Magasságok és mélységek / 6. nap

2017. február 20. - rl.judit

Ez a nap a feliratoké és az idézeteké, meg a szép kilátásoké és a trash megérkezéseké nekem. A Szépkilátón kezdődött egy Eötvös Károly idézettel, kicsit tovább haladva elképzeltem, ahogy a Soós család a villájából lecsoszog arra a partszakaszra, ami gyalogosok és biciklisek egybehangzó állítása szerint is az egyik legszebb a Balaton-körben. Pár lépéssel odébb pedig belefutunk Nándi bácsi, a táncos lábú, pórul járt teniszcsillag legendájába, aki előtt ma is tisztelegnek a barátai.

Mi pedig beérve Vonyarcvashegyre egy Unicummal tisztelgünk magunk előtt, egy közösen kitöltött lottó szelvénnyel pedig adunk a szerencsének is. Ha megnyerjük, lesz egy jó nagy balatoni nyaralónk. Vagy mindjárt három! // Dóri

Kellett pár lelkesítő szólam a magaslati kitérő mellett, de csak útba ejtettük a vonyarcvashegyi Halászkápolnát és a kedvenc fenyőligetemet, ahol tőlünk egy padra ült hősöm: az ember, aki a domb tetején, a naplementéhez készülődő balatoni panorámában nyírta éppen a kutyáját. Nagyon csinos lett, én meg arra jutottam: az élni tudásról van még mit tanulnunk. De vissza a templomhoz: a történet szerint 46 halász ment ki halászni télen a Balatonra, egy viharban hatuk sajnos a vízbe veszett, de 40-en megmenekültek, mert egy úszó jégtáblán kifújta őket a partra a jeges szél. Ők, a megmenekült halászok újíttatták fel és festették ki a kápolnát. Minket szerencsére nem a jeges szél fújt ide, hanem a Szépkilátónál végre-végre engedékenyen kisütő nappal jöttünk.

Amikor azon gondolkodom, mit is akarok mesélni a napunkról, mindig visszatekerek fejben, úgyhogy most Ederics mellett megyünk épp. Lecsenget minket egy technikai cuccokban hasító bringás a bicikliútról, majd vidáman megkérdezi, hogy "Ez itt a Balaton 200?" Gurult mellettünk pár tíz méteren át, mesélte hogy már messziről kiszúrt minket, azt gondolja híresek vagyunk. Kérdeztük, hogy na és, "Te is körbemész?" Mondta, hogy nem-nem, most csak a keszthelyi bringaklubba tart, de amúgy sokszor megcsinálta, majd hozzátette: "Maszk van rajtam, úgyhogy nem látjátok, de 63 éves vagyok!" Hoppá, elnéztük úgy 20 évvel! Öregedni csakis így, meg úgy, mint Nándi bácsi, a teniszcsillag. // Judit

Minden mozdulatlan. Őrületes méretű jégpáncél és semmi hullám, bezárt nyaralók és halk települések, leláncolt vízibiciklik és visszahúzódott természet. Csak mi mozgunk lassan, vagy épp szinte vágtatunk gyorsan. Mintha egy fakó, de gyönyörű díszletben mozognánk, ahol a köd a színházi füst, a néha előbukkanó szikrázó napsütés az élesen világító reflektor, és mi hárman már egy tömegjelenet a téli Balaton-parton.

Balatonedericsen mentünk át ma. Gyerekkorom nyarai egy kedves szomszédunk telkén teltek, sátoroztunk, csapnál mostunk, vízben hűtöttük a dinnyét, esténként a strandról felfelé pedig szentjánosbogarakat lestünk. Pont itt mondtam Dórinak és Juditnak, hogy kicsit feszült vagyok, és azt hiszem, jó lenne sétálni egyet és kiszellőztetni a fejem, mert az mindig segít nekem. Összenézés és óriási röhögés, hogy hát a 6. napja gyalogolok, de több mint 130 km után kedvem lenne csak úgy sétálgatni egyet. Szeretek menni na.

Holnap lekanyarodunk a déli partra, és ennyi nap, település és gyaloglás után szerintem már simán átmennék a Nagy Északi Part kvízen. Jöhet a déli, várom! // Anna