10 nap alatt gyalog a Balaton körül

Balaton Camino

Nézd, ott a Balaton! - 2. nap, Balatonvilágos ›› Zamárdi

2019. október 06. - budavaridora

A déli partra érve - igazából már a Magasparton is - hirtelen megérkezik a látóterünkbe a Balaton, és ez hellyel-közzel így is marad. Igaz, közel menni hozzá, úgy igazán, először Siófokon tudtunk, de addig is láttuk foghíjtelkek végében, part felé futó utcákba benézve. Ma szikrázó napsütés és szél kísérte utunkat, fodrozódott és csillogott a víz, a vasútállomáson pedig annyian vártatok minket - és egymást - reggel, hogy kép helyett csak egy videóba fért bele úgy igazán mindenki:) // Mai képek: Heim Alexandra

camino_day2_heima_001.jpg

"Apropó, látóterünkbe a Balaton. Úgy hiányzott már, hogy tényleg mellette gyalogoljunk, hiszen ezért (is) vagyunk itt. Ezt a Világos-Zamárdi szakaszon ritka módon lehet megtenni, a víz közelsége még a metsző szélért is kárpótolt. Ma újra visszatért egy időre az első Balaton Camino érzése, gyalogoltam csöndben, fejemen kapucniban, a béke és a szó jó értelmében vett egyedüllét érzésével kicsit, amikor lehagytam - vagy épp elhagytam? - a többieket. Jó látni, hogy mindenki megtalálja a maga tempóját, és a maga társaságát. 

Volt időm elhagyva a partot, a balatonszéplaki szakaszon a merőleges utcák közt barangolva fotózni cuki nyaralókat, ami egy nagyon fontos, kedvenc és meditatív elfoglaltságom ilyenkor. Ezen a szakaszon, és majd még Bélatelep felé sok érdekességet találni, és ezt most értsétek úgy, hogy hihetetlen szélsőségek és szerteágazó építészeti stílusok jellemzik ezeket az utcákat.

És a víz. Közelsége lételem, mégis, olyan kevésszer lehet megérinteni, mert el van kerítve az embertől. Most minden kommentár nélkül álljon itt két kép, a házak és a víz optimális, és kevésbé optimális elrendezését illusztrálva. " / Dóri

hazak.jpg

"Az a jó az őszben, hogy tényleg ezer féle, ahogy ez ma is volt. Hideg és borús reggel, metsző szél a partnál délelőtt, éles napsütés ebéd után. A Balaton Caminóban meg úgy látom, hogy ebben az évben az lesz (és már az is) az egyik legjobb, hogy annyira sokféle, ahányan vagyunk. Előre vágtatós hugikámék a csapat élén az otthonról érkezett aszaltgyümölcskesudióbiobanán csomaggal, középen battyagó csevegő klubbok a reggel összebarátkozókból, hátul rollerező és babakocsizó gyerekesek és szimpatizánsaik a ráérősebbekből.

Hallottam ma hosszú telefonhívást, amiben otthoni biztatást kértek a további napok folytatásához. Beszélgettem röviden a látássérült, vakvezető kutyás hölggyel és a Balaton Camino alatt őt segítő gyaloglótársával egy padon pihenés alkalmával. Fárasztó poénokat dobáltam az utolsó kanyar előtti büfében gépikólázáskor a cuki kutyatulajdonos túrázókkal. A mai szállás előtti utolsó párszáz méteren pedig együtt gyalogoltam a fitt, helybeli úrral, akivel a zamárdi fesztiválok utáni dicséretes tereprendezést beszéltük meg. A kilométerek ilyen kis megfigyelésekkel és beszélgetésekkel egész jól fogytak, és igyekeztem a tegnapi tanulság miatt többször megállni, több folyadékot inni és uzsonnázni a reggeli-ebéd-vacsora között. Mert bizony 20 kilométereket nem lehet és nem is kell egyben, gyorsan „letudni”, akkor se, ha ez még csak a második nap volt." / Anna

"Olyanok voltunk ma is, mint egy vonuló falu. Egy színes ruhákba öltözött, a sarkvidéki metsző szelet is remekül tűrő falu. Bármerre jártunk, vidáman köszöntöttük egymást, és valahogy mindenkinek van egy-két jó szava a másikhoz - aztán ahogy gyűlnek mögöttünk a kilométerek, lehet hogy a szavakat biztató hátlapogatások, sportkrémek és vízhólyagtapaszok váltják majd. Ma is csak azt tudom mondani, hogy őrült vagány társasággal van dolgunk: strapabíró aszfaltkoptató kisfiúk, jobbnál jobb arc kutyás emberek, vidám arcok jeges hidegben, még vidámabb arcok a délutáni meleg napsütésben. 


Mai kedvenc pillanatom: amikor Anna megtalálta a tavalyi és tavalyelőtti matricánkat egy oszlopon. Még van pár évnyinek hely, csak mondom. 

 

De ne szaladjunk előre: vessük pillantásunkat először is a holnapi napra! A táncrendünkben Zamárdi-Balatonlelle következik: először megint nagyon közel leszünk a Balatonhoz, aztán nagyon közel leszünk a kedvenc fazekaimhoz: azokhoz, amelyekből a Kistücsök csodás fogásai kerülnek tányérra. Felőlem indulhatunk." - Judit 

 

footer_bloghu.jpg

ELINDULTUNK! - 1. nap Balaton Camino 2019

Hát bizony mi már hónapok óta szervezkedünk, tervezgetünk, ötletelünk és ma reggel, amikor elindultunk a Balatonhoz, akkor eléggé izgultunk, hogy mi is lesz, hányan lesztek, kik csatlakoztok. Aztán eljött a reggel, a szemerkélő eső, kikandikáló nap, aztán újra felhők, és mire odaértünk a fűzfői vasútállomáshoz már ott voltatok, jó sokan. Karszalag, póló osztás, eligazítás, csillogó szempárok, elszánt arcok - hát elindultunk. Most a nap végén pedig mindenkinek pacsi, aki megérkezett a céljába! 

