú eloszlására -, hanem végre megjelentek kedvenc kis elárusítóhelyeim, a balatoni becsületkasszás asztalkák is. Jelentem, itt a fűszernövények, eprek, meggyek, és a Búvár zsebkönyvek szezonja! Remélem még sok ilyet tudok fényképezni nektek:

image4.jpeg

image3_1.jpeg

image1_10.jpeg

image2_5.jpeg

A Hegyestű és a Badacsony bármilyen szögből nézve a megunhatatlan kedvenceim, de aki velünk sétált ma, az tudja, hogy az egyik legjobb kanyar az, amikor az egyik pillanatban még a Badacsony mellett gyalogolsz, aztán Szigligeten járva pedig hirtelen megpillantod a messzi távolban. Mert elég nagyokat megyünk, lássuk be. Holnap megérkezünk a 100. kilométerhez, aztán hamarosan ráfordulunk a déli partra. Jó társaságban gyorsan megy az idő!

Napok óta visszhangzik bennem a füredi Dobai Andris mondata, hogy "a jó pezsgő a hónod alá nyúl és felemel", és amikor mai szállásunk, a Villa Kabala kapujában egy pohár bodzás habzóbort nyomtak a kezembe, akkor hirtelen a helyére került ez is. Kell egy nagyot kutyagolni a szigligeti túra végén, de ha szeretitek magatokat egy kicsit, akkor belerakjátok ezt a kanyart, és megpihentek egy valamire a teraszon. Ha addig nem simított ki a Balaton, akkor ez a hely rendberak. // Judit

_mg_2372.jpg

Szóval az van, hogy nem sikerült beszélgetnem mindenkivel, pedig szerettem volna, de sok-sok új csatlakozónk van, és én se vagyok mindig beszédes, főleg, ahogy szaporodnak a kilométerek. Egy-egy napon belül a távoknál se könnyű felmérni, hogy vajon majd ki hogyan teljesíti, mert sokan vagyunk, más a tempónk, mást nézünk meg és állunk meg egy-egy fotó erejéig. A nagy reggeli gyülekezőnk után elkezdenek kisebb csoportok kialakulni, épp ezért mindig megbeszélünk találkozókat, időpontokat (plusz/mínusz érkezés-indulással), hogy aztán megint együtt legyünk.

Én - és szerintem Dóri, Judit is - mindenkit arra buzdítok, hogy azt tegye, ami jól esik neki, hiszen nem baj, ha ez az út mindenkinek más kicsit, a sajátja. Remélem, hogy minél több Balaton Caminóssal tudok beszélgetni, egy-egy mosolyt váltani, szerencsére már sok ilyenben volt részem a 4 nap alatt. Mindenesetre azt látom az arcokon, hogy a lassan már 100 km (!!!) ellenére is vagy éppen pont ezért, mindenkinek jó érzés itt lenni a Balaton partján, és kivenni a saját részét a Balaton Caminóból. // Anna

_mg_2628.jpg

Nézzétek meg a 4. napunk képeit, a csodaszép képeket köszönjük Lili Chripkonak. <3

footer_nb.jpg

Fogy a táv a talpunk alatt // harmadik nap

lepesek_3nap.jpg

 Még sosem ébredtem a Tihanyi-félszigeten, eddig! :) Kacsapár várt reggel 6-kor a kertben, így kezdtük a napot hárman közel a belső tóhoz. Nem tudom, hogy ők merre mentek, de mi ma egészen Szepezdfürdőig. A reggeli találkozónál a Cartographia Kiadó leglelkesebb munkatársa, Zsuzsa is várt minket, Csopakról jött bringával, hogy izgi térképeket hozzon nekünk. Nagyon várom, hogy kipróbálhassam ezeket majd az idén júliusra tervezett biciklis körbekerülésnél, amúgy is nagy rajongója vagyok a térképeknek az általános iskolai földrajzversenyek óta.

