10 nap alatt gyalog a Balaton körül

Balaton Camino leg-leg-leg

2018. június 16. - budavaridora

Lassan egy hónap távlatában nekiültünk összeszedni pár leget: akik velünk voltak, azok most összegezhetnek, akik pedig most, a vakáció kezdetével indulnak neki a Balatonnak, kapnak egy kis muníciót. Hajrá reggelik, kilátások, kirándulások, lustálkodó alvások! / Képek: Chripko Lili

Legjobb reggeli: Villa Kabala és Mala Garden

238_malagarden_resize.jpg

Legszebb szakasz: Balatonszepezdtől Balatonedericsig

_mg_2628_2.jpg

Legjobb fotótéma: pipacsmezők szerte széjjel, a Balaton maga

_mg_1803.jpg

Legnagyobb felfedezés: Rókarántó

_mg_2800_1.jpg

Legjobb visszatérés: Pláne Badacsony borterasz

_mg_2541.JPG

Legjobb uzsonna: megosztva Vánkos és Fügekert

33023090_2154574044761521_1467296179912966144_n.jpg

Legszebb kilátás: Magaspart, kilátás a VillaKabala teraszáról Szigligeten, Szépkilátó Balatongyörök

_mg_3082.jpg

Legizgalmasabb új hely: Veganeeta

32822763_2153138591571733_8358477713496866816_n.jpg

Legkisebb de legizgalmasabb szállás: Nana vitorláshajó Balatonfenyves

33362099_2155949381290654_509509801365995520_n.jpg

Legjobban várt szállás: Sir David, Balatonszepezd

sir_david_park_exact726w.jpg

Legotthonosabb húsleves: Kistücsök

_mg_3973.JPG

Legnyugisabb kávé: Pazar Coffee

Legpezsgősebb délelőtt: Balatonfüred, Blaha utca

32974801_2153533471532245_2007213976072486912_n.jpg

Legjobb zsíroskenyér: lakókocsis piknik Szabó Miklós fotóssal

_mg_3690.jpg

Legjobb parti étel: A Konyhám a balatonszepezdi strandon

33527139_2156180481267544_7952801203232964608_n.jpg

Legjobb vendéglátó: Bezerics Dani, Paletta

33540401_2156396107912648_2798760656130539520_n.jpg

Legjobb meglepetés: Homola fröccspiknik Almádiban

32777291_2153188248233434_7309406555307245568_n.jpg

Legmozgalmasabb este: tihanyi MOL Nagyon Balaton kompbuli

32977826_1910907058973545_5692374681445728256_n.jpg

Legjobb fagyi: Balatonmáriafürdő Florida fagyizó

 

Balaton Camino: a kemény mag :)

Sokan velünk tartottatok az úton, többen több napot is gyalogoltatok a Balaton körül, van aki pedig végig lelépte velünk a 350.000 lépést. <3 Pár társunkat szeretnénk bemutatni nektek, nekik pedig köszönjük a sok közös élményt!

_mg_2188.jpg

Bea - „Imádok gyalogolni”

„5 napot voltam első körben, második körben az utolsó kettőt, közben el kellett mennem dolgozni. Nagyon jó ötlet, hogy hárman ezt kitaláltátok. Én imádok gyalogolni, viszont félek úttalan utakon barangolni egyedül, így pedig  csatlakozhattam egy olyan csapathoz, ahol biztonságban érezhettem magam.

Bevallom, hogy izgultam az út előtt, de nagyon jó volt, hogy sok embert megismerhettem, élmény volt veletek gyalogolni. Ennyi fiatallal pedig külön jó volt együtt lenni. 

Nagyon jó élmény volt, ahogy a szepezdi szálláshelyünkön, a Hotel Magnóliában fogadtak minket, Balaton Caminósokat. A házigazda látta a Facebook live bejelentkezéseteket, és nagyon készült, hogy fogadjon minket. Igazán jól esett ez a kedvesség fáradtan, a nap végén.”
_mg_4227.jpg

Kriszta - „Szerelmese vagyok a Balatonnak!" 

„Nekem a Balaton egyszerűen kell. Siófoki vagyok, így én bármikor kiülhetek a partra, elmélkedhetek és rengeteg energiát kapok itt. A 10 nap alatt nem jutott eszembe egyszer se az, hogy „Mit keresek én itt?!”. Fájt a lábam, de akkor is mentem tovább.

Szerintem ez egy szuper dolog, hogy elmondhatom, hogy körbesétáltam a Balatont, ha egyszer már úgyis minden tiszteletem a tóé. Így megismerhettem olyan részeket, amiket másképp nem láthatok autóból, bicikliből. Úgy érzem, hogy mivel nekem már annyi mindent adott a Balaton, most én is visszaadhattam valamit neki azzal, hogy körbegyalogoltam.

Azt is tudom már, hogy a hosszú út összekovácsol: megismertem új embereket, sztorikat, teljesen más szemszögből figyelem már a dolgokat. Átnézek az északi partra, és tudom, hogy ott sétáltunk. Ez az út pedig rólam szólt, hatalmas lendületet ad ez.

Az pedig, hogy innentől mi van messze, az teljesen más értelmet nyer.”

_mg_4207.jpg

Laci – „Fel akartam mérni, hogy mire vagyok képes.” 

