A déli partra érve - igazából már a Magasparton is - hirtelen megérkezik a látóterünkbe a Balaton, és ez hellyel-közzel így is marad. Igaz, közel menni hozzá, úgy igazán, először Siófokon tudtunk, de addig is láttuk foghíjtelkek végében, part felé futó utcákba benézve. Ma szikrázó napsütés és szél kísérte utunkat, fodrozódott és csillogott a víz, a vasútállomáson pedig annyian vártatok minket - és egymást - reggel, hogy kép helyett csak egy videóba fért bele úgy igazán mindenki:) // Mai képek: Heim Alexandra
"Apropó, látóterünkbe a Balaton. Úgy hiányzott már, hogy tényleg mellette gyalogoljunk, hiszen ezért (is) vagyunk itt. Ezt a Világos-Zamárdi szakaszon ritka módon lehet megtenni, a víz közelsége még a metsző szélért is kárpótolt. Ma újra visszatért egy időre az első Balaton Camino érzése, gyalogoltam csöndben, fejemen kapucniban, a béke és a szó jó értelmében vett egyedüllét érzésével kicsit, amikor lehagytam - vagy épp elhagytam? - a többieket. Jó látni, hogy mindenki megtalálja a maga tempóját, és a maga társaságát.
Volt időm elhagyva a partot, a balatonszéplaki szakaszon a merőleges utcák közt barangolva fotózni cuki nyaralókat, ami egy nagyon fontos, kedvenc és meditatív elfoglaltságom ilyenkor. Ezen a szakaszon, és majd még Bélatelep felé sok érdekességet találni, és ezt most értsétek úgy, hogy hihetetlen szélsőségek és szerteágazó építészeti stílusok jellemzik ezeket az utcákat.
És a víz. Közelsége lételem, mégis, olyan kevésszer lehet megérinteni, mert el van kerítve az embertől. Most minden kommentár nélkül álljon itt két kép, a házak és a víz optimális, és kevésbé optimális elrendezését illusztrálva. " / Dóri
"Az a jó az őszben, hogy tényleg ezer féle, ahogy ez ma is volt. Hideg és borús reggel, metsző szél a partnál délelőtt, éles napsütés ebéd után. A Balaton Caminóban meg úgy látom, hogy ebben az évben az lesz (és már az is) az egyik legjobb, hogy annyira sokféle, ahányan vagyunk. Előre vágtatós hugikámék a csapat élén az otthonról érkezett aszaltgyümölcskesudióbiobanán csomaggal, középen battyagó csevegő klubbok a reggel összebarátkozókból, hátul rollerező és babakocsizó gyerekesek és szimpatizánsaik a ráérősebbekből.
Hallottam ma hosszú telefonhívást, amiben otthoni biztatást kértek a további napok folytatásához. Beszélgettem röviden a látássérült, vakvezető kutyás hölggyel és a Balaton Camino alatt őt segítő gyaloglótársával egy padon pihenés alkalmával. Fárasztó poénokat dobáltam az utolsó kanyar előtti büfében gépikólázáskor a cuki kutyatulajdonos túrázókkal. A mai szállás előtti utolsó párszáz méteren pedig együtt gyalogoltam a fitt, helybeli úrral, akivel a zamárdi fesztiválok utáni dicséretes tereprendezést beszéltük meg. A kilométerek ilyen kis megfigyelésekkel és beszélgetésekkel egész jól fogytak, és igyekeztem a tegnapi tanulság miatt többször megállni, több folyadékot inni és uzsonnázni a reggeli-ebéd-vacsora között. Mert bizony 20 kilométereket nem lehet és nem is kell egyben, gyorsan „letudni”, akkor se, ha ez még csak a második nap volt." / Anna
"Olyanok voltunk ma is, mint egy vonuló falu. Egy színes ruhákba öltözött, a sarkvidéki metsző szelet is remekül tűrő falu. Bármerre jártunk, vidáman köszöntöttük egymást, és valahogy mindenkinek van egy-két jó szava a másikhoz - aztán ahogy gyűlnek mögöttünk a kilométerek, lehet hogy a szavakat biztató hátlapogatások, sportkrémek és vízhólyagtapaszok váltják majd. Ma is csak azt tudom mondani, hogy őrült vagány társasággal van dolgunk: strapabíró aszfaltkoptató kisfiúk, jobbnál jobb arc kutyás emberek, vidám arcok jeges hidegben, még vidámabb arcok a délutáni meleg napsütésben.
Mai kedvenc pillanatom: amikor Anna megtalálta a tavalyi és tavalyelőtti matricánkat egy oszlopon. Még van pár évnyinek hely, csak mondom.
De ne szaladjunk előre: vessük pillantásunkat először is a holnapi napra! A táncrendünkben Zamárdi-Balatonlelle következik: először megint nagyon közel leszünk a Balatonhoz, aztán nagyon közel leszünk a kedvenc fazekaimhoz: azokhoz, amelyekből a Kistücsök csodás fogásai kerülnek tányérra. Felőlem indulhatunk." - Judit