Osztottunk karszalagokat is - és ez minden nap így lesz -, hogy majd a végén tudjuk, összesen hányan voltatok velünk a 10 nap alatt - az is kap, aki csak egy napra jön, aki pedig végig, az tartsa magán! Az első hármat megtartottuk magunknak:)

elsonap_1.jpg

"Tudtuk a kis előzetes kérdőívünk miatt, hogy jöttök velünk sokan, és jöttetek is, még így esős időben is rengetegen elindultatok velünk. Köszi ezt nektek, remélem, mindenkinek jól telt a napja. Minden embernek más tempóban esik jól megtenni a napi távokat, így sokatokat csak reggel láttam, holnap pedig újra találkozunk. Épp az előbb írta egyikőtök a Facebook csoportunkba azt a gondolatot, ami szuperül leírja, mi is esett jól nekem is ma: "Köszönöm, hogy itt lehetek, saját utamon egyedül, de veletek." Merthogy volt ma sokan együtt gyaloglás, páran sétálás és egyedül padon fekvés is az akartattyai Magasparton. 

71324398_385460378795740_7897240793327337472_n.jpg

Hálás vagyok, amiért nem zuhogott az eső, csak kellemes, igazi őszies időnk volt egy kis csepegéssel. Bár szuper vízálló elvileg az idei cipőm, ha nem muszáj, azért nem tesztelném le egész napos esőben" - Anna

"Már a kenesei strand mellett gyalogoltunk, amikor két szembe tekerő bringás épp arról beszélgetett végignézve a bandán, hogy "Ja! 3 csaj kezdte el, aztán felkapta őket a média!". Hát, lehet hogy a média, vagy épp a Balaton távolból suttogó hívását hallottátok inkább, de a lényeg, hogy úgy alakult, nagyon szép számban indultunk ma neki a Balaton Caminonak és napközben is szinte csak energikus túracuccos "sajátjainkkal" találkoztunk útközben. Örülünk, hogy jöttök, örülünk, hogy megyünk! Annak különösen, hogy sokan kisgyerekkel, kutyával vagy éppen örökifjú kalandorként csatlakoztok, akkor is ha esik, akkor is ha késik a vonat és akkor is ha kicsit nyom a cipő. 

Mi már harmadszorra kerülünk, de az ismerős utcák még mindig rejtegetnek meglepetéseket: mindig találunk újabb nyaralókat amiket meg akarunk venni "majd ha nyerünk a lottón", a magasparti kilátás pedig mindig csodás és mindig kicsit másmilyen. Idén mi családilag emeltük a tétet, hogy ne unatkozzunk, és a kis 10 hónaposunkkal vágtunk neki a kalandnak: kíváncsian várjuk a kihívásokat, az extrém pelenkázástól a kreatív alvóhely kialakításig. Meg az örök kérdésig: vajon mennyit fogunk aludni? A babás közlekedésre is több megoldással készültünk, tesztelünk majd egy klassz csatos hordozót, az első napot pedig a Fuss Babakocsival Egyesülettől kölcsön kapott futóbabakocsiban nyomta végig a lány, ő élvezte a kilátást, mi meg a buckákon és göröngyökön átsuhanó mozgást, meg a szuper kompakt megoldásokat, amiket csak azok az anyák (és apák) fognak érteni, akik próbáltak már nem tükörsima aszfalton babakocsival közlekedni. Milyen érzés? Pont olyan, mint amikor átülsz egy jobb autóba. Holnap folytatjuk a krúzolást, találkozunk reggel!" - Judit

camino_6.png

"Figyelő arcok, csillogó szemek, sok-sok ember, sok táska, sok kérdés. Amikor reggel ott álltunk a vasútállomás lépcsőjének tetején, szinte hihetetlen volt, hogy valahol ez a sok ember most miattunk van itt. Hogy elindult valami, és sokakban földet ért, de annyira, hogy ezek az emberek - ti - vonatjegyeket vettek, szállást foglaltak, hetek óta edzettek, gyalogoltak, cipőt törtek be, csomagot mértek, aztán újra pakoltak. És most itt állunk, itt álltok. Nem is miattunk persze, mindenki maga miatt, innentől csak az a lényeg, hogy minél több élményt, beszélgetést, gondolatot "vegyetek ki" a következő napokból. 

screen_shot_2019-10-05_at_20_39_16.png

Számomra az az energia is hihetetlen volt, ahogy "kilőtt a csapat", szinte hátul voltam végig, annyira elhúzott az eleje, és ez nem is baj. Az a fontos hogy mindenki a saját tempójában, saját kényelme szerint teljesítse az egy, több, vagy 10 napos túrát. Van, aki már 1-kor a Lavender Teraszon gulyásozott, volt, aki velünk ebédelt a Pörcben, vagy a Balatonfői Yacht Klubban. Mi pedig hátul haladtunk, és többször felnevettünk, hogy hány napig érezzük majd még, hogy visszafelé, fordítva megyünk?! (eddig mindig Akarattya felől indultunk az északi part felé). 