„Én igazából sportteljesítményt vártam ettől az úttól. A korom miatt fel akartam mérni, hogy mire vagyok még képes. Lelki dolgokra nem készültem, de sokan voltak, akik vágytak az ilyen beszélgetésekre.

Nagyon jól éreztem magam veletek, szép ez az út a Balaton körül, nagyon jó helyeken álltunk meg mindig falatozni is.

Jól esett kijönni a mindennapi robotból, fiatalokkal lenni pedig nagy felüdülést jelentett. Barátokat is szereztem, Badacsony felé végignevettük az egész napot és ezt felejthetetlen élmény nekem.”
laci.jpg

Anikó – „Egy új hobbit találtam.” 

„Általában nem szoktam felépíteni extrán a dolgokat magamban, ezért az is lett a 10 nap alatt, amire számítottam. Éreztem, hogy nagyjából mennyit tudok menni, annyit is mentem, iszonyatosan jókat ettünk, és ez nekem fontos is volt. Gyaloglás és finomságok – ez egy jó balansz volt. :)

Nagyon jó érzés, hogy pár nap után semmi izomlázam nem volt, bárhova el tudtam volna menni, pedig nem voltam extrán edzésben. Az első pár nap kifejezetten fájt, de aztán átestem a mélyponton, volt egy kis honvágy, fáradtság, és szükségem volt egy pici egyedüllétre.

Nekem az tetszett a legjobban, hogy semmi nem volt kötelező, fontos az, hogy van tere az embernek és döntési lehetősége. Nagyon feltöltekeztem, jókat szórakoztunk és hiányozni fog szerintem a gyaloglás. Egy új hobbit találtam: gyaloglás egybekötve jó gasztro élményekkel – ez nekem nagyon bejött. Nagy élmény volt veletek lenni.”

Pál - "Szó szerint véremben van a barangolás." 

"Nagyrészt egyedül mentem, így a csapattal kapcsolatos élményről, benyomásról nem tudok beszámolni. Annak hogy egyedül mentem, tulajdonképpen kettős oka van. Egyrészt későn döntöttem el, hogy elindulok, emiatt a meghirdetett találkozási pontokon már nem tudtam megfelelő szállást találni. A másik ok alaptermészetemből adódik. Nem vagyok társaságkerülő, de van, amikor jobban szeretek egyedül lenni a saját gondolataimmal. Egyedül sem érzem magam magányosan, szeretem a csendet.

Nagyszüleim és szüleim mindig is aktív természetjáró emberek voltak, a vér pedig nem válik vízzé. 3 évesen már a Bakonyt jártam a szüleimmel, saját hátizsákkal. Szó szerint véremben van a barangolás. Az El Camino gondolata tavaly kezdett el foglalkoztatni, arra gondoltam, hogy a Balaton Camino kb. 200 km-es távja jó erőpróba, tapasztalatszerzés lehet egy hosszabb túra előtt.

Fogalmam sem volt, milyen lesz körbegyalogolni a Balatont, hogyan fogom bírni, lesz-e elegendő kitartásom, erőm a feladat leküzdéséhez, tudom-e tartani a tempót a nálam erősebb, sportosabb fiatalokkal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy közben egyszer-kétszer nem fordult volna meg a fejemben, hogy aznapra elég volt, abbahagyom. De az, hogy az egészet feladjam, még csak gondolati szinten sem vetődött fel.

Az elmúlt 10 nap sokat segített abban, hogy a jelenben éljek és élvezni tudjam, amit éppen csinálok."

pal.png

Dóri 

Amikor belevágtál, milyen elképzeléseid voltak erről a 10 napról?

Nagyon nagyon reméltem, hogy körbesétálom a Balatont és megismerek új embereket, napról-napra a határaimat feszegetve.

Volt valami váratlan?

Minden nap nagyon sok váratlan dolog volt. Mindig elképzeltem milyen lesz, és valahogy mindig nagyon másmilyen lett – de általában sokkal jobb. Aztán az első mélypontom a harmadik-negyedik nap körül volt, akkor elkezdett fájni a talpam nagyon. Aznap először összejött véletlenül közülünk egy nagyobb társaság és a többiek kint fröccsöztek a teraszon, én meg bent voltam és úgy éreztem hogy feladom. Másnap mégis elindultam és teljesen átlendültem ezen. Aztán sokkal keményebb mélypontok jöttek és túl vagyok rajtuk, és nagyon jó érzés, hogy bármiből tovább lehet lépni és tovább csinálni.

Mondod a mélypontokat, de biztos voltak „magaslatok” is.

A legeslegapróbb dolgoknak is tudok most örülni, tényleg annak, hogy levesszük a cipőt, annak hogy van 5 centi árnyék, hogy kicsit letehetem a táskát, hogy feltöltenek a többiek, a jó társaság.

Van számodra valami tanulsága ennek a 10 napnak, amit hazaviszel?

A mozgás nagyon fontos, plusz energiát adott: nagyon energikus vagyok, felébredek magamtól korán reggel. A természet is nagyon sokat ad, a közelsége nagyon feltölt. Igyekszem nyitott lenni mindenre, és ezek a mélypontok segítettek abban, hogy felismerjem, még akkor is tovább tudok menni, amikor nehéz, és megéri.

_mg_4236.jpg

Tóni 

Mivel jöttél?

