100.000 lépés és azon is túl / 3. nap

2017. február 17. - balaton.camino

Nagyot mentünk ma, ami azt illeti, és nem csak kilométerekben. Utunk leghosszabb napján vagyunk túl, és most kezdtük el azt érezni: megérkeztünk. Ködbe nyúló, végtelen utak, deres fák, bal-jobb-bal-jobb, és közben új ismerősök. Merthogy ma is csatlakoztak hozzánk, így volt kivel megosztani a gondolatokat is, meg a csöndben menetelést is.

"Csütörtök este kezdtem el beszélni a lábaimhoz, hogy hajrá kispajtások, menjünk, mert aztán jöhet a friss zokni, a Flector tapasz és a felfelé lógatás. Ma már óránként tartottam nekik motivációs beszédet, és közeli padokról hazudtam nekik. Hittek nekem, mentem tovább.

Kenesén jött Anyu reggel, mosolyogva, ahogy mindig, amikor meglát. Csinos rakománnyal, a kedvenceimmel, amiből mindenkinek hozott: saját bögre, meleg tea, csoki, házi aszalt gyümölcsök, sajtos falatok, anyai gondoskodás. Ő volt a hátizsákok őre és a parkolókban, útszéleken, buszfordulókban felbukkanó szeretetcsomag. <3

Anya-pakk <3

Balatonalmádiban a Wesselényi strandnál csatlakozott hozzánk Krisztián, aki három keréken iszonyatos tempót diktálva húzott minket előre. Tudta, hogy hol kell lekanyarodni a Római útról ahhoz, hogy ha csak pár lépéssel is, de rövidebb legyen az utunk, és megmutatta a legszebb panorámát Tihanyra: „Nézd, ott van, ja nem, ott!” És röhögött, hogy a ködtől totál mindegy. Szép volt így is, különleges.

A fotón Krisztián kerekezik az úton Paloznak fele, Anna mögött pedig Tihany látható, illetve nem.

Paloznakon jártunk így együtt olyan tempóban, amit már egy teljesítmény túránál is megirigyelnek, amikor elkezdtem futni. A dombon felfelé. Nem sokáig, nem kilométereken át, de futottam a 3. napon, akkor közel 100.000 lépés után. Jött az érzés, és ment egy másik. Köszi, Balaton Camino! // Anna

"Judit, melyik táskádban van a ragtapaszmennyország?" Sportkrém-sáfárkodással és lábmatricázással indítottuk a napot, aztán pár tízezer, mondjuk ki, 43 ezer lépéssel később most már a Villa Múzsában szuszogunk. Ez volt a leghosszabb napunk, és amikor a paloznaki Homola Borteraszra értünk a jéghideg, világosszürke ködben úszva délután 5 körül, akkor pár pillanatra úgy is éreztem, hogy ez maga a lehetetlen küldetés. De nyugalom, váratlan fordulat következik: egy kolbász-sajttállal és egy pálinkával később rekordsebességgel vágtattunk már Füred felé. Közben pedig szólt Barabás Lőrinc, Kispál és a Woodkid.
Almádiban a Wesselényi strandnál

Kertek alatt vánszorgó nosztalgiavonat volt ez a nap, remélem sokan csuklottatok amikor emlegettelek benneteket:

- például azok, akikkel 2000 környékén Tobruk és Almádi között teljes Kispál albumokat énekeltünk el

- vagy azok, akikkel egy füredi borozás után vadidegenek kertjében ébredtünk a hálózsákunkban

- netán azok, akikkel Kenesén vagy Füreden nyomtuk a nagy éjszakai fürdéseket

- és az összes postás üdülős kispajtás, akikkel ÖRÖKRE SZÓLÓ barátságot kötöttünk és végül sose leveleztünk aztán egymással." // Judit

"Tegnap elhagyta a számat az a mondat, nem lehetne-e úgy lépni, hogy nem ér le a talpam?! Az aszfaltút kikezdte a sarkamat és a talppárnáimat (?), hiába volt a sokat bejáratott túracipő, nagyon úgy tűnt, kezdenek összeveszni a bicikliút keménységével. Aztán reggelre kisebb csoda történt, el tudtam indulni, ráadásul teljesen vidáman, bele az iszonyat ködbe. Tényleg a világvégén vagyunk néha: balra a Balaton helyett egy nagy fehérség, előre pár 10 méterig az út, aztán semmi, jobbra néha elzúg pár autó a 71-esen. Nap végére mindannyian egyetértünk abban, hogy ma kezdtünk el megérkezni igazán. És mellénk is az emberek: például Krisztián Almádiból, aki a paloznaki domb legtetejéig jött velünk a hand-bike-jával.

Almáditól nekem egyébként is indul a hazai pálya, egészen a tihanyi bekötőig tart majd az érzés, lassan minden kanyar ismerős. Az megvan, amikor Kenese után a bringaút bemegy a fák közé régi idők omladozó tábori faházai között kanyarogva? Vagy amikor Tobruknál a nádas mellett megy az ember? Vagy Almádiban a Wesselényi strand előtti sétány? És Káptalanfüred? Aztán a Római út, Alsóörs, Lovas, Paloznak, Csopak (innen már látszana a Balaton, de ugye most nem)? Csopakon bekanyarodni a nyaraló utcájába, be a kertbe, meglapogatni az ismerős falakat (erről még lesz szó), aztán átsétálni a Kerekedi-öböl mellett, és meglesni a szürkemarhákat a ködben? Egyszer ki kellene próbálnotok:)" // Dóri