Talán nem véletlen, hogy a mai fotókon tájak helyett inkább emberek vannak, megint. Ez egy igazi napsütéses Zánkától Balatonfüredig ívelő tábori nap volt, mindenhol napozó Balaton Caminosokkal, vasárnapi matiné-hangulattal, zéró sietséggel. Holnap befutunk, nem is nagyon merünk még erre gondolni...

A mai képeket Heim Alexandra készítette.

"Hogy ti mennyire cukik vagytok - ez járt a fejemben fél napon át. A Balaton Camino rengeteg szervezést, telefonálást, válaszadást igényel a háttérben, sok a logisztika is, sokszor hátramaradunk, néha kell még egy kávé, mielőtt utánatok indulunk, így jó párszor volt, hogy hátul bandukoltunk. Ehhez képest ma volt egy nagyon jó közös áramlás, így talán még otthonosabb volt a sok már ismerős arc gyaloglás közben. helló hogy vagy, hogy van a lábad, de jó, hogy leadtad a csomagod, már csak egy nap, gyere igyunk egy fröccsöt - tényleg mint egy osztálykirándulás, és még vasárnap is volt, sietni sem kellett, dolgozni sem. Tökéletes. 

Aztán ma is voltak új utak, nem lent mentünk, hanem mindig eggyel feljebb, ha már a Szálka volt az ebéd megálló, ez aztán meghatározta, hogy a fenti úton megyünk majd tovább Füred felé, kilátással a Sajkodi öbölbe. Harmadszor gyalogoljuk körbe a Balatont, de erre még nem is sétáltam! Lovak, szalmabálák, szőlő, csend, présházak és olyan napsütés, hogy ujjatlanra kellett vetkőzni. Köszönöm hát ez úton is legfőbb szponzorunknak - a MOL Nagyon Balaton után - az időjárásnak, hogy velünk volt végig, és akkor még a holnapi befutóra tessék szépen napsütést intézni. Köszi, Fűzfőn találkozunk!"

„Ha túrázol, nem is 10 napot, de egy-kettőt, akkor az időjárásról való beszélgetés nem a kényelmetlen csend kitöltésére szolgál már a túratársakkal. Épp ezért esett szerintem sokszor szó az elmúlt 9 napban is arról, hogy mennyire szerencsénk van ezzel az októberi időjárással. Volt két esős napunk: az indulásé sok szitálással és aztán Balatongyörök felé egy komolyabban zuhogós – és még ezeken a napokon is nagyon sokan gyalogoltunk. Radarképet és felhőmozgást néztünk, összehasonlítottuk a telefonos appok előrejelzéseit, és figyeltük a fényeket, a szelet, ami elfújhatja a felhőket.

Bár én szeretem az esőt – tudom-tudom, már meséltem – azért mégis örülök annak, hogy holnapra sem zuhét ígérnek, hanem olyan csodás napsütést, mint amilyenben ma is sétálhattunk Zánkáról indulva. Az elmúlt 9 napban sokkal többet barnultam, mint fáztam, amiért elég hálás vagyok októbernek, és örülök, hogy így többen velünk mertek jönni olyanok is a Balaton körbekerülésünkön, akik most gyalogoltak először komolyabb távokat. Jöhet az utolsó, napsütéses, 10. napunk!” / Anna

 "Nem gondoltam, hogy itt kell hagynom a kislábujjamat." - mondta mai egyik útitársam, mikor megkérdeztem, hogy van a láthatóan fájós lába, majd így folytatta mosolyogva: "De minden jó, szuperül érezzük magunkat, mindig történik valami váratlan izgalom." Mert így csinálja egy rendes gyalogos amazon. Kérdeztem a vakvezető kutyáját szabadon engedő társunkat is, hogy oké, Gesztenye kutya most szabin van, de hogy fogja bírni keddtől újra a városban? Mire visszakérdezett: "Az egy dolog, hogy a Gesztenye hogy fogja bírni, de mi lesz velünk?" 

Kanyarodnak a beszélgetések a hazatérés felé, kezdetét vette a tábori búcsúhangulat is. Mindenki nyaral még egyet, ma mindenfele fűben heverésző, stégen láblógató, parkban napozó bakancsossal futottam össze: mindannyian érezzük, hogy holnap bezárul velünk a kör, aztán indulhatunk haza. De még van egy napunk: reggelizzetek egy ünnepit, menjetek le a vízhez, menjetek a Római úton, menjetek amerre még jólesik - aztán találkozunk Fűzfőn, és elköszönünk együtt ettől a csodás 10 napos kalandtól." / Judit