Azt beszéltük Judittal és Dórival, hogy annyi minden történik, olyan sokan menetelünk, mindig új társak vannak, hogy nehéz emlékezni mik is voltak már napközben. Nagyon hosszú gyaloglás biztosan.

A vacsora a balatonszepezdi strandbüféjében volt, a Balaton csodás-füves-napsütéses-hattyús-retrózenés-fröccsözős partján. Imádom ezeket a bódé büféket, a fapadokat, a hattyú vizibicikliket, a műanyagtálcákat, a menü táblákat, a sorszámra lángos sütést, szóval ezt az igazi balatoni strandos életérzést.
img_9149.JPG

Már a Sir David kastélyban nyújtottuk ki a lábunkat, tudjátok az az ikonikus nagy épület itt Szepezdnél, amit mindenki tud, és most mi belülről is látjuk. :)

A mai kedvenc képemmel búcsúzom tőletek, azt a címet adtam, hogy Balaton Camino magasságok, amin Judit és az első napunk óta velünk tartó Tóni mérik össze magukat kisebb csalással persze. // Anna

img_e9145.JPG

Hát ez volt az a szakasz, ahol tavaly a ködben menetelve balatoni panoráma helyett főleg kiszikkadt szürke gazokat és megfagyott rókatetemeket láttunk. Nagy elvárásaim voltak a szépítésre - és a Tihany-Szepezd táv nem hagyott cserben!

"Ilyen az amikor ki akarsz sétálni a hétköznapokból." - mondta veterán -három nap az már veteránnak számít!- túratársunk, Tóni, és ma megint eléggé kigyalogoltunk: túránk első órájában találkoztunk mindenkit fotózásra ingerlő végtelen pipacsmezővel, egy tankkal és persze nem utolsósorban több mint 40 Balaton Camino csatlakozóval. Elképesztő figurák jelennek meg, igazi elvetemült társasággal van dolgunk: találkoztunk a miskolci mikulással és legvagányabb feleségével, akik két túra és maraton között beugrottak erre a laza 20+ km-re, jött egy mecseki különítmény, és vannak visszatérő versenyzőink, akikkel újabb és újabb hagymahéjakat rántunk le egymásról ahogy telnek a napok. 
Ma a Sir David Balaton Kastélyban alszunk, az én balatoni bakancslistámon behúzok most egy nagyon nagy pipát! //Judit
img_6374.JPG

 Ha az ember eleget foglalkozik vendéglátóhelyekkel, borokkal, meg a Balatonnal - és még enni is szeret -, elkezdi kicsit más szemmel nézni az elhagyatott ingatlanokat. Amolyan "ide éttermet kellene csinálni" - szemmel, így van ez velem is. A szepezdi jobb napokat is látott Sellő épülete az egyik ilyen nekem, minden alkalommal, mikor elmegyek mellette, fejben üzleti terveket készítek és elképzelem, milyen lenne azon a teraszon pezsgőzni. A ma csatlakozó tiszteletbeli fotósunk, Chripko Lili meg is örökítette milyen volt régen és milyen most, ezt a Fortepan mókát még igyekszünk ellőni párszor az út során. - Jó, hogy itt vagy Lili! 

A másik ilyen ikonikus épület sokáig az a zánkai terasz volt, amit egyszer csak elkezdtek felújítani, és amiből a Fügekert lett. Szerencsére volt valaki, aki nem csak türkiz színekről, asztalkákról és árnyas teraszos reggelikről álmodozott, hanem meg is csinálta. A mai uzsonna itt emiatt is üdítő volt - meg amiatt is, mert ma nehezen ment.

img_9138.JPG

Nehezen ment mert már fájnak a tagjaink, mert sütött a nap, mert kicsit jó lett volna igazán nyávogni, dehát nem nyávog az ember, amikor a csapatot 10-20 friss, újonnan csatlakozó húzza előre. Mi meg, harmadik naposok kullogunk a sor végén. Gyertek, húzzatok! // Dóri
footer_nb.jpg