Kétszer már megvolt, de ahogy Judit is írja, mindig találunk új dolgokat, mindig van min ámulni, most például az őszi színekben fogok elveszni. Szombat van, nem siettünk sehová. Volt idő megállni és napozni - épp sütött - a Magasparton, volt idő kinézni megint egy házat, amit megvennék...

img_5705.JPG

...szerencsét próbálni, és átsétálni a Club Aligán keresztül...

img_5736.JPG

...ahol aztán csodaszép ősz volt és ez tényleg egy elvarázsolt, külön világ...

camino_10.png

...és most szögre akasztjuk a pólónkat mára Világoson, a Lavenderben, elolvassuk a hátáról, hogy akkor a holnapi végállomás Zamárdi, és nem is kell nagyon biztatni magunkat az alvásra" / Dóri

img_5753.JPG

footer_bloghu.jpg

Balaton Camino - mi ez az egész?

A MOL Nagyon Balaton bemutatja: Balaton Camino 2019
Mekkora a Balaton kerülete? 300 000 lépés!

Idén harmadjára indul útnak a Balaton Camino. A 2017-es, zimankós februári és a 2018-as, kánikulába hajló májusi túra után idén ősszel októberben indul a Balatont megkerülő séta. A szervezők – Budavári Dóra, Rákász-Losonczy Judit és Scherer Anna – ezúttal az őszi, szüreti időszakban fedezik fel a Balatont. Az útról minden nap posztokban, bejelentkezésekben, képekben tudósítanak majd. A napi indulási helyszínek és időpontok nyilvánosak, csatlakozni ér, annál is inkább, mert 2 hétvégét, köztük egy hosszú hétvégét is magába foglal a 10 nap.

2017 februárjában három barátnő elhatározta, hogy körbesétálja a Balatont: Budavári Dóra, Rákász-Losonczy Judit és Scherer Anna régóta dolgoznak együtt, az újévi fogadalmak mellé akkor egy olyan projektet kerestek, amibe teljes szívből, a saját szabályaik szerint, a saját örömükre vághatnak bele. A körbesétálás Judit ötlete volt, aki régóta bolondult a „szezonon kívüli” Balatonért, a szürreális, kihalt strandokért, a jégcsapos óriáscsúszdákért és a téli színekért, amikor a Balaton egészen más arcát mutatja. Mivel a tó közös szenvedély volt, nem is volt kérdés, hogy nekiinduljanak-e, a meglepő talán csak az volt, ami ezután következett. 10 nap, 200 kilométer, 9 szállás – így állt fel a kívülről kényelmesnek tűnő, mégis hosszú távon nem kis kihívást jelentő program.

camino05_1.JPG

Az út neve Balaton Camino lett, utalva arra, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki utazás is kezdetét veszi a tó megkerülésével. 10 nap gyaloglás sok mindent átfogalmaz az emberben, van idő egyedül lenni, van idő gondolkodni és kikapcsolni – egészen más formában, mint ahogy azt az ember egy átlagos szabadság során teszi. Ráadásul a lányok nemcsak rendesen dolgoztak a túra mellett – szabadúszóként –, hanem a kalandjaikról blogot is vezettek. Így történt, hogy az utat nem várt érdeklődés övezte: tévéstábok követték őket drónokkal, rádióinterjúk készültek, a falvak határában helyiek várták, hogy befussanak, sőt, többen – ismerősök és ismeretlenek is – csatlakoztak egy-egy szakaszra. Mindenhol akadt egy forró tea, egy kedves invitálás, egy „hajrá”, emellé csak plusz volt a befagyott Balaton egészen elképesztő téli látványa. Mivel a bicikliút jól járható, és nincsenek benne nagy emelkedők, maga a naponta kitűzött 20-25 kilométer egy átlagos ember számára is teljesíthető, igaz, 10 napon át egymás után felkelni és nekiindulni néha nem egyszerű. Erdőkben, part mentén, nádasok mellett visz az út olyan csúcspontokkal, mint az akarattyai magaspart, a szürke marhás Kerekedi-öböl vagy a fonyódi kilátás a Badacsonyra és a tanúhegyekre. A Balaton Camino 2018-ban már több mint 100 csatlakozót vonzott, a blogon, Facebook és Instagram oldalakon keresztül pedig több tízezren követték a csapat kalandjait. 

A csapat tagjai idén is felfedezik az út mentén nyitva lévő helyeket, a legjobb pihenőpadokat, a legfinomabb ebédeket, a legszebb szakaszokat, és hírt adnak a szállásokról is. Közben találkoznak és beszélgetnek helyiekkel, balatoni kötődésű vendégekkel, fotóznak, és mesélnek a blogon. A cél megmutatni, hogy a Balaton minden évszakban tökéletes úti cél a kikapcsolódásra, és hogy körbesétálni különleges élmény – akkor is, ha valaki nem egyben, hanem szakaszonként teljesíti a távot. 

footer_bloghu.jpg

Balaton Camino 2019

VÉGRE! Itt a 2019-es Balaton Camino időpontja!
Végigjártuk már 2017-ben télen, a befagyott Balaton mellett.
 Megnéztük a tavaszi, virágos, ébredező Balatont 2018-ban.
2019-ben következzen az ezerszínű bordó-sárga-barna levelekben pompázó, szürettől zsongó ősz!

instaposzt.jpg


SAVE THE DATE: 2019. október 5-14.

