Még sosem ébredtem a Tihanyi-félszigeten, eddig! :) Kacsapár várt reggel 6-kor a kertben, így kezdtük a napot hárman közel a belső tóhoz. Nem tudom, hogy ők merre mentek, de mi ma egészen Szepezdfürdőig. A reggeli találkozónál a Cartographia Kiadó leglelkesebb munkatársa, Zsuzsa is várt minket, Csopakról jött bringával, hogy izgi térképeket hozzon nekünk. Nagyon várom, hogy kipróbálhassam ezeket majd az idén júliusra tervezett biciklis körbekerülésnél, amúgy is nagy rajongója vagyok a térképeknek az általános iskolai földrajzversenyek óta.
Azt beszéltük Judittal és Dórival, hogy annyi minden történik, olyan sokan menetelünk, mindig új társak vannak, hogy nehéz emlékezni mik is voltak már napközben. Nagyon hosszú gyaloglás biztosan.
A vacsora a balatonszepezdi strandbüféjében volt, a Balaton csodás-füves-napsütéses-hattyús-retrózenés-fröccsözős partján. Imádom ezeket a bódé büféket, a fapadokat, a hattyú vizibicikliket, a műanyagtálcákat, a menü táblákat, a sorszámra lángos sütést, szóval ezt az igazi balatoni strandos életérzést.
Már a Sir David kastélyban nyújtottuk ki a lábunkat, tudjátok az az ikonikus nagy épület itt Szepezdnél, amit mindenki tud, és most mi belülről is látjuk. :)
A mai kedvenc képemmel búcsúzom tőletek, azt a címet adtam, hogy Balaton Camino magasságok, amin Judit és az első napunk óta velünk tartó Tóni mérik össze magukat kisebb csalással persze. // Anna
Hát ez volt az a szakasz, ahol tavaly a ködben menetelve balatoni panoráma helyett főleg kiszikkadt szürke gazokat és megfagyott rókatetemeket láttunk. Nagy elvárásaim voltak a szépítésre - és a Tihany-Szepezd táv nem hagyott cserben!
Ha az ember eleget foglalkozik vendéglátóhelyekkel, borokkal, meg a Balatonnal - és még enni is szeret -, elkezdi kicsit más szemmel nézni az elhagyatott ingatlanokat. Amolyan "ide éttermet kellene csinálni" - szemmel, így van ez velem is. A szepezdi jobb napokat is látott Sellő épülete az egyik ilyen nekem, minden alkalommal, mikor elmegyek mellette, fejben üzleti terveket készítek és elképzelem, milyen lenne azon a teraszon pezsgőzni. A ma csatlakozó tiszteletbeli fotósunk, Chripko Lili meg is örökítette milyen volt régen és milyen most, ezt a Fortepan mókát még igyekszünk ellőni párszor az út során. - Jó, hogy itt vagy Lili!
A másik ilyen ikonikus épület sokáig az a zánkai terasz volt, amit egyszer csak elkezdtek felújítani, és amiből a Fügekert lett. Szerencsére volt valaki, aki nem csak türkiz színekről, asztalkákról és árnyas teraszos reggelikről álmodozott, hanem meg is csinálta. A mai uzsonna itt emiatt is üdítő volt - meg amiatt is, mert ma nehezen ment.
