10 nap alatt gyalog a Balaton körül

Kedvenceink a 2019-es tókerülésről

2019. október 22. - balaton.camino

10 nap, több ezer élmény, ráadásul mindenki máshogy éli meg a pillanatokat, ez így szép. A lenti listánk is szubjektív és a teljesség igénye nélkül készült. Tegyétek hozzá a magatokét, nekünk most ezek az idei kedvenceink!

Kedvenc pillanat

Tippeltünk reggel Balatonfüreden, hogy vajon hányan is vagyunk, akik a 10 napot végigjárjuk, de amikor el is készült a fotó a keménymagról, és megszámoltunk, hogy bizony több mint 50-en vagyunk teljes tókerülők, akkor az azért elég szuper érzés volt nekünk. Gratulálunk mindenkinek, mert ezek csodás egyéni teljesítmények, amik viszont mind a Balaton Camino idején teljesültek. <3

kemenymag.jpg

Kedvenc szállásadó

Sokan vártak minket sokféleképpen az esti pihenésünkre, a leglelkesebb szállásadónk viszont egyértelműen a Toldi68 házigazdája volt, akivel már indulásunk előtt is többször beszéltünk. Mindig kérdezte, hogy mivel készüljön, mivel segíthet nekünk, a csodás szállás és a kedves vendégszeretet volt a legjobb, köszönjük!

balatoncamino_oktober9_chripkolili-4307.jpg

Kedvenc segítő

Egyértelműen István, Judit férje az, aki az idei utunkat könnyebbé tette! Segített a pólókiadásban, matricásdobozok megtalálásában, szóval úgy egyáltalán a napok elindításában. Aztán segített a szállások átvételében, az étellogisztikában, a dolgok megemelésében és ide-oda hordásában, és természetesen a mi ügyes-bajos dolgainkon kívül is mindenben, amiben egy apa jeleskedik, szóval tényleg MINDENBEN! Örök hála! <3

camino1011_90.JPG

Kedvenc megálló

Balaton Camino menüs megállóink igazán kitettek magukért, de ami a Csókafészekben történt, az maga volt a nagybetűs Hazaérkezés. Talán ott volt úgy igazán egyben a csapat napközben, és ehhez hozzájárult az aznapi szakadó eső is: mindenki szárítgatta a cipőt-kabátot a bedurrantott kandalló mellett, előkerültek a sportkrémek meg érkeztek a melegítő pálinkák is a pultból. Egy szempillantás alatt megtöltöttük az éttermet, ők mégis becsülettel és kedvességgel állták a rohamot, a borsókrémlevest meg a ropogós rántott csirkét azóta is emlegetjük - köszönet érte!

camino1010_80.JPG

Kedvenc partszakasz

Még a triplázó Balaton-kerülők is bukkanhatnak új partszakaszokra! Mi például idén tudtuk meg, hogy a Balatonboglár-Fonyódliget közötti részen a part nincs elzárva, hanem nagyon is járható. Arról nem is beszélve, hogy olyan a kilátás, hogy nem nagyon akarsz továbbmenni. 
balatoncamino_oktober8_chripkolili-3954.jpg

balatoncamino_oktober8_chripkolili-4038.jpg

Kedvenc ötlet

Azt mondja az Orbán Peti somolyogva, hogy van egy ötlete. 

Egy nappal később hetvenen fekszünk szorosan egymás és a hátizsákjaink mellett a badacsonyi mólón, és egy drón felé integetünk. Balaton Camino Tetris Challenge!

camino1011_84.JPG

Kedvenc látkép 

Az első napi borongós időből pont akkor váltott napsütésre, amikor a csapat egy része kiért a balatonvilágosi Magaspartra.

screen_shot_2019-10-21_at_13_11_24.png

(Egyik) kedvenc kép

Chripko Lili nem véletlenül utcai fotózással kezdte, egyszerűen meglát pillanatokat. Nem sokat üldögéltünk idén padokon hármasban, intézkedtünk, szervezkedtünk, de itt ebben a pillanatban volt egy kis megállás. Sasszeműek megfigyelhetik, hogy egész jól összekombináltuk a színeket.

balatoncamino_oktober8_chripkolili-3904.jpg

Kedvenc random megvendégelés

Bélatelepen a strandon vidám társaságba futott bele az arrajáró: a strand gondnoka és rendszeres horgásza a csodás napsütésben pálinkával kínálta az elhaladó csapatot. Egyre többen lettünk, koccintottunk, aztán még érkeztek, és együtt indultunk tovább. Beszéltük is, hogy jó volt kicsit bevárni és felduzzasztani a csapatot, hiszen a "mezőny" nap közepére mindig szétszakadozik, ki gyorsabban, ki lassabban megy. 