Szeretnénk előzetesen felmérni, mennyien is tartanátok velünk és mikre vagytok kíváncsiak, ezért egy rövid kérdőívvel készültünk: https://forms.gle/i6U6PMJPLWANCBdp8
Köszönjük, ha kitöltitek, várunk titeket szeretettel idén is egy kis gyaloglásra! 

Balaton Camino leg-leg-leg

Lassan egy hónap távlatában nekiültünk összeszedni pár leget: akik velünk voltak, azok most összegezhetnek, akik pedig most, a vakáció kezdetével indulnak neki a Balatonnak, kapnak egy kis muníciót. Hajrá reggelik, kilátások, kirándulások, lustálkodó alvások! / Képek: Chripko Lili

Legjobb reggeli: Villa Kabala és Mala Garden

238_malagarden_resize.jpg

Legszebb szakasz: Balatonszepezdtől Balatonedericsig

_mg_2628_2.jpg

Legjobb fotótéma: pipacsmezők szerte széjjel, a Balaton maga

_mg_1803.jpg

Legnagyobb felfedezés: Rókarántó

_mg_2800_1.jpg

Legjobb visszatérés: Pláne Badacsony borterasz

_mg_2541.JPG

Legjobb uzsonna: megosztva Vánkos és Fügekert

33023090_2154574044761521_1467296179912966144_n.jpg

Legszebb kilátás: Magaspart, kilátás a VillaKabala teraszáról Szigligeten, Szépkilátó Balatongyörök

_mg_3082.jpg

Legizgalmasabb új hely: Veganeeta

32822763_2153138591571733_8358477713496866816_n.jpg

Legkisebb de legizgalmasabb szállás: Nana vitorláshajó Balatonfenyves

33362099_2155949381290654_509509801365995520_n.jpg

Legjobban várt szállás: Sir David, Balatonszepezd

sir_david_park_exact726w.jpg

Legotthonosabb húsleves: Kistücsök

_mg_3973.JPG

Legnyugisabb kávé: Pazar Coffee

Legpezsgősebb délelőtt: Balatonfüred, Blaha utca

32974801_2153533471532245_2007213976072486912_n.jpg

Legjobb zsíroskenyér: lakókocsis piknik Szabó Miklós fotóssal

_mg_3690.jpg

Legjobb parti étel: A Konyhám a balatonszepezdi strandon

33527139_2156180481267544_7952801203232964608_n.jpg

Legjobb vendéglátó: Bezerics Dani, Paletta

33540401_2156396107912648_2798760656130539520_n.jpg

Legjobb meglepetés: Homola fröccspiknik Almádiban

32777291_2153188248233434_7309406555307245568_n.jpg

Legmozgalmasabb este: tihanyi MOL Nagyon Balaton kompbuli

32977826_1910907058973545_5692374681445728256_n.jpg

Legjobb fagyi: Balatonmáriafürdő Florida fagyizó

 

Balaton Camino: a kemény mag :)

Sokan velünk tartottatok az úton, többen több napot is gyalogoltatok a Balaton körül, van aki pedig végig lelépte velünk a 350.000 lépést. <3 Pár társunkat szeretnénk bemutatni nektek, nekik pedig köszönjük a sok közös élményt!

_mg_2188.jpg

Bea - „Imádok gyalogolni”

„5 napot voltam első körben, második körben az utolsó kettőt, közben el kellett mennem dolgozni. Nagyon jó ötlet, hogy hárman ezt kitaláltátok. Én imádok gyalogolni, viszont félek úttalan utakon barangolni egyedül, így pedig  csatlakozhattam egy olyan csapathoz, ahol biztonságban érezhettem magam.

Bevallom, hogy izgultam az út előtt, de nagyon jó volt, hogy sok embert megismerhettem, élmény volt veletek gyalogolni. Ennyi fiatallal pedig külön jó volt együtt lenni. 

Nagyon jó élmény volt, ahogy a szepezdi szálláshelyünkön, a Hotel Magnóliában fogadtak minket, Balaton Caminósokat. A házigazda látta a Facebook live bejelentkezéseteket, és nagyon készült, hogy fogadjon minket. Igazán jól esett ez a kedvesség fáradtan, a nap végén.”
_mg_4227.jpg

Kriszta - „Szerelmese vagyok a Balatonnak!" 

„Nekem a Balaton egyszerűen kell. Siófoki vagyok, így én bármikor kiülhetek a partra, elmélkedhetek és rengeteg energiát kapok itt. A 10 nap alatt nem jutott eszembe egyszer se az, hogy „Mit keresek én itt?!”. Fájt a lábam, de akkor is mentem tovább.

Szerintem ez egy szuper dolog, hogy elmondhatom, hogy körbesétáltam a Balatont, ha egyszer már úgyis minden tiszteletem a tóé. Így megismerhettem olyan részeket, amiket másképp nem láthatok autóból, bicikliből. Úgy érzem, hogy mivel nekem már annyi mindent adott a Balaton, most én is visszaadhattam valamit neki azzal, hogy körbegyalogoltam.

Azt is tudom már, hogy a hosszú út összekovácsol: megismertem új embereket, sztorikat, teljesen más szemszögből figyelem már a dolgokat. Átnézek az északi partra, és tudom, hogy ott sétáltunk. Ez az út pedig rólam szólt, hatalmas lendületet ad ez.

Az pedig, hogy innentől mi van messze, az teljesen más értelmet nyer.”

