Elindult a Balaton Camino! Ezt a bejegyzést már mai szállásunk, a Mala Garden melegéből és wifije mellől írjuk, hoztunk nektek képeket és a napunk legszürreálisabb pillanatáról is olvashattok!

A reggeli budapesti köd ellenére szuper napfényes idővel indult a sétánk: Balatonföldváron nagyon kedvesen vártak bennünket, Pappné Molnár Veronika alpolgármester asszony köszöntött igazi helyi kincseket tartalmazó ajándékcsomaggal. Indulás előtt még körbenéztünk a Balatonföldvári Hajózástörténeti Látogatóközpont Kiállítás és Kilátó tetejéről is - biztos, hogy nyáron is mesés a panoráma, de mi nem cseréltük volna el semmivel a befagyott Balaton látványát! 

És hogy milyen volt az első nap? Majdnem 30 ezer lépés Földvártól Siófokig: mesélünk mindhárman!

A hirtelen jött napszemüveges időjárás és a téli Balaton látványa olyan felvillanyozó volt, hogy szinte észrevétlenül átsétáltunk Szántódon és azon kaptuk magunkat, hogy pikk-pakk Zamárdiba értünk. Persze azért megálltunk minden alkalommal, amikor valami fotóznivalót találtunk - pont úgy, ahogy elképzeltük! Amit nem képzeltünk el, az az érdeklődés: erről Dóri ír lentebb, de addig is játsszatok el a gondolattal, hogy jól megérdemelt sztrapacskátokat fogyasztjátok a Paprika csárdában, és hirtelen meghalljátok, hogy a rádióban rólatok beszélnek. Őrületesen zavarbaejtően menő! Na de vissza a sétához: láttunk jégvitorlást, rengeteg elhagyatott nyaralót, és belekezdtünk egy csomó tematikus fotósorozatba, amiket mind nagyon ígéretesnek találunk:

• olyan ikerházak, amiknek egyáltalán nem hasonlít a két fele egymásra
• furcsa-ittmaradt reklámok és hirdetőtáblák 
• bakancsos lábak állnak valahol (ez van, ez mindig jó érzés, ha a lábaid visznek valahova)
• balatoni mintás kerítések és kovácsoltvas falidíszek

Na, jobb ha megnézitek inkább, már fenn vannak a Facebookon! 
Ja, és az Instagramon is posztolunk egy csomót!:) // Judit

Vagy olvassatok tovább, Dóri és a 15 perc hírnevünk:
Fák közül kilógó kamerák, drónok és mikrofonok – avagy hogyan sétáljunk minél sikkesebben a Balaton partján túracuccban.  „Kár, hogy nem tudunk érdekesebben sétálni!” – vetődött fel bennünk a túra második órája környékén, amikor már a sokadik vágókép készült rólunk, ahogy sétálunk. Őszintén meg vagyunk hatva attól, hogy mennyi kedves érdeklődés áramlik felénk az első poszt óta, de arra azért mi sem számítottunk, hogy Balatonföldváron három kamera filmezi majd, ahogy kiszállunk az autóból. Napszemüveg, 10 perc hírnév, mikrofonok, sztárság – így indult a napunk, és bár végig már a mehetnék volt bennünk, nagyon örültünk a fogadtatásnak. Azt hiszem annál a pontnál kezdtük el mégis egy Woody Allen filmben érezni magunkat, amikor 10 perc séta után egy kamera bukkant elő a fák közül. Aztán egy kicsivel később újra. Zamárdi vasútállomás előtt kezdtünk el azon viccelődni, hogy mindjárt megjelenik egy helikopter, amikor hirtelen zúgást hallottunk felülről. Nem, nem helikopter volt, viszont egy drón repült felettünk és filmezett, gazdája, a már lassan állandó útitársunkká váló riporter pedig mosolyogva integetett a távirányítóval a kezében. Hát szevasztok, elindultunk, live, élő, almost famous. Bármi jöhet, lábakat a pamlagra.

Mondtuk, hogy van egy kis tematikus fotósorozat-kattanásunk, igaz? Anna is egy ilyet hozott: Olyan utcatáblákra vadásztunk ma útközben, ami tipikus balatoni. Amikor nyáron csattogsz le papucsban a strandra, akkor általában a Part, a Strand vagy épp a Fürdő utcán viszed a gyékényed, este hazafelé pedig a Balaton, a Rév és Vízpart úton iszod meg az utolsó fröccsödet. Ma már találtunk is szuper táblákat, és a hátralévő 9 nap alatt is fotózzuk őket. (Bárcsak lenne majd egy Sajtostejfölöslángos utca valahol!)

 Most kinyújtózunk, aztán holnap folytatjuk utunkat! Felkészül: Balatonkenese - és persze mi is!