Mikor először megérkeztem Akarattyára, az az erős indíttatás volt bennem, hogy a terheimet letegyem. Megtisztulni, átszellemülni, és új világot teremteni magamban és magamnak, amihez úgy érzem szép lassan mindent meg is kaptam: magamtól az időt, energiát és sok-sok töltődést, pozitívumot itt az út során szedtem fel.

Veled sok minden történt menet közben, mi akik első naptól figyelünk, láttuk, ahogy szó szerint egyre kevesebb csomaggal jössz.

Hagyom az energiák folyását és áramlását: ez az a megtisztulás, amit igyekszem is másokkal megosztani. Aki elindul ezen az úton, előbb-utóbb idetalál. A mélypontom a második nap délelőttje volt, ott rájöttem, hogy nem azért jöttem, hogy az óriási terheimet végigcipeljem ezen a szép kis 200 km-es túrán, hanem hogy könnyedebbé váljak. Megkezdtem az elengedést, és minden jött magával, kaptam a megoldásokat ehhez. Ha teljesen nyíltan jössz ide, rengeteg pozitív élmény tárja fel magát.

Szerintem 1 nap itt kevés. Az az élmény része, jó túrázni, de nekem az inkább csak kirándulgatás. 4-5 nap kell legalább, hogy megadd magadnak az időt, hogy találkozz magaddal, találkozz a gondolataiddal, és akkor fogod tudni, hogy merre tovább.

_mg_4213.jpg

Ancsa 

Hogy indultál az elején, van ami nagyon másképp alakult?

Nekem ez az út egy természetes gyógyszer. Amikor van valamilyen problémám, akkor nekiindulok. Ha kicsit nehezebb napom volt, akkor a rakparton sétálok másfél órát, ha bonyolultabb a dolog akkor elmegyek 2 napra az erdőbe. Most tudatosan kerestem egy nagyobb lélegzetvételű lehetőséget, van egy nagyobb feladat, emésztenivaló, amivel most dolgom van. Azt is tudtam, hogy a vízpart fontos része az egésznek.

Akkor a Balaton Camino eléggé megfelelt az elképzeléseidnek?

Pontosan! Ami nagyon meglepett, hogy lett egy nagyon erős közösségi része a dolognak. Azt hittem, hogy nekem ez egy egyedül töltött, befelé fókuszáló út lesz, de aztán kialakult a kemény mag, és ez pont jó volt így. Volt pár helyszín is, ami teljes boldogság volt számomra, Tihanynál a Belső-tónál volt egy hihetetlen estém, és a Szigligettől Györökig tartó rész is a kedvencem lett. Nagyon jó tanító is ez az út, tényleg a legkisebb dolgokra csodálkozunk rá hatalmas örömmel.

Voltál egyedül, hiányzott az egyedüllét?

Nekem nagyon nagy szükségem van időnként a magányra és a visszavonulásra, és arra számítottam, hogy többet leszek egyedül. Most viszont nagyon jó volt az a tudat, hogy itt van a csoport, és én bármikor oda visszamehetek, az ott van, egy biztonságos hovatartozásérzet, tíznapos, szimbolikus dolog ez, mégis nagyon erős.

Amit még nagyon érdekesnek találtam, hogy amikor mész-menetelsz, akkor felerősödik a belső hangod, hogy éppen abban a pillanatban mihez van kedved. Ebben a társaságban gond nélkül megtehettem, hogy kicsit lemaradjak vagy előremenjek aztán visszatérjek, magyarázkodás nélkül, úgyis ugyanoda tartunk. A nehezebb szakaszok egyedül nem mentek volna. Nem kell egyedül mindent megoldani, ez nekem egy fontos tanulság.

Van praktikus úti tipped?

Például hoztam egy nagyon vékony kis könyvet, rövidebb lélegzetvételű sztorikkal. Peter Hex Széllyuk című könyvében emberek történeteket mesélnek egymásnak, miközben unatkoznak egy hajón. Nagyon jó volt néha leülni vele, kitölteni kicsit az időt. A másik nagyon fontos tanulság: mindig legyen nálatok TAJ-kártya! Ja, és Fenistil és társai. Tuti, hogy lesz valami bajod, és arra kelleni fog valami – de nem biztos, hogy olyan amire számítottál.

..de egy ekkora társaságban már jó eséllyel akad mindenféle az útipatikában?

Nekem volt egy bokaszalagszakadásom, és azt hittem majd azzal lesz bajom, hát nem! 10 nap alatt 5 különböző kiütést szedtem össze, aztán megjelent Erzsi személyében a mentőangyal, és megoldotta  a bajaimat. De a tanulság azért végül az, hogy tuti lesz valami problémád, és jó eséllyel meg fogod oldani – aztán mész tovább.

_mg_4230.jpg

Helga 

Hogy képzelted ezt a 10 napot?

Semmi nem úgy történt, mint ahogy elképzeltem, de minden jobban alakult! Óriási testi szenvedéseket és lelki mélypontokat képzeltem el, és valójában élveztem minden percét. Voltak múló fájdalmak, amiknél valószínűtlennek tűnt hogy csak úgy a járástól jobbak lesznek, de így történt.

Mélypontok helyett akkor magaspontjaid voltak?:)

Igen, viszont pont ma beszélgettük Anikóval, hogy most akkor ennek vége van, ezzel mit csináljunk. Sajnálom is hogy vége, hiányoznak is az otthoniak, várom hogy hazaérjek, ez van a másik oldalán. Most még nagyon távolinak tűnik a holnapi munkanap, de a másik irányba is érdekes, mert próbáltam felidézni mondjuk Tihanyt és olyan mintha egy hónapja történt volna. Nagyon gyorsan eltelt ez a 10 nap, de nagyon intenzív és sűrű is volt egyben. És nagyon sok fantasztikus-szürreális élményben is volt részünk, szerintem én még nagyon sokáig fogok ebből az élményből táplálkozni.