_mg_4207.jpg

Laci – „Fel akartam mérni, hogy mire vagyok képes.” 

„Én igazából sportteljesítményt vártam ettől az úttól. A korom miatt fel akartam mérni, hogy mire vagyok még képes. Lelki dolgokra nem készültem, de sokan voltak, akik vágytak az ilyen beszélgetésekre.

Nagyon jól éreztem magam veletek, szép ez az út a Balaton körül, nagyon jó helyeken álltunk meg mindig falatozni is.

Jól esett kijönni a mindennapi robotból, fiatalokkal lenni pedig nagy felüdülést jelentett. Barátokat is szereztem, Badacsony felé végignevettük az egész napot és ezt felejthetetlen élmény nekem.”
laci.jpg

Anikó – „Egy új hobbit találtam.” 

„Általában nem szoktam felépíteni extrán a dolgokat magamban, ezért az is lett a 10 nap alatt, amire számítottam. Éreztem, hogy nagyjából mennyit tudok menni, annyit is mentem, iszonyatosan jókat ettünk, és ez nekem fontos is volt. Gyaloglás és finomságok – ez egy jó balansz volt. :)

Nagyon jó érzés, hogy pár nap után semmi izomlázam nem volt, bárhova el tudtam volna menni, pedig nem voltam extrán edzésben. Az első pár nap kifejezetten fájt, de aztán átestem a mélyponton, volt egy kis honvágy, fáradtság, és szükségem volt egy pici egyedüllétre.

Nekem az tetszett a legjobban, hogy semmi nem volt kötelező, fontos az, hogy van tere az embernek és döntési lehetősége. Nagyon feltöltekeztem, jókat szórakoztunk és hiányozni fog szerintem a gyaloglás. Egy új hobbit találtam: gyaloglás egybekötve jó gasztro élményekkel – ez nekem nagyon bejött. Nagy élmény volt veletek lenni.”

Pál - "Szó szerint véremben van a barangolás." 

"Nagyrészt egyedül mentem, így a csapattal kapcsolatos élményről, benyomásról nem tudok beszámolni. Annak hogy egyedül mentem, tulajdonképpen kettős oka van. Egyrészt későn döntöttem el, hogy elindulok, emiatt a meghirdetett találkozási pontokon már nem tudtam megfelelő szállást találni. A másik ok alaptermészetemből adódik. Nem vagyok társaságkerülő, de van, amikor jobban szeretek egyedül lenni a saját gondolataimmal. Egyedül sem érzem magam magányosan, szeretem a csendet.

Nagyszüleim és szüleim mindig is aktív természetjáró emberek voltak, a vér pedig nem válik vízzé. 3 évesen már a Bakonyt jártam a szüleimmel, saját hátizsákkal. Szó szerint véremben van a barangolás. Az El Camino gondolata tavaly kezdett el foglalkoztatni, arra gondoltam, hogy a Balaton Camino kb. 200 km-es távja jó erőpróba, tapasztalatszerzés lehet egy hosszabb túra előtt.

Fogalmam sem volt, milyen lesz körbegyalogolni a Balatont, hogyan fogom bírni, lesz-e elegendő kitartásom, erőm a feladat leküzdéséhez, tudom-e tartani a tempót a nálam erősebb, sportosabb fiatalokkal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy közben egyszer-kétszer nem fordult volna meg a fejemben, hogy aznapra elég volt, abbahagyom. De az, hogy az egészet feladjam, még csak gondolati szinten sem vetődött fel.

Az elmúlt 10 nap sokat segített abban, hogy a jelenben éljek és élvezni tudjam, amit éppen csinálok."

pal.png

Dóri 

Amikor belevágtál, milyen elképzeléseid voltak erről a 10 napról?

Nagyon nagyon reméltem, hogy körbesétálom a Balatont és megismerek új embereket, napról-napra a határaimat feszegetve.

Volt valami váratlan?

Minden nap nagyon sok váratlan dolog volt. Mindig elképzeltem milyen lesz, és valahogy mindig nagyon másmilyen lett – de általában sokkal jobb. Aztán az első mélypontom a harmadik-negyedik nap körül volt, akkor elkezdett fájni a talpam nagyon. Aznap először összejött véletlenül közülünk egy nagyobb társaság és a többiek kint fröccsöztek a teraszon, én meg bent voltam és úgy éreztem hogy feladom. Másnap mégis elindultam és teljesen átlendültem ezen. Aztán sokkal keményebb mélypontok jöttek és túl vagyok rajtuk, és nagyon jó érzés, hogy bármiből tovább lehet lépni és tovább csinálni.

Mondod a mélypontokat, de biztos voltak „magaslatok” is.

A legeslegapróbb dolgoknak is tudok most örülni, tényleg annak, hogy levesszük a cipőt, annak hogy van 5 centi árnyék, hogy kicsit letehetem a táskát, hogy feltöltenek a többiek, a jó társaság.

Van számodra valami tanulsága ennek a 10 napnak, amit hazaviszel?

A mozgás nagyon fontos, plusz energiát adott: nagyon energikus vagyok, felébredek magamtól korán reggel. A természet is nagyon sokat ad, a közelsége nagyon feltölt. Igyekszem nyitott lenni mindenre, és ezek a mélypontok segítettek abban, hogy felismerjem, még akkor is tovább tudok menni, amikor nehéz, és megéri.

_mg_4236.jpg

Tóni 

Mivel jöttél?

