Nem ez volt az egyetlen magaslatunk ma, felszaladtunk Orbán Petivel és Szentes Szilárddal az egyik kedvenc helyemre, a vonyarcvashegyi Halászkápolnához is. Szilárdtól a tanúhegyekről, a lápi hízókáról és a fagyalról is sok mindent megtudtam: előbbiekről azt, hogy idővel sokan közülük Gulács formájúra kopnak, utóbbiakról pedig hogy a pompás nevű hízóka kipusztulófélben lévő húsevő növény, a fagyal pedig bármilyen jó illatú is, eléggé mérgező. Ez megmagyarázza, hogy miért nincs még a legmenőbb balatoni éttermek teraszán fagyalfröccs - én pedig abbahagyom a kéretlen termékfejlesztést. Orbán Peti - akinek TUTI láttad már valamelyik eszméletlen balatoni képét - is mellettünk drónozott, gurult, sétált egész nap, tőle a legextrémebb Balaton-kerülés kategóriába érkezett erős nevező: az egyik haverjával kitalálták, hogy ők márpedig éjszaka kerülik meg a Balatont bringával. Az ötletgazdát végül Akarattyán vitte el a záróvonat, Peti meg befutott reggelre két keréken. Meglátjuk, 5 nap múlva mi milyen arccal szakítjuk át a célszalagot, addig viszont még hátra van ugyanennyi. Hajrá lábak, csak így tovább! // Judit

Azért szemét, hogy mindig este írjuk az összefoglalót, mert ilyenkorra reménytelenül fáradt tud lenni az ember. Tudom, nyávogás, de ez az 5. nap úgy lett holtpont, hogy szuper társaság volt, isteni beszélgetések, sztorik, és olyan útvonal, ahol a nádasok szegélyezte embersor fölött a lehető legvidámabban szállt Orbán Peti fotós drónja, és ahol a hegyek adtak élő illusztrációt Szentes Szilárd geológiai magyarázatainak. Még levél kitűzőt is kaptunk - a Túrafalókkal amúgy érdemes elindulni Szilárddal máskor is.
Szóval most kint ömlik az eső, a kiskutya annyira kivan, hogy állva eldől, én meg felteszem a lábaimat és gyúrok a holnapi hurokra. Csak ne essen. Sokat. // Dóri

Ma a Szigliget-Keszthely távon nagy nevetések és nagy hallgatások voltak. Két biciklis társunk is akadt, Orbán Peti és az én anyukám. Peti táskájában mindentudó drón, anyuéban az új ragtapasz és zokni felmentősereg és finomságok. Szépen kettéválasztottuk ezt a mai napot szerintem, fél távon ebédeltünk, pihentünk a Szépkilátónál - ami szerencsére nem hazudik a nevével és tényleg nagyon szép - csoportosan néztük a tájat és pihegtünk. "Már itt is vagyunk?" - hangzott el az élbolyban a kérdés, ahol a mai egymást szekálós-szívatós-nevetős dumára ezt csak rátett egy lapáttal, és én nagyon élveztem hallgatni, ahogy a Balaton Caminósaink így élvezik egymás társaságát.

Ma volt még egy másik kedvenc mondatom is. Laci, aki a legelejétől jön velünk, azt mondta: "Ma csak hallgatok folyton, és mosolygok, ez egy ilyen nap. Nagyon élvezem!" Szeretem, amikor valaki tud hallgatni és élvezni azt, és még jobban szeretem, ha pont emiatt meg is érti azt, hogy az én hallgatásom sem jelent semmit rosszat, sőt. 

Most már a Balaton Múzeum vendégszobájában majszoljuk a legjobb magos zsemléket, és a falon látható régi keszthelyi képeket böngésszük. Ma is jó helyen pihennek meg a kis lábaink, pihenjenek is, mert holnap van a leghosszabb napunk! // Anna

 

 Na de tudjuk hogy úgyis csak a képekért jöttök! Íme a mai termés Chripko Lilitől:

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Apropó, holnap egy másik nagyon izgi képes anyag is várható Orbán Petitől, figyeljétek az oldalt, mi már alig várjuk hogy megoszthassuk veletek!