A legrövidebb leghosszabb nap

"A világ egy falu, az a helyzet. Bizonyítékaim is vannak, például amikor a Balaton Camino csapatban teljesen véletlenszerűen feltűnik egy közös ismerősünk testvére, vagy Füreden összefutunk az egyik munkatársunkkal - de amikor a szétszéledt Camino csapat este a Nagyon Balaton bulikán újra összetalálkozik, kicsit az is ilyen. Az Alsóörs-Tihany volt a legrövidebb leghosszabb napunk, csak 15 km, már kora délután Tihany utcáit jártuk, aztán persze mégsem láblógatással és alvással töltöttük az időt: lesétáltunk a Piac Placcra, lángosokat és fröccsöket vettünk magunkhoz, aztán meghallgattuk a Halott Pénzt a Balaton kellős közepén. Hát ilyen nehéz élet ez. Most a tihanyi szállásunk teraszán ülök, és ezt hallgatom:

Tihany Rádió Zen - Vasárnap reggel

Balaton Camino (@balatoncamino) által megosztott bejegyzés,

 

Majd elfelejtettem! Tegnap 36 ember gyalogolt együtt - szuper hogy jöttetek, és köszi az ügyes bringautas libasoros sétát!! // Judit
"Ülök a szállás udvarán és félfüllel hallgatom, ahogy két érkező, akik aznap velünk gyalogoltak, barátkoznak. Felnövő gyerekek, egyedül maradás, hát itt vannak, mert kellett valami.
Gyalogolunk Tihany felé, "újrakezdés", "kiszakadás", "kellett egy kis szabadság", "nem tudom meddig maradok, lehet, hogy végig" - hallom elölről, hátulról.
Emberek tragédiák után, emberek, akik szusszanni akarnak, emberek, akiket nem akarnak egyedül gyalogolni. Vagy csak a gyereknek, pasinak nincs kedve kirándulni. És persze: barátnők, boldogok, ráérősek, csak úgy.
Nem egy teljesíthetetlen táv, nincs is messze, és nem kell végig jönni. Mégis megmozdít valamit, és ez jó. De csak annyira, amennyire akarod.
img_6365_1.jpg
Beleszakadni sem kell, a tegnapi napunk igazi nyaralós lett, életélvezős, a végén Nagyon Balaton kompkoncertes, láblógatós.
Ittunk egy csodás kávét a Pazarban, pont a gyalogút mellett - sose gyalogoltam még ennyi kilométert kávé nélkül! Benéztünk a Blaha utcába, ahol ritkaságszámba menő barátsággal fogott össze három vendéglátós, egymás mellett, közös célért és egyesítették a "teraszokat". Olyan reggelit kaptunk, hogy elvitt egészen Tihanyig. Ott aztán a Malackrumpliban késői ebédeltünk, mit mást, rántott combot, a kompig meg legurultunk. A visszaútról inkább ne is...:)
Jön is az izomláz, ma rádolgozunk egy hosszabbal! // Dóri
Szeretem a telet. Igen, tudom, hogy május van és csodás tavasz, és ezt is csípem nagyon, de én szeretem a telet. És szerettem a téli Balaton Caminót, és nagyon szeretném most a téli cipőmet, ami olyan szépen vitte a lábam februárban, mert a mostani az nem kedves, nyom és visszabeszél, amikor mondom, hogy na menjünk már. Zöld szörnynek hívom.
Igazán kedves emberekből áll a Balaton Camino naponta kicsit változó csapata és a nagy beszélgetések el is terelik a figyelmem a fájó lábamról. Szóval köszönöm, hogy Százhalombattáról, Siófokról, Debrecenből, Győrből és még sok-sok helyről eljöttetek ide a szépséges Balatonhoz, hogy együtt sétáljunk és meséljünk egymásnak. // Anna
footer_nb.jpg