Mikor először megérkeztem Akarattyára, az az erős indíttatás volt bennem, hogy a terheimet letegyem. Megtisztulni, átszellemülni, és új világot teremteni magamban és magamnak, amihez úgy érzem szép lassan mindent meg is kaptam: magamtól az időt, energiát és sok-sok töltődést, pozitívumot itt az út során szedtem fel.

Veled sok minden történt menet közben, mi akik első naptól figyelünk, láttuk, ahogy szó szerint egyre kevesebb csomaggal jössz.

Hagyom az energiák folyását és áramlását: ez az a megtisztulás, amit igyekszem is másokkal megosztani. Aki elindul ezen az úton, előbb-utóbb idetalál. A mélypontom a második nap délelőttje volt, ott rájöttem, hogy nem azért jöttem, hogy az óriási terheimet végigcipeljem ezen a szép kis 200 km-es túrán, hanem hogy könnyedebbé váljak. Megkezdtem az elengedést, és minden jött magával, kaptam a megoldásokat ehhez. Ha teljesen nyíltan jössz ide, rengeteg pozitív élmény tárja fel magát.

Szerintem 1 nap itt kevés. Az az élmény része, jó túrázni, de nekem az inkább csak kirándulgatás. 4-5 nap kell legalább, hogy megadd magadnak az időt, hogy találkozz magaddal, találkozz a gondolataiddal, és akkor fogod tudni, hogy merre tovább.

_mg_4213.jpg

Ancsa 

Hogy indultál az elején, van ami nagyon másképp alakult?

Nekem ez az út egy természetes gyógyszer. Amikor van valamilyen problémám, akkor nekiindulok. Ha kicsit nehezebb napom volt, akkor a rakparton sétálok másfél órát, ha bonyolultabb a dolog akkor elmegyek 2 napra az erdőbe. Most tudatosan kerestem egy nagyobb lélegzetvételű lehetőséget, van egy nagyobb feladat, emésztenivaló, amivel most dolgom van. Azt is tudtam, hogy a vízpart fontos része az egésznek.

Akkor a Balaton Camino eléggé megfelelt az elképzeléseidnek?

Pontosan! Ami nagyon meglepett, hogy lett egy nagyon erős közösségi része a dolognak. Azt hittem, hogy nekem ez egy egyedül töltött, befelé fókuszáló út lesz, de aztán kialakult a kemény mag, és ez pont jó volt így. Volt pár helyszín is, ami teljes boldogság volt számomra, Tihanynál a Belső-tónál volt egy hihetetlen estém, és a Szigligettől Györökig tartó rész is a kedvencem lett. Nagyon jó tanító is ez az út, tényleg a legkisebb dolgokra csodálkozunk rá hatalmas örömmel.

Voltál egyedül, hiányzott az egyedüllét?

Nekem nagyon nagy szükségem van időnként a magányra és a visszavonulásra, és arra számítottam, hogy többet leszek egyedül. Most viszont nagyon jó volt az a tudat, hogy itt van a csoport, és én bármikor oda visszamehetek, az ott van, egy biztonságos hovatartozásérzet, tíznapos, szimbolikus dolog ez, mégis nagyon erős.

Amit még nagyon érdekesnek találtam, hogy amikor mész-menetelsz, akkor felerősödik a belső hangod, hogy éppen abban a pillanatban mihez van kedved. Ebben a társaságban gond nélkül megtehettem, hogy kicsit lemaradjak vagy előremenjek aztán visszatérjek, magyarázkodás nélkül, úgyis ugyanoda tartunk. A nehezebb szakaszok egyedül nem mentek volna. Nem kell egyedül mindent megoldani, ez nekem egy fontos tanulság.

Van praktikus úti tipped?

Például hoztam egy nagyon vékony kis könyvet, rövidebb lélegzetvételű sztorikkal. Peter Hex Széllyuk című könyvében emberek történeteket mesélnek egymásnak, miközben unatkoznak egy hajón. Nagyon jó volt néha leülni vele, kitölteni kicsit az időt. A másik nagyon fontos tanulság: mindig legyen nálatok TAJ-kártya! Ja, és Fenistil és társai. Tuti, hogy lesz valami bajod, és arra kelleni fog valami – de nem biztos, hogy olyan amire számítottál.

..de egy ekkora társaságban már jó eséllyel akad mindenféle az útipatikában?

Nekem volt egy bokaszalagszakadásom, és azt hittem majd azzal lesz bajom, hát nem! 10 nap alatt 5 különböző kiütést szedtem össze, aztán megjelent Erzsi személyében a mentőangyal, és megoldotta  a bajaimat. De a tanulság azért végül az, hogy tuti lesz valami problémád, és jó eséllyel meg fogod oldani – aztán mész tovább.

_mg_4230.jpg

Helga 

Hogy képzelted ezt a 10 napot?

Semmi nem úgy történt, mint ahogy elképzeltem, de minden jobban alakult! Óriási testi szenvedéseket és lelki mélypontokat képzeltem el, és valójában élveztem minden percét. Voltak múló fájdalmak, amiknél valószínűtlennek tűnt hogy csak úgy a járástól jobbak lesznek, de így történt.

Mélypontok helyett akkor magaspontjaid voltak?:)

Igen, viszont pont ma beszélgettük Anikóval, hogy most akkor ennek vége van, ezzel mit csináljunk. Sajnálom is hogy vége, hiányoznak is az otthoniak, várom hogy hazaérjek, ez van a másik oldalán. Most még nagyon távolinak tűnik a holnapi munkanap, de a másik irányba is érdekes, mert próbáltam felidézni mondjuk Tihanyt és olyan mintha egy hónapja történt volna. Nagyon gyorsan eltelt ez a 10 nap, de nagyon intenzív és sűrű is volt egyben. És nagyon sok fantasztikus-szürreális élményben is volt részünk, szerintem én még nagyon sokáig fogok ebből az élményből táplálkozni.