Ha legközelebb jönnék, azt hiszem még jobban dokumentálnám. Tudatosabban kezelném ezt a részét, hogy amikor megpróbálom otthon elmesélni, akkor könnyebb dolgom legyen.

Van praktikus tanácsod? Valami amit mindenképp hoznál, valami ami nem kell?

Tudtunk mosni útközben, az nagyon jól jött, nyilván nem kell így 10 póló meg 10 darab mindenből. A hátizsákomat kölcsönöztem, nagyon jó döntés volt, profi túrazsák nélkül nem indulnék már el. De mindent érdemes kipróbálni előre, a cipő ami rajtam van, szuper jól bevált, de a vízálló társa például egyáltalán nem. Ha nem csinálsz ilyen távokat, nem fogod tudni előre.

helga.JPG

Vera 

Legjobb pillanat?

Amikor Balatonvilágoson sétáltunk, a Magasparton, az csodálatos volt, utána a Lavenderben megpihenni szintén!

Mennyire volt olyan, mint amire számítottál, vagy miben volt más?

Az elején arra gondoltam, hogy eltöltök 1-2 napot, majd az utolsót, ebből egy nap kivételével az lett, hogy végiggyalogoltam. Azt gondoltam, ha majd végig sétálom, simán jönnek a nagy megvilágosodások, ehelyett inkább érzelmi kríziseket éltem meg minden nap. De a hazafelé tartó úton nagy lelki béke és nyugalom volt rajtam, ahogy láttam az ismerős tájakat és visszaemlékeztem arra, hogy ezt mind végigjártam. Ráadásul az örömömet meg is oszthattam egy csatlakozóval, aki ugyanazzal a busszal utazott, és az utolsó 2 napot töltötte velünk. A hazaúton született egy új elhatározásom is: amint lehet végigjárom a Kék túra útvonalát, mert szeretném jobban megismerni az országot.

Mi volt a legnehezebb?

Nem a fizikai, inkább a lelki oldala a megterhelő. A lelki fejlődés nekem nehezebb volt, mint a testi, de azért mentem, hogy fejlődjek. Amire szükségem volt, azt mindig megkaptam, a megfelelő pillanatban: segítséget, útitársakat, barátokat, magányt, örömöt, bánatot.

Miért indultál neki?

Azért mentem, hogy inspirációt kapjak a jövőmmel kapcsolatban. Ezt megkaptam: a túrázás lesz az új hobbim. Bátorságot kaptam hozzá, már nézegetem, mi kell ahhoz, hogy elinduljak a Kék túrán. A szüleimtől nehezen tudtam leszakadni, talán most sikerülni fog.

 

Minden túratársnak örültünk, köszönjük,hogy velünk tartottatok! :) A szép képeket pedig köszönjük Chripko Lilinek.

footer_nb.jpg

Minden kerek - KRSA drón felvételei

Minden vendégünket szerettük, mert mindenki egytől egyig beilleszkedett. KRSA vagyis Tóth Kristóf a Balatonfenyves-Balatonboglár szakaszon sétált velünk kitartóan, még akkor is, ha közben a hétvégi 15 éves nagykoncert ügyeit intézte telefonon.

A PASO örökmozgó frontembere civilben fotóz, egyre többet, és nem is akárhogyan. Rengeteget utazgat, amikor csak teheti, bejárta az utóbbi hónapokban Ghánát, volt Hong Kongban, a Fülöp-szigeteken és Norvégiában. Igazi nagy utazó és a drónnal is jól bánik, a fotózás az éneklés mellett régóta nagy szenvedélye. Szerencsére magával hozta a drónját is és szuper fotókat álmodott meg nekünk. Mi persze lelkesen pózoltunk:)

Képek: @krsainsta

img_7330.JPG

img_7339.JPG

img_7380_1.JPG

Balaton Camino madártávlatból / Orbán Péter drónfotói

Először nem tudtuk, aztán amikor a képeket néztük megértettük, miért rendezte úgy az élet, hogy Orbán Peti fotós éppen a Szigliget-Keszthely napon csatlakozzon hozzánk. Peti drón fotóival eddig is elbűvölt minket: mivel az északi parton lakik, nap mint nap a tanúhegyek pózolnak neki. Peti pedig ha kell, felkel hajnalban, vagy kivárja a telihold legszebb arcát, rohan a legjobb helyre a naplementéért, és olyan képeket készít, amik vászonra kívánkoznak. Nem csoda, hogy mostanában gyakran találkozni vele a tóti piacon, ahol ezeket a képeket fali vászonkép formájában is meg lehet vásárolni. Érdemes követni Petit, mert így kicsit mindig ezen a csodás tájon érzi magát az ember.

