"Nem bírtunk magunkkal." Mondtam ma vacsoránál a Kistücsökben, amikor azt kérdezték - teljesen jogosan - hogy "De hát ti már tavaly is körbegyalogoltátok, nem?". Hát körbe, és idén is mindjárt visszaérünk a kezdőponthoz, ami elég hihetetlen. A holnapi 21 km egyáltalán nem hat meg, persze majd 16 km-nél megint elfáradok és szeretnék majd megérkezni, de nagyjából mindennap így volt ez. Ma viszont meg is érkeztünk 16 km-nél, és én körülbelül 16 év után újra Balatonszárszón alszom, csak most nem a vasút túloldalán lévő gyerektáborban, hanem a Balatonhoz közelebbi oldalán a Together Villas apartmanjában. Nosztalgia, hála, napillat, talpzsizsegés és lecsukodó szemhéjak - ezeket érzem most.
Viszont új lendülettel ment a mai nap és a hátralévő kettőre is így gondolok. Érkeznek hozzánk inspiráló, igazán feltöltő emberek, akiktől a lábaim is jobban lépegetnek egymás után. Ezért igazán hálás vagyok. // Anna
Csak reggel ne essen! Mondtuk este. Csak a BL-ben ne essen! Mondtuk reggel. Csak a Mikinél ne essen! Mondtuk délben. Végül csak ezek után esett, de addigra már pálinkás reggelivel, minikoncerttel, zsíros kenyérrel és habzóborral kibéleltük a társaságot, felvettük a legzörgősebb esőkabátjainkat és mentünk tovább. Egyre könnyedebben megyünk, egyre jobban esik a séta is, és egyre többször merül fel, hogy jó, de mi lesz ha körbeérünk? Tavaly csak beültünk az autóba és hazamentünk. Ez megint ilyen egyszerű lesz? Két nap és kiderül. // Judit
Tudjátok, hol ettem életem legjobb zsíros kenyerét? Ma, tizenvalahány kilométer után, Balatonszemesen, egy random pikniken, gyöngyöző bor mellé, Szabó Miki lakókocsija előtt. Majdnem eleredt az eső, de megvárta amíg megeszem.
Ilyen, és ehhez hasonló történeteket is magunkkal fogunk vinni és visszakóstolni, ha ennek az egésznek vége van. Szeretem, hogy sok helyen várnak minket, szeretem, hogy vannak visszatérő elemek, és emberek, már most. Nyilván két alkalom után furcsa ilyet mondani, hogy a Balaton Camino alatt Szabó Miki mindig kitalál valamit és megjelenik a lakókocsijával, de hát az van, hogy amikor kiderült, hogy idén is nekiindulunk, ő volt az egyik első, aki bejelentkezett, hogy tud egy szuper partszakaszt Szemesen... A beszélgetések mellett azt látom, hogy ezek a "meglepetések" is sokat adnak a csapatnak, nem gondoltam volna, hogy ma reggel még a második kávém előtt LGT-t fogunk énekelni a Balaton parton, aztán ez is megtörtént. Egyik sétáló társunk mondta, hogy fura lesz, ha holnapután vége lesz, és hát tényleg ma először kezdtünk el erről beszélni. Amikor Lili visszajött (ő a fotósunk, és pár napra elhagyott minket), tőle is azt kérdeztük, milyen a "kinti világ". Csak ennyit mondott: ami máshol van, az mind szar. // Dóri
Jöjjenek itt Szabó Miki szuper képei az uzsonnánkról.
Itt pedig Chripko Lili csodaszép fotói a 8. napunkról.