Ha legközelebb jönnék, azt hiszem még jobban dokumentálnám. Tudatosabban kezelném ezt a részét, hogy amikor megpróbálom otthon elmesélni, akkor könnyebb dolgom legyen.

Van praktikus tanácsod? Valami amit mindenképp hoznál, valami ami nem kell?

Tudtunk mosni útközben, az nagyon jól jött, nyilván nem kell így 10 póló meg 10 darab mindenből. A hátizsákomat kölcsönöztem, nagyon jó döntés volt, profi túrazsák nélkül nem indulnék már el. De mindent érdemes kipróbálni előre, a cipő ami rajtam van, szuper jól bevált, de a vízálló társa például egyáltalán nem. Ha nem csinálsz ilyen távokat, nem fogod tudni előre.

helga.JPG

Vera 

Legjobb pillanat?

Amikor Balatonvilágoson sétáltunk, a Magasparton, az csodálatos volt, utána a Lavenderben megpihenni szintén!

Mennyire volt olyan, mint amire számítottál, vagy miben volt más?

Az elején arra gondoltam, hogy eltöltök 1-2 napot, majd az utolsót, ebből egy nap kivételével az lett, hogy végiggyalogoltam. Azt gondoltam, ha majd végig sétálom, simán jönnek a nagy megvilágosodások, ehelyett inkább érzelmi kríziseket éltem meg minden nap. De a hazafelé tartó úton nagy lelki béke és nyugalom volt rajtam, ahogy láttam az ismerős tájakat és visszaemlékeztem arra, hogy ezt mind végigjártam. Ráadásul az örömömet meg is oszthattam egy csatlakozóval, aki ugyanazzal a busszal utazott, és az utolsó 2 napot töltötte velünk. A hazaúton született egy új elhatározásom is: amint lehet végigjárom a Kék túra útvonalát, mert szeretném jobban megismerni az országot.

Mi volt a legnehezebb?

Nem a fizikai, inkább a lelki oldala a megterhelő. A lelki fejlődés nekem nehezebb volt, mint a testi, de azért mentem, hogy fejlődjek. Amire szükségem volt, azt mindig megkaptam, a megfelelő pillanatban: segítséget, útitársakat, barátokat, magányt, örömöt, bánatot.

Miért indultál neki?

Azért mentem, hogy inspirációt kapjak a jövőmmel kapcsolatban. Ezt megkaptam: a túrázás lesz az új hobbim. Bátorságot kaptam hozzá, már nézegetem, mi kell ahhoz, hogy elinduljak a Kék túrán. A szüleimtől nehezen tudtam leszakadni, talán most sikerülni fog.

 

Minden túratársnak örültünk, köszönjük,hogy velünk tartottatok! :) A szép képeket pedig köszönjük Chripko Lilinek.

footer_nb.jpg

Minden kerek - KRSA drón felvételei

Minden vendégünket szerettük, mert mindenki egytől egyig beilleszkedett. KRSA vagyis Tóth Kristóf a Balatonfenyves-Balatonboglár szakaszon sétált velünk kitartóan, még akkor is, ha közben a hétvégi 15 éves nagykoncert ügyeit intézte telefonon.

A PASO örökmozgó frontembere civilben fotóz, egyre többet, és nem is akárhogyan. Rengeteget utazgat, amikor csak teheti, bejárta az utóbbi hónapokban Ghánát, volt Hong Kongban, a Fülöp-szigeteken és Norvégiában. Igazi nagy utazó és a drónnal is jól bánik, a fotózás az éneklés mellett régóta nagy szenvedélye. Szerencsére magával hozta a drónját is és szuper fotókat álmodott meg nekünk. Mi persze lelkesen pózoltunk:)

Képek: @krsainsta

img_7330.JPG

img_7339.JPG

img_7380_1.JPG

Balaton Camino madártávlatból / Orbán Péter drónfotói

Először nem tudtuk, aztán amikor a képeket néztük megértettük, miért rendezte úgy az élet, hogy Orbán Peti fotós éppen a Szigliget-Keszthely napon csatlakozzon hozzánk. Peti drón fotóival eddig is elbűvölt minket: mivel az északi parton lakik, nap mint nap a tanúhegyek pózolnak neki. Peti pedig ha kell, felkel hajnalban, vagy kivárja a telihold legszebb arcát, rohan a legjobb helyre a naplementéért, és olyan képeket készít, amik vászonra kívánkoznak. Nem csoda, hogy mostanában gyakran találkozni vele a tóti piacon, ahol ezeket a képeket fali vászonkép formájában is meg lehet vásárolni. Érdemes követni Petit, mert így kicsit mindig ezen a csodás tájon érzi magát az ember.

camino02.JPG

camino04.JPG

camino09_1.JPG

camino06.JPGcamino07.JPG

camino08.JPG

camino01.JPG

camino12.JPG

camino13.JPG

camino15.JPG

camino10.JPG

Képek: OPhoto - Peter Orban Photography

Több mint 350.000 lépés és rengeteg útitárs

Egészen pontosan 354.617-et léptünk idén a Balaton körül. Van, aki mindet lelépte velünk, van, aki a saját részét vette ki belőle, mindenesetre köszönjük mindenkinek, aki velünk sétált a Balaton körül! <3

elsonap_lepes.jpglepesek_2nap.jpglepesek_3nap.jpglepesek_4nap.jpglepesek_5nap.jpglepes_6nap.jpglepes_7nap.jpglepes_8nap.jpglepes_9nap.jpglepes_10nap.jpg