camino02.JPG

camino04.JPG

camino09_1.JPG

camino06.JPGcamino07.JPG

camino08.JPG

camino01.JPG

camino12.JPG

camino13.JPG

camino15.JPG

camino10.JPG

Képek: OPhoto - Peter Orban Photography

Több mint 350.000 lépés és rengeteg útitárs

Egészen pontosan 354.617-et léptünk idén a Balaton körül. Van, aki mindet lelépte velünk, van, aki a saját részét vette ki belőle, mindenesetre köszönjük mindenkinek, aki velünk sétált a Balaton körül! <3

elsonap_lepes.jpglepesek_2nap.jpglepesek_3nap.jpglepesek_4nap.jpglepesek_5nap.jpglepes_6nap.jpglepes_7nap.jpglepes_8nap.jpglepes_9nap.jpglepes_10nap.jpg

Zavarbaejtő és igazán jóleső érzés volt, hogy ennyien velünk tartottatok! Sok nevetés, fáradt összenézés és komoly beszélgetés volt 10 nap alatt, mutatjuk a napi csapatokat Akarattyától Akarattyáig. :)

1_nap.jpg

2_nap.jpg

3_nap.jpg

4_nap.jpg

5_nap.jpg

6_nap.jpg

7_nap.jpg

8_nap.jpg

9_nap.jpg

10_nap.jpg

footer_nb.jpg

 

Körbeérés // 10. nap

Van az utolsó napnak egy könnyedsége, ami egyszerűen ráragad az emberre. Pedig maradtunk volna még, nehéz volt nekiindulni, és nem azt mondani, hogy tartunk egy önajándékozó, pihenő napot. A szállásunk is tökéletes volt, a víz hőmérséklete is, de közben meg mágnesként hívogat, hogy berajzoljuk azt a maradékot és teljes legyen a kör. Ismerős arcok, néhány új csatlakozó, csevegés, nevetgélés, a végén még az éneklés is előkerült, teljes volt a felszabadultság. Elő is vettem az első napos induló képet és elkezdtem böngészni. Az ott idegen arcok közül jó páran a 10. napra útitárssá váltak. Szóba is került ma, hogy az első napok óvatossága után lassan indult meg a barátkozás, az elején senki nem tudta, mit várjon a túrától, és mit magától.

És hogy belül vajon mi változott? Azt csak az idő mondja meg. Szürreális ilyenkor csak felülni a vonatra, vagy be a kocsiba búcsúzás után és visszarobogni az otthonba, mintha mi se történt volna. Pedig történt, az biztos. Hiába voltunk többen, hiába volt kevesebb csend, több beszélgetés, az út megcsinálja a magáét. Ha mást nem, annyit biztosan ad, hogy még jó pár napig, vagy akár hónapig szuperhősnek érezzük magunkat. Egy fáradt, de boldog szuperhősnek. // Dóri

Május 18. indulás:

32872544_2152982518254007_5157568394584653824_n_1.jpg

Május 27. érkezés: köszönjük, aki kitartott, innen pusziljuk, aki nem tudott végig jönni, pacsi annak, aki csak egy napra csatlakozott és hajrá annak, aki legközelebb jönne!

33664682_2157869954431930_3357311107046834176_n.jpg

Tíz nap egy harmad hónap, ami alatt akár nagy dolgok is történhetnek, de általában eltelik különösebb történések nélkül a hétköznapokkal és a hétvégékkel. És hát tíz nap alatt amúgy körbe lehet gyalogolni a Balatont, ez most már másodszor is kiderült, és én ugyanolyan, sőt még büszkébb vagyok magunkra. 230,7 km-rel több van a lábunkban, mint május 18-án reggel, és ahhoz képest nem is fáj annyira. :)

Telefonszámcserék és új Fabecook barátok így a tizedik nap termése, a tíz napé összesen pedig ennél sokkal, de sokkal több…

Kicsit olyan volt Akarattyán a kezdő és egyben végpontnál, mintha egy osztálykirándulás végén jönnének mindenkiért a szülei, mi pedig elköszönünk, integetünk, örülünk, hogy jól sikerült a túránk és mindenki épségben elindul haza. Nem hinném amúgy, hogy tanár nénik lettünk volna, inkább csak azok, akik elindultak 10 nappal ezelőtt, mentek elől, középen, hátul és bizony lemaradva is. Néha elkiáltottunk pár infót és figyeltünk, hogy mindenki meglegyen, megtöltse a bendőjét és a kulacsát, reggel pedig jókor jó helyen várjon a csapatra. Azt hiszem, hogy most már tényleg mi lettünk a Balaton Caminós lányok, nem csak magunknak, hanem másoknak is.  // Anna

lepes_10nap.jpg

17 km? Nekünk az már SEMMI! A mai nap egy igazi jutalomjáték volt: már délelőtt párásodtak a kezeinkben a fröccsös poharak, ropogtak a szezon első főtt kukoricái és mindenkit elkapott az az igazi tábori utolsó napos hangulat. Van aki lenyugodni jött, van akinek elengedni valói voltak, van aki csak egy jóóó nagy sétára vágyott: egy közös volt, hogy beleszerettünk együtt ebbe a Balaton-körbegyalogló őrületbe, bekötöttük a cipőinket aztán nekiindultunk. És ez óriási menőség, akármennyit is jöttetek velünk!