balatoncamino_oktober8_chripkolili-4016.jpg

footer_bloghu.jpg

Babával gyalog a Balaton körül

Sokan kérdeztétek csodálkozva, kissé megrovóan vagy épp őszinte érdeklődéssel, hogy na és tényleg jött velem 10 napig a kislányom? Tényleg.
És hogy milyen volt ez a 10 nap? Őszinte leszek: meghatározó élmény, rengeteg csodás pillanat, jó pár mélyponttal tarkítva. Amilyen egy kisgyerekes család élete amúgy - csak mi gyalogoltunk, és minden nap újra költöztünk is közben. Igyekszem nem a nehézségekre koncentrálni, mert tele volt ez a 10 nap csodás pillanattal, de jó ha tudjuk, mivel állunk szemben. Ha valaki utánunk csinálná, összeszedtem pár gondolatot.
Békés természetű, kíváncsi 10 hónapos lányom 10 napon keresztül rótta velem az utakat: egy futóbabakocsi és egy jól bevált hordozó ringatta több mint 200 kilométeren át. Jártunk hepehupás betonon, kavicsos utakon, fűben és földúton, mentünk napsütésben ködben és szakadó esőben. Az vált be a legjobban, hogy mindkét eszköz nálunk volt egyszerre: bár igyekeztem Julit minél többször letenni mászkálni-mozgolódni, némi nyűgösködés előfordult, és ilyenkor nagyon jól jött, hogy tudtam váltogatni.
bob.jpg
Ő itt BOB. A Fuss Babakocsival Egyesülettől kérdeztem meg a Balaton Camino előtt, hogy szerintük milyen túrababakocsival lenne érdemes nekiindulnunk, és ők voltak olyan kedvesek, hogy egyszerűen kölcsönadtak tesztelésre egy BOB Utility-t. (Mert bébi utazócuccok kölcsönzésével is foglalkoznak, utazáshoz nektek is jól jöhet.) Nagyon hálás vagyok érte, és mindenkinek ódákat zengtem róla meg kezébe nyomtam, aki mutatott erre bármekkora hajlandóságot. Szinte önjáró, könnyen csukható és nyitható, kompakt méretű összecsukva, és öröm vele zötykölődős tájakon közlekedni. A fix kerék szokatlan volt az első egy-két napban, de a pompás lengéscsillapítás meg a hülyebiztos megoldások (a tépőzáras "napfénytető", a pofonegyszerűen dönthető fekvő- és ülőfelület) az első pillanattól nagyon tetszettek nekünk. Tudjátok mit? Én már futni is hajlandó lennék, csak maradhasson nálam.

bob3.jpg


Amikor Juli elunta a babakocsiból nézelődést, mert ilyen is volt, akkor átkerült a számunkra már jól bevált Bondolino hordozóba. Felpattintottam a kisasszonyt a hátamra, aztán indulhatott a kalimpálás és barátkozás felnőttmagasságban. Bevallom, bár nagyon kényelmes mindkettőnknek a hordozás, az októberi változékony időben már a napi ellátmányunk és a pelenka-ruha csomagunk is gondot okoz, bármilyen óriás övtáskát is pakolok meg. Párórás túránál még tökéletes, egész napra már sok a cucc. Tudom, hogy sokan nyomják a háton hordozást válltáskával, de ott már rettenetesen idegesít a pántok összevisszasága, meg az aszimmetrikus súlyeloszlás: így aztán vagy a babakocsin toltam a cuccainkat hordozás mellett, vagy egész napra hordozóval és saját serpával készültem, aki minden mást hozott helyettem.


Ide kapcsolódik, hogy az öltözködés a brutál változékony időnek köszönhetően elég bonyolult volt: előfordult, hogy 3 fokban és sarki szélben indultunk és délután már 23 fokban napoztunk. És akkor ezt kombináld egy babakocsis meg egy hordozós szettel, nos az négy évszaknyi ruha egy nap alatt. Így eshetett meg, hogy időnként a férjem gyapjúzoknijában, néha az én pulóverembe öltözve tűnt fel a kislány a kocsi mélyén, délután meg már egy szál bodyban ücsörgött mezítláb a hordozóban. Rengeteg ruhát vittünk neki - az én 2 darab gyapjúfelsőm és leggingseim mellett nevetségesen sokat- és mégis úgy éreztem néha, hogy nincs mit ráadnom. Persze mindig volt mit felvennie, és semmi baja nem lett, nem fázott meg egyszer sem.  

