Hárman háromféleképpen, de ugyanoda lyukadunk ki: jó kis energiák, klassz társaság, derűs békesség viszi előre a bandát így a nyolcadik nap táján is. / A mai képeket Heim Alexandra készítette

"Arról szeretnék írni, ki hogyan indult neki a 10 napnak, és hol tartanak most azok, akik az első naptól velünk vannak, és akikkel beszélgettem, Kutatásaim semmiképp nem reprezentatívak, de mindenek felett szubjektívak, szerencsére sok vándorlóval tudtam kapcsolódni, jókat beszélgetni. Jó páran közülünk egyedül jöttek, de cseppet sem telnek magányosan a napjaik. Arról beszélgettünk, hogy az egyedül nekiindulás - még akkor is, ha ez egy közösségi túra valahol - sokkal nagyobb szabadságot adott nekik, mint eddigi utazásaikban. Jó páran most döntöttek először úgy, hogy nem egy baráttól, férjtől, társtól teszik függővé az utazást, mert ahogy mondják "az mindig változhat". Ők azok, akik egyedül foglaltak szállást, pakoltak össze, de persze mostmár sokszor másokhoz csatlakozva töltik a napokat, vagy akár az estét is. Azt mesélik sokan, hogy először élik meg annak a szabadságát, hogy minden új napon ők maguk dönthetnek afelől, egyedül gyalogolnak-e, mert éppen arra van szükségük, vagy csapódnak egy társasághoz, és ez a napon belül is úgy váltakozhat, ahogy épp kedvük tartja. "Tanulok nemet mondani, lezárni beszélgetéseket, kommunikálni, éppen mi esne jól" - mondja egyikük. "Mindig másokkal utaztam, beutaztam a világot, mégis, sosem éreztem magam ennyire szabadnak" - mondja egy másik lány. "Ma előrementem, mert egy lelki útra vágytam, de senki nem firtatta, miért van ez, akikkel tegnap jöttem, csak rám mosolyogtak és továbbmentek. Látták, most erre van szükségem" - mondja egy harmadik útitárs. Tanuljuk egymást, tanuljuk magunkat, tanuljuk milyen önálló egységként csapatban lenni. Nagyon tetszik ez a vetülete a 10 napnak.

És még valami, amit már több alkalommal láttam. Akik már sok napja velünk vannak, teljesen más energiaszinten vannak, mint akik csak 1-2 napra csatlakoznak. Ők azok, akik türelmesek. Nem sietnek, mert valahogy kitágult számukra az idő. nem akarnak egy nap alatt "jóllakni", megélni, kikapcsolni. tudják, nem lehet. Tudnak várni egy ételre, várni egy italra, ülni a fűben. Manana. Majd, egyszer. Ahogy a spanyol mondja. Majd, ha eljön az ideje. Ha elmegy a nap tovább megyünk. Ha elfogy a kávé, tovább megyünk. Ha sorra kerülünk, kérünk. Semmi stressz. Mert azt otthon hagytuk. És ehhez kell pár nap.

Felírnám, receptre. Mind a 10 napot!" /Dóri

"Harmadszorra teszem meg ezt a Balaton körüli kis sétát, és harmadszorra tűnnek fel új és új útvonalak - meg az útvonalakhoz tartozó szekértáborok. Vannak a vízhez legközelebb igyekvők, akik nádast és partot szimatolva próbálják magukat a lehető legközelebb tartani a tóhoz, vannak a következetesen a bringaúton haladók, és vannak az eggyel fentebbi utakat követők, akiknek táborát idén én is erősítem. Az első évben én is folyamatosan a tó közelségét vágytam, a déli parton jó volt folyamatosan karnyújtásnyi távolságban tudni a vizet. Idén jólesik fentebb menni, ahol csak lehet; ma Zánkára futottunk be egy mesés kilátású felsőbb úton. A 71-es zaja helyett a lépteinket hallgattuk meg a babakocsi surrogását.

Beszéltem olyannal, aki még távolabbra merészkedett és Köveskál felől kanyarodott, meg olyannal is, aki ma rövidet ment, mert ereje fogytán. Van aki most már tényleg nagyon rákanyarodott a célegyenesre, mások egy-két nap teljesítését tűzték ki célul és -jogos- büszkeséggel, bizsergő talppal térnek haza a mai nap után. Történetek bontakoznak ki: sokan jöttetek elengedni, elköszönni, töltődni és újrakezdeni. A lényeg, hogy menjünk, menjünk csak, egyik lábunk a másik után." / Judit

"Van ez a kedvesség hullám, amivel találkozunk, ahogy már lassan körbeérünk. Egyrészt vannak azok a kedves vendéglátósok és szállásadók, akik várnak minket és készülnek nagyon, hogy például az aznapi piacon beszerzett finomságokból nekünk estére vacsora legyen, vagy átmelegedjenek a falak, mire megérkezünk.

Aztán vannak a lelkesen észbekapó kisboltosok, büfések, akik még az útvonaltervünket is megnézik és a >hát láttuk, hogy erre fognak ma jönni< mosolygással főzik ki nekünk a kocsik hátuljában, vagy a nyári napsütéshez szokott óriásboroshordó-pultokban a kávékat, és szalasztanak minket hátra a kerti mosdóba. 

Pár sétáló érdeklődik, sok biciklis kíván jó utat elsuhanva, és természetesen minden gyaloglónak van pár jó, biztató szava a másikhoz. Szóval béke van és kedvesség. Elég szuper, maradjon is ez így minden nap, ne csak a Balaton Camino 10 napja alatt." / Anna