Most szusszanunk egyet, de a Balaton Camino még nem hallgat el: hozzuk nektek a leglehetetlenebb balatoni kerítéseket, az összes kedvenc helyet, hogy ne felejtsük el, merre jártunk, cikkeket és videókat, hogy kicsit újra lehessen játszani - és persze várjuk a ti élményeiteket, képeiteket is, mert ezt bizony együtt raktuk így össze! Én már hazaértem, lezuhanyoztam, és nem hiszitek el mire készülök: elmegyek sétálni. // Judit

 

 

footer_nb.jpg

"Innentől bármeddig elmegyek" // 9. nap

"Innentől mi van messze?" - tette fel valaki a költői kérdést arra utalva, hogy ha egyszer körbesétálod a Balatont, valahogy minden távolság összezsugorodik. Amellett, hogy sokkal kézzelfoghatóbbá válnak a távolságok, azt is elkezded elhinni, hogy bárhová el tudsz gyalogolni. És ez baromi jó érzés. A körbeérés kicsit legyőzhetetlenné tesz, ez persze lepereg majd a mindennapokban, de a belső csillogás még egy ideig kitart majd. 

img_6680_1.JPG

Mert hogy közeleg a vége, és a hétköznapokból - főleg a pesti hétköznapokból - Siófokra beérve kaptunk is "az arcunkba". A csendes napok után megérkeztünk egy igazi nyári hétvégébe, biciklisekkel, sok emberrel, tele éttermekkel, hangzavarral. Beszéltük is, hogy hirtelen jött ez a zaj, le kellett vezetni.

img_6686.JPG

Tavaly is megfogalmazódott bennünk, hogy ez kicsit olyan, mint egy edzőtábor. Dolgozol, reggelizel, kávé, indulás, aztán maga a túra, ami csodás, aztán munka, alvás, és kezdődik előről. Ma, így a kilencediken már nem is edzőtábor, inkább csak tábor érzésem volt: a reggeli gyülekező, a szendvicsek, Tóni epret kínál, hogy aludtál, fáj igen, de már jobb, köszi, na induljunk. Imádtam a táborokat, és úgy néz ki, felnőttként is megvan a varázsa. Mi lassan hazamegyünk, ki-ki amerre viszi a szíve, dolga, élete. A Balaton viszont napról napra telik majd meg élettel. A csendes Zamárdi strandon épül majd Sound meg a Strand nagyszínpada, lefotóztam nektek, mi van most a helyén. Az illusztrációt pedig nézzétek el nekem: az ujjammal rajzoltam, értéke felbecsülhetetlen! // Dóri

 

Robotpilótában ment ma a lábam és azt hiszem, hogy félig aludtam is járás közben. De ezek nem rossz dolgok, sőt nagyon jó kedélyű voltam ma, csak hát álmos-fáradt-izomfájós. Sok energia ez az út, lelki és fizikai, de sokat ad. Nem is tudom, mikorra fogom feldolgozni azt a sok impulzust, beszélgetés és információt, ami ért. De jó lesz az is nagyon, egy kis saját Balaton Camino after. De holnap még előttünk áll az utolsó napunk, addig pedig, nézzétek csak meg lentebb, hogy mennyi minden van már Instagramon a #balatoncamino hashtagnél. // Anna

@balatoncamino

Hőguta-közeli állapotban az ember könnyen kerül filozofikus hangulatba: ma többször felmerült a relativitáselmélet, mindenféle kontextusban, kutyasétáltatástól a Balaton Caminós időérzetig. Ahogy Ancsa mondta: "Nem azon gondolkodom, hogy mi lesz este meg mi lesz holnap, azt nézem, hogy na itt van még 20 méter a napon a következő árnyékig". Egyre többet bámulunk a vízre, mert persze vannak páran, akik csak ide vagy a túloldalra mennek haza holnap - mi meg még mindig hüledezünk, hogy hétfőn bemegyünk az irodába, pont úgy mint bármikor máskor. Persze az is jó lesz, hazaérni, szekrényből öltözni, felszállni egy metróra. 

lepes_9nap.jpg
Sokat beszélgetünk és sokan mondjátok, hogy szuper élményekkel mentek haza. Egymásnak adunk persze: nekünk minden csatlakozó és vidám kiránduló megerősítés arra, hogy amit kitaláltunk, annak van értelme, izgalmas és lelkesítő. Nagyra nyitottuk a Balaton Camino ajtaját, és jöttetek - eltelt 10 nap, még nem számoltuk meg hányan voltunk, de holnap jön még egy nagy menet, aztán a körbeérkezés. Hajrá utolsó nap, jó lesz már megérkezni! // Judit
Mai szállás: Mala Garden
Mai ebéd: Rozmaring
Chripko Lili mai csodás képei:
footer_nb.jpg

Nem bírtunk magunkkal idén sem // 8. nap

 lepes_8nap.jpg

"Nem bírtunk magunkkal." Mondtam ma vacsoránál a Kistücsökben, amikor azt kérdezték - teljesen jogosan - hogy "De hát ti már tavaly is körbegyalogoltátok, nem?". Hát körbe, és idén is mindjárt visszaérünk a kezdőponthoz, ami elég hihetetlen. A holnapi 21 km egyáltalán nem hat meg, persze majd 16 km-nél megint elfáradok és szeretnék majd megérkezni, de nagyjából mindennap így volt ez. Ma viszont meg is érkeztünk 16 km-nél, és én körülbelül 16 év után újra Balatonszárszón alszom, csak most nem a vasút túloldalán lévő gyerektáborban, hanem a Balatonhoz közelebbi oldalán a Together Villas apartmanjában. Nosztalgia, hála, napillat, talpzsizsegés és lecsukodó szemhéjak - ezeket érzem most.