71768191_938665026491247_8696859254532866048_n.jpg
A vártnál sokkal több kihívást okozott a pelenkázás. Persze nyáron a strandon egyszerűbb, és ősszel, télen is meg lehet oldani a baba ügyeket némi kreativitással, nem is maradtunk ott sehol kétségbeesetten, azért párszor eszembe jutott, hogy lehetne ez egyszerűbb is. Hordozható pelenkázólap/alátét nem árt, meg anyatigris reflexek, mert néha tényleg csak a földön vagy hideg padokon lehet pelenkázni. Jártunk olyan bababarátnak mondott helyen, ahol a wc-ben a pelenkázó lehajtásához egy kisebb kortárs balettet kellett előadnunk félszer fél négyzetméteren, de volt olyan sarki pizzéria is, ahol legnagyobb meglepetésre tágas, tiszta pelenkázót találtam előre bekészített törlőkendővel.
A déli part strandjain egész jó a helyzet, de ideteszek pár konkrét balatoni helyet, ahol tuti jó körülmények között tudtok pelenkázni:
- Pörc, Balatonkenese
- Lavender Terasz, Balatonakarattya
- Balatonboglári strand, Paletta melletti mosdó
- Hableány, Badacsony
- Csókafészek, Balatongyörök
Légyszi, írjatok ti is, ha tudtok jókat!
Rengeteg témám lenne még, de talán az egyik legfontosabb, amiről szó eshetne még, az a babás alvás: 10 nap alatt 9 szálláshelyen aludtunk. Nekünk egyelőre nem váltak be a szállásokon található bébi utazóágyak (van akinek igen?), ezért minden éjszaka együtt aludtunk kisebb-nagyobb sikerrel. Néhány szállásunkon az éjjelek nagy része azzal telt, hogy recsegő-ropogó matracokon és százéves ágykereteken próbáltunk mozdulatlanul feküdni, az ágy két szélébe kapaszkodva, de szerencsére ennyi éjszakába jó élmények is bőven férnek: voltak széles, ruganyos matracos, tágas fekhelyek is. Aki aludt már kisbabával, az tudja, hogy szeretnek a lehető legnagyobb felületen, a szülőkre merőlegesen, de minimum pörögve aludni, szóval kihívás ez az ágyakra nézve, de volt jópár hely, ahol mindannyian jót aludtunk, együtt!
Juli ma már a saját ágyikójában alszik, majdnem előbújt egy új foga, és itt az út végén talán egy pápát is intene az új barátainak. Ha bárki elindulna egy babás balatoni kalandra, írjatok, szívesen segítünk szállás és bababarát hely tippekkel, és persze várjuk a többiek ötleteit is! / Judit

footer_bloghu.jpg

 

 

10 nap, több száz ember - Gyalog a Balaton körül, veletek

Körbeértünk.

Amikor először megtörtént, hárman voltunk, beültünk egy autóba, és hazamentünk. Most viszont több mint 50-en voltunk, voltatok 10 naposak, és több százan csatlakozók. Csillogó szeműek, kitartóak, szabadságot kivevők, lábfájósak, változni és változtatni akarók. Vártunk rátok, örültünk veletek. Így egészen más most hazamenni. Ti vagytok a mi hőseink ma, meg persze a lábunk, ami harmadszorra körbevitt! 

Ja és írjuk alá akkor itt most: Anna, Dóri, Judit. Sziasztok!

A mai képeket Heim Alexandra készítette.

img_1777.jpg

"Ki-ki nyugalomban. Ez motoszkál most a fejemben, mert este van, nagyon, és bár jó lenne aludni, nehezen megy. Mint mikor síelés után az ember becsukja a szemét, és még úgy is csúszik a léc és csúszik a táj. Lehetetlen megállni, fejben legalábbis. Írjátok közben ugyanezt többen, máshogy, máshonnan, mindenki a saját lakásból, ágyból, íróasztal mellől. Hazaértünk, és közben igen, fura. De tudjátok mit? Nem baj. Mert lett sok ötlet, terv, barátság, új kezdet, kaland, hely, ahova vissza kell térni. És hát lett motiváció, hogy mozogjunk, minden nap, mert jó. Hogy is mondta valaki? Körbegyalogoltam a Balatont, és energikusabb vagyok, mint mikor elindultam. Szép!

Egyetértek, de azért jó feltenni a lábamat a kanapéra. Puszi, jelentem, én még a Balatonon, a kályhában ég a tűz. Találkozunk!" / Dóri

img_1200.jpg

img_0980.jpg

img_1032.jpg

img_0999.jpg

„Egyszerűen megtisztelő, hogy ennyien kivették a részüket a Balaton körüli kilométerekből, mindenki más napnyit. Rengeteg impulzus ért az elmúlt 10 napban és már az azt megelőző felkészülés, előkészítés során. Köszönöm, hogy eