Körbeértünk.

Amikor először megtörtént, hárman voltunk, beültünk egy autóba, és hazamentünk. Most viszont több mint 50-en voltunk, voltatok 10 naposak, és több százan csatlakozók. Csillogó szeműek, kitartóak, szabadságot kivevők, lábfájósak, változni és változtatni akarók. Vártunk rátok, örültünk veletek. Így egészen más most hazamenni. Ti vagytok a mi hőseink ma, meg persze a lábunk, ami harmadszorra körbevitt! 

Ja és írjuk alá akkor itt most: Anna, Dóri, Judit. Sziasztok!

A mai képeket Heim Alexandra készítette.

"Ki-ki nyugalomban. Ez motoszkál most a fejemben, mert este van, nagyon, és bár jó lenne aludni, nehezen megy. Mint mikor síelés után az ember becsukja a szemét, és még úgy is csúszik a léc és csúszik a táj. Lehetetlen megállni, fejben legalábbis. Írjátok közben ugyanezt többen, máshogy, máshonnan, mindenki a saját lakásból, ágyból, íróasztal mellől. Hazaértünk, és közben igen, fura. De tudjátok mit? Nem baj. Mert lett sok ötlet, terv, barátság, új kezdet, kaland, hely, ahova vissza kell térni. És hát lett motiváció, hogy mozogjunk, minden nap, mert jó. Hogy is mondta valaki? Körbegyalogoltam a Balatont, és energikusabb vagyok, mint mikor elindultam. Szép!

Egyetértek, de azért jó feltenni a lábamat a kanapéra. Puszi, jelentem, én még a Balatonon, a kályhában ég a tűz. Találkozunk!" / Dóri

„Egyszerűen megtisztelő, hogy ennyien kivették a részüket a Balaton körüli kilométerekből, mindenki más napnyit. Rengeteg impulzus ért az elmúlt 10 napban és már az azt megelőző felkészülés, előkészítés során. Köszönöm, hogy eljöttetek, láttam és mondtátok, hogy sok élményt, érzést szereztetek. Azt gondolom, hogy volt értelme elindulnunk október 5-én, és megint csak volt értelme, hozadéka, fizikai, lelki, kinek mi és mekkora annak, hogy 10 napig gyalogoltunk. Köszönöm.” / Anna

 "Megvagyunk. Körbeértünk. Kösz lábak, hogy tettétek a dolgotokat. Kösz útitársaink, hogy együtt mehettünk. Kösz drága családom, hogy lebeszélés helyett segítettetek összerakni ezt az embert próbáló kisbabás logisztikát.

Mostantól megint az lesz, hogy valaki azt mondja valamire, hogy messze van, és kicsit kiröhögöm. Meg az, hogy megyünk a Balaton mellett autóval-vonattal, és minden helyről beugrik valami. Kösz lábak és kösz szívek, hogy körbehoztatok minket mindannyiunkat. Tudjátok mit? Én már főztem egy teát, mondhatni kipihentem magam, szívem szerint elmennék sétálni egyet. És ti, hogy vagytok?" / Judit