Viszont új lendülettel ment a mai nap és a hátralévő kettőre is így gondolok. Érkeznek hozzánk inspiráló, igazán feltöltő emberek, akiktől a lábaim is jobban lépegetnek egymás után. Ezért igazán hálás vagyok. // Anna
Csak reggel ne essen! Mondtuk este. Csak a BL-ben ne essen! Mondtuk reggel. Csak a Mikinél ne essen! Mondtuk délben. Végül csak ezek után esett, de addigra már pálinkás reggelivel, minikoncerttel, zsíros kenyérrel és habzóborral kibéleltük a társaságot, felvettük a legzörgősebb esőkabátjainkat és mentünk tovább. Egyre könnyedebben megyünk, egyre jobban esik a séta is, és egyre többször merül fel, hogy jó, de mi lesz ha körbeérünk? Tavaly csak beültünk az autóba és hazamentünk. Ez megint ilyen egyszerű lesz? Két nap és kiderül. // Judit
Tudjátok, hol ettem életem legjobb zsíros kenyerét? Ma, tizenvalahány kilométer után, Balatonszemesen, egy random pikniken, gyöngyöző bor mellé, Szabó Miki lakókocsija előtt. Majdnem eleredt az eső, de megvárta amíg megeszem. 
Ilyen, és ehhez hasonló történeteket is magunkkal fogunk vinni és visszakóstolni, ha ennek az egésznek vége van. Szeretem, hogy sok helyen várnak minket, szeretem, hogy vannak visszatérő elemek, és emberek, már most. Nyilván két alkalom után furcsa ilyet mondani, hogy a Balaton Camino alatt Szabó Miki mindig kitalál valamit és megjelenik a lakókocsijával, de hát az van, hogy amikor kiderült, hogy idén is nekiindulunk, ő volt az egyik első, aki bejelentkezett, hogy tud egy szuper partszakaszt Szemesen... A beszélgetések mellett azt látom, hogy ezek a "meglepetések" is sokat adnak a csapatnak, nem gondoltam volna, hogy ma reggel még a második kávém előtt LGT-t fogunk énekelni a Balaton parton, aztán ez is megtörtént. Egyik sétáló társunk mondta, hogy fura lesz, ha holnapután vége lesz, és hát tényleg ma először kezdtünk el erről beszélni. Amikor Lili visszajött (ő a fotósunk, és pár napra elhagyott minket), tőle is azt kérdeztük, milyen a "kinti világ". Csak ennyit mondott: ami máshol van, az mind szar. // Dóri
Jöjjenek itt Szabó Miki szuper képei az uzsonnánkról.
Itt pedig Chripko Lili csodaszép fotói a 8. napunkról.
footer_nb.jpg

"Annak, hogy ma itt vagyok, ára van" // 7. nap

lepes_7nap.jpg

A fenti mondat a nap legerősebb mondata volt nekem, nem mintha nem lenne minden nap valami erős gondolat, ami elkap gyaloglás közben. Sorra is vettem, milyen ára, mert nagyon igaz volt. Kezdve onnan, amikor azt halljuk, nekünk könnyű, mert szabadúszók vagyunk, mert nincs gyerekünk, mert, mert, mert nekünk könnyű. Most, este 11-kor, amikor kint álomba ringatóan szakad az eső, legyalogoltuk a napot, eláztunk, és göngyölítjük fel a napi munkákat, írjuk a posztot, üzenünk azoknak, akiket szeretünk, vagy hajnalban, amikor azért kelünk, hogy minden "Balaton Caminon kívüli" dolog rendben legyen, cseppet sem gondolom, hogy nekünk könnyebb lenne. Egyszerűen csak eldöntöttük, hogy megcsináljuk. Mint ahogy eldöntötték azok, akik velünk tartanak. Van, aki a gyerekeit hagyta otthon a férjével évek után először, van, aki megrendeléseket mondott vissza, van aki megtervezetten, és volt aki hirtelen csekkolt ki, akár 10 napra. A PASO frontembere, Krisa pedig a 15 éves jubileumi koncert ügyeit intézte Fonyód és Bélatelep között gyalogolva, telefonon, hogy itt lehessen. Persze a fenti mondat ennél sokkal messzebbre vezet. Majdnem mindenkinek van "ügye" a gyaloglással. És egytől egyig mindenki tett, vagy épp most tesz azért, hogy szó szerint a saját útját járhassa. Ez nagy dolog, szóval nekem mindenki hős, aki itt van, és holnap is felkel.

Magamnak én is az vagyok, én itt kérem határokat feszegetek, és holnap nagyon, de nagyon aludnék tovább feltett lábakkal. De ez már egy másik poszt...// Dóri

img_7380.JPG

Fotó: @krsainsta

Ma kellett az energia a továbbmenéshez, és nagy szerencsére meg is kaptuk szuper kedves emberektől a sok erőt adó finomságot mindenhol, köszönöm nagyon!

Enni fontos, na, jót enni, meg egyszerűen csodálatos! A Konyhámban továbbfejlesztett bundáskenyérrel+kávéval, egy Balaton Camino menüvel vártak minket, ebédre a fonyódi mólónál vártuk ki az eső végét, ahol végre megettem az első idei lángosomat sok sajttal és tejföllel, úgy, ahogy azt kell. Balatonbogláron pedig a Palettában várt minket a második Balaton Camino menü, ahol tesztelhettük Bezerics Dani újításait, innen is küldöm neki a puszikat érte! Egyik társunk azt mondta a fokhagyma chipses kenyérlángosra, hogy ő bizony nem szokott ételfotókat készíteni, de akkor most Daninál elkezdi. Hát meg is értem! // Anna

Az lett a hajós sztorim vége, hogy reggel megébredve első dolgom volt rákeresni a hajós jogosítvány, vitorlás bérlés kifejezésekre. Hát így engedjetek legközelebb kikötőbe! 