Zavarbaejtő és igazán jóleső érzés volt, hogy ennyien velünk tartottatok! Sok nevetés, fáradt összenézés és komoly beszélgetés volt 10 nap alatt, mutatjuk a napi csapatokat Akarattyától Akarattyáig. :)

1_nap.jpg

2_nap.jpg

3_nap.jpg

4_nap.jpg

5_nap.jpg

6_nap.jpg

7_nap.jpg

8_nap.jpg

9_nap.jpg

10_nap.jpg

footer_nb.jpg

 

Körbeérés // 10. nap

Van az utolsó napnak egy könnyedsége, ami egyszerűen ráragad az emberre. Pedig maradtunk volna még, nehéz volt nekiindulni, és nem azt mondani, hogy tartunk egy önajándékozó, pihenő napot. A szállásunk is tökéletes volt, a víz hőmérséklete is, de közben meg mágnesként hívogat, hogy berajzoljuk azt a maradékot és teljes legyen a kör. Ismerős arcok, néhány új csatlakozó, csevegés, nevetgélés, a végén még az éneklés is előkerült, teljes volt a felszabadultság. Elő is vettem az első napos induló képet és elkezdtem böngészni. Az ott idegen arcok közül jó páran a 10. napra útitárssá váltak. Szóba is került ma, hogy az első napok óvatossága után lassan indult meg a barátkozás, az elején senki nem tudta, mit várjon a túrától, és mit magától.

És hogy belül vajon mi változott? Azt csak az idő mondja meg. Szürreális ilyenkor csak felülni a vonatra, vagy be a kocsiba búcsúzás után és visszarobogni az otthonba, mintha mi se történt volna. Pedig történt, az biztos. Hiába voltunk többen, hiába volt kevesebb csend, több beszélgetés, az út megcsinálja a magáét. Ha mást nem, annyit biztosan ad, hogy még jó pár napig, vagy akár hónapig szuperhősnek érezzük magunkat. Egy fáradt, de boldog szuperhősnek. // Dóri

Május 18. indulás:

32872544_2152982518254007_5157568394584653824_n_1.jpg

Május 27. érkezés: köszönjük, aki kitartott, innen pusziljuk, aki nem tudott végig jönni, pacsi annak, aki csak egy napra csatlakozott és hajrá annak, aki legközelebb jönne!

33664682_2157869954431930_3357311107046834176_n.jpg

Tíz nap egy harmad hónap, ami alatt akár nagy dolgok is történhetnek, de általában eltelik különösebb történések nélkül a hétköznapokkal és a hétvégékkel. És hát tíz nap alatt amúgy körbe lehet gyalogolni a Balatont, ez most már másodszor is kiderült, és én ugyanolyan, sőt még büszkébb vagyok magunkra. 230,7 km-rel több van a lábunkban, mint május 18-án reggel, és ahhoz képest nem is fáj annyira. :)

Telefonszámcserék és új Fabecook barátok így a tizedik nap termése, a tíz napé összesen pedig ennél sokkal, de sokkal több…

Kicsit olyan volt Akarattyán a kezdő és egyben végpontnál, mintha egy osztálykirándulás végén jönnének mindenkiért a szülei, mi pedig elköszönünk, integetünk, örülünk, hogy jól sikerült a túránk és mindenki épségben elindul haza. Nem hinném amúgy, hogy tanár nénik lettünk volna, inkább csak azok, akik elindultak 10 nappal ezelőtt, mentek elől, középen, hátul és bizony lemaradva is. Néha elkiáltottunk pár infót és figyeltünk, hogy mindenki meglegyen, megtöltse a bendőjét és a kulacsát, reggel pedig jókor jó helyen várjon a csapatra. Azt hiszem, hogy most már tényleg mi lettünk a Balaton Caminós lányok, nem csak magunknak, hanem másoknak is.  // Anna

lepes_10nap.jpg

17 km? Nekünk az már SEMMI! A mai nap egy igazi jutalomjáték volt: már délelőtt párásodtak a kezeinkben a fröccsös poharak, ropogtak a szezon első főtt kukoricái és mindenkit elkapott az az igazi tábori utolsó napos hangulat. Van aki lenyugodni jött, van akinek elengedni valói voltak, van aki csak egy jóóó nagy sétára vágyott: egy közös volt, hogy beleszerettünk együtt ebbe a Balaton-körbegyalogló őrületbe, bekötöttük a cipőinket aztán nekiindultunk. És ez óriási menőség, akármennyit is jöttetek velünk!

Most szusszanunk egyet, de a Balaton Camino még nem hallgat el: hozzuk nektek a leglehetetlenebb balatoni kerítéseket, az összes kedvenc helyet, hogy ne felejtsük el, merre jártunk, cikkeket és videókat, hogy kicsit újra lehessen játszani - és persze várjuk a ti élményeiteket, képeiteket is, mert ezt bizony együtt raktuk így össze! Én már hazaértem, lezuhanyoztam, és nem hiszitek el mire készülök: elmegyek sétálni. // Judit

 

 

footer_nb.jpg

süti beállítások módosítása