Elindultunk! // 1. nap

 

elsonap_lepes.jpg

"Elmondtuk sokszor ugyan, de a reggeli megilletődés után aztán felfogtam, hogy az idei Balaton Camino tényleg más lesz, mint a tavalyi. 22 vállalkozószellemű (vagy inkább elvetemült:) ember indult el ma Akarattyáról. Táskavariációk és érdeklődő kérdések kísértek ma minket, az egyik leghosszabb szakaszunkon. Van, aki végig tervezi az utat velünk, mások ma tudtak csatlakozni vagy 2-3 napos szakaszokra. Izgalmas, hogy kit mi vesz rá erre az útra, most már tőlük is meg lehet majd kérdezni, hogy honnan jött az ötlet." // Anna

32872544_2152982518254007_5157568394584653824_n.jpg

"Na, hányan lesztek?" Ezt a kérdést tették fel nekem az elmúlt 1 hétben a legtöbben, és minden nap kicsit széttárt kezekkel mondtam, hogy hááát, biztos leszünk jópáran, meg hogy sok az érdeklődő, de ki tudja hányan jönnek majd. Aztán amikor ma fél órával indulás előtt bekanyarodtunk az akarattyai állomás melletti parkolóhoz, és ott már hátizsákos emberek szendvicseztek nagy vidáman: na akkor már tudtam, hogy leszünk, nem hárman, nem öten, hanem elég sokan. 

Végül 22 emberrel, egy kutyával és a világ legjobb fej tévéstábjával indult neki az idei Balaton Camino, és ma rögtön a 10 nap egyik legkeményebb napját le is nyomtuk. Büszke vagyok a mai kis csapatra és minden csatlakozónkra, szuper volt ahogy az elmúlt napok-hetek tervezgetései, Facebook üzenetei mellé hirtelen igazi emberek és arcok, meg igazi megpakolt hátizsákok társultak: innen is integetünk a Legkorábban Kelők Díjat érdemlő debreceni lányoknak, a legvagányabb duracellnyuszinak, akiről kiderült, hogy nagymama, és mai helyi idegenvezetőnknek, aki hihetetlen helyismerettel szegődött mellénk és például a kenesei magaspart egyik növényéről, a máshol szinte fellelhetetlen tátorjánról is mesélt nekünk. Meg persze mindenkinek, csodás, hogy jöttetek!

Most már a Pelso Campingben lazítunk a mobilházunkban, holnap pedig kiderül, hogy milyen az, ha erre a látványra ébred az ember." // Judit

panorama.jpg

"Túl vagyunk az első napon, huh, az egyik leghosszabb szakasz. Megadtuk a módját az elindulásnak, innentől vinni fog a lendület. Mindenféle szponzoráció nélkül köszönöm a Nike mérnökeinek, hogy megtervezték azt az állítólag tényleg gyaloglásra kitalált cipőt, ami úgy tűnik, beváltja az ígéreteket és végigvisz az úton. Három dologról szeretnék írni, itt is van az egyik: jó cuccok. Jó cuccokat vettem, ha kellett drágákat, és most a zsáktól nem fáj a hátam, a zokni nem dörzsöl és a nadrág nem vág. Kis dolgok ezek 5 kilométeren, nagyok 220-on. Persze az izomláz megvan, vagy ahogy út közben az egyik csatlakozó srác mondta, izomhiány. Na majd a végén az is lesz.
img_6173.JPG
Kevés olyan kő egyszerű dolog szórakoztat jobban az olyan oldalaknál, mint a Kulka János Rajongói Oldal, a fájóan hiányzó Minden nap ugyanaz a kép Zámbó Árpyról, vagy a Balaton Tagadók klubja. A tömény és öncélú hülyeség művészien kifinomult formái, ezért is vagyok büszke arra, hogy utóbbira felkerült a sétálásunk. Mindent elértünk. És bár a Balaton tagadók szerint nyilván nincs mit körbesétálni, én azt hiszem a fáradtságom nem lesz optikai csalódás a végére. Innen is nagy pacsi nekik!
A harmadik dolog, amiről írni szeretnék, egy nagy kedvencem, a balatonalmádi előtti kürtős kalácsos megállító installációja. Télen-nyáron, dacolva széllel, faggyal, esővel, trendekkel, van valami, ami állandó. És ez megnyugtató. Hosszan tudnék írni arról, hány éve figyelem, vajon marad-e, eltűnik-e, kerül-e rá mű kürtős kalács, hunyorgok a ködben, ott van-e, lebontja-e az új idők szele. De nem! Van valaki, aki rendületlenül hisz a megállító erejében, és úgy tűnik, az élet őt igazolja. Már csak egy dolog maradt ezzel kapcsolatban: jövőre megkóstolni ezt a kürtős kalácsot!
img_6200_1.JPG
Ja igen, és van egy negyedik is. Meglepően sokan jöttök velünk, követtek, szurkoltok, olvastok és úgy tűnik, ez sokaknak ad is valamit. És persze nekünk is, ezért ülünk most is laptoppal a kezünkben és írjuk ezeket a sorokat. Köszi!" // Dóri

 

MEGÁLLÓINK, amiket szerettünk:

Biciklis és gyalogos megálló és felújított gyalogutak Balatonfűzfőnél

Ebéd Balatonalmádiban a Veganeeta teraszán narancsos kávéval és cascarával

Piknik fröccsökkel és 100% Balatonnal a Homola Pincészettel

Vacsora a Sáfránkert Vendéglőben

Puha ágyak a Pelso Camping mobilházaiban

SZOLGÁLAT KÖZLEMÉNY a 19. reggeli indulásról: a találkozó reggel 7:00 a Balatoni út (Paloznaki Balatoni út) és a 71-es kereszteződése, GPS szerint itt: 46.979528, 17.944429

indulas.jpg

 footer_nb.jpg

Villámkérdések a parton

Minden balatonozás alatt felmerülnek NAGYON fontos kérdések, amik reméljük, hogy 10 napos sétánk közben is választ várnak majd tőlünk! :)

Mutatjuk a balatoni-villámkérdéseinket:

  1. Északi part vagy déli?
    dsc_0343.JPGAnna: északi a veszprémi egyetemi évek miatt
    Dóri
    : észak: otthon, dél: utazás!
    Judit: a déliről nézem az északit!

  2. Vízibicikli vagy úszómatrac?
    Anna: úszómatracon fetrengés
    Dóri:
    csúszdás delfines víziblickli
    Judit: matracon lebegés, ottfelejtődés, elalvás!

  3. Árnyék vagy naptej?
    Anna: árnyék, de így is leégek :)
    Dóri: szalmakalap
    Judit: árnyék és egy nagy kockás pléd.

  4. Könyv vagy keresztrejtvény?
    Anna: mindkettő, könyv aztán fagyi evés közben rejtvény
    Dóri: rejtvény!
    Judit: krimi! Jo Nesbo tökéletes strandolvasmány, fekszem a 100 fokban és közben jeges tájakon darabolják a főhősöket.

  5. Szandál vagy papucs?
    Anna: szandál
    Dóri: papucs
    Judit: Crocs. De a csinosabbik fajta!

  6. Hegy vagy part?
    Anna: hegyről partra nézés
    Dóri: hegy
    Judit: ideális esetben vízparti hegy
    img_20170221_102557.jpg
  7. Fagyi vagy jégkása?
    Anna: citrom fagyi
    Dóri: fagyi
    Judit: fagyi! Vanília, nem kell a bonyodalom.

  8. Lángos vagy hekk?
    Anna: ebben a sorrendben ;)
    Dóri: lángos
    Judit: hekk, hideg kovászos uborkával
  9. Fröccs vagy sör?
    Anna: amelyik hidegebb
    Dóri: fröccs
    Judit: vannak kérdések, amiket nem lehet megválaszolni! Mindegyik. 

  10. Délutáni kávé vagy szundikálás?
    Anna: kávé után elalvás
    Dóri: szundi
    Judit: szundi

Kihagytunk valamit? Írjátok meg a ti balatoni villámkérdéseiteket is nekünk! :)
img_20170215_105152.jpg

footer_nb.jpg

süti beállítások módosítása