Rövidke kis nap volt a mai, de sok minden fért bele mégis: a reggelit, a Dani-féle lángosokat és gazpachót Anna már méltatta, én pedig mai vendégünket, KRSA-t, a PASO frontemberét szeretném a távolból is Balaton Camino különdíjban részesíteni. Ahogy körbefektette a társaságot a napon a bélatelepi strand füvén a drónja alatt, az szebb volt mint egy jógastúdió stockvideója. Itt megnézhetitek a végeredményt, mi eléggé szeretjük, ahogy az élményt is, az alacsonyan szálló poénokkal együtt:

image1_11.jpeg

Fotó: @krsainsta

Most már szuper boglári vízparti szállásunkról figyeljük a balatoni villámokat, jöhet az eső a veteményesekbe, de légyszi, álljon el reggelig! // Judit

footer_nb.jpg

 

A vihar árnyékában // 6. nap

lepes_6nap.jpg

A keszthelyi Balatoni Múzeumban töltött éjszakánk után elstartolt kis csapatunk: megfogyatkozva de törve nem indultunk leghosszabb napunk métereinek felszámolására. Persze indulás után nem is húztuk sokáig, mert tippet kaptunk: a 400 éves vámház fasírtos szendvicsét. Ha kajáról van szó, nem viccelünk, úgyhogy odasiettünk, és amit ott találtunk, arra nincsenek szavak. Beszéljenek helyettem a képek, mert nem tudok egy dolgot kiemelni (a szendvics tökéletes volt, pont ilyennek kell lennie egy fasírtos szendvicsnek):

Fasírtos zsemléért jöttünk, de nehéz bármit kiemelni. �

Balaton Camino (@balatoncamino) által megosztott bejegyzés,

Aztán végre megérkezett a déli part! A balatonberényi strandon ledőltünk a fűbe, hagytuk hogy megcsipkedjenek a hangyák és összefestékeztük magunkat a frissen festett stégen is. Mi ez ha nem a boldogság május végén? Óriási szieszta lett, a vihar meg megvárja míg elindulunk - vagy amíg megérkezünk mai otthonunkhoz, a hajóhoz. Azt mondja Tomas kétféle ember van: aki mostantól csak hajón akar aludni, és olyan, aki soha többé. Reggel mondom mi a helyzet. // Judit

unnamed.jpg

Bizony van az, hogy valamit kinézünk valakiből, valaki meg egyszerűen nem "annak" a típusnak tűnik. Elég felszínes ez, de szerintem mindannyian csináljuk. Abból a szempontból mondjuk jó, hogy felül lehet írni elég gyorsan. Nem súlyos ítéletekre gondolok, hanem arra, hogy kiből nézem ki, milyen az a típusú ember, aki eljön hátizsákkal a Balatont körbegyalogolni. És meglepnek az emberek sokszor, hogy nem "annak" a típusnak tűnnek, én pedig örülök, hogy ma is megleptek csatlakozók, út szélén minket leszólító emberek, hogy mégis azok a típusok, mint én. :)

Aztán az is meglepett, hogy Keszthely után egy sírollerrel találkoztunk, úgyhogy ha lehet választani szokatlan közlekedési eszközt, akkor én holnapra Marty McFly légdeszkáját kérem a lábaim alá! // Anna
en.png

Lassan haladtunk ma, és nem a hosszú táv miatt, hanem a folyton meg-megállás miatt. Először csak egy jó szendvics reménye állította le a csapatot, másodszor dolgozni kellett, harmadszor viszont a világ leghosszabb esőre várása. És mostanra tudjuk, hogy az eső nem érkezett meg - mondjuk még jöhet, de akkor már a mai szállás-hajónk biztonságos belsejében alszunk remélhetőleg édesen.

Délre befordulni nekem  olyan, mintha más világba kerülnék. Megváltoznak kicsit az utcák, a táj, a látnivalók, ráadásul egy számomra kevésbé ismert területre lépek be. Ahol ugyanúgy látszanak a "hegyeim", csak messzebb vannak, és szépen sorba lehet venni őket. Itt található a világ számomra leghosszabb utcája, a máriafürdői Dózsa György út, ami Hullám utcában folytatódik. És ezen az utcán van a legváltozatosabb építészet, amit valaha láttam, a nádtetős, fehérre meszelt házaktól és retro nyaralóktól kezdve az egymásba épített háromszög házakon át a rózsaszín, narancs, kék stukkós, oszlopos, amorf, megfejthetetlen alakú kis és nagy épületekig. Tényleg már csak emiatt megéri végigsétálni rajta. 

Gyerekkoromban Csopakon mindig az volt a mondás, hogy ha látszik a túlpart, akkor rossz idő jön. Hát, ma alig látszott, mégis egész nap baljóslatú volt minden. Csipp-csepp, halljuk a hajó tetején. De ez mindenképp izgalmas éjszaka lesz! // Dóri

footer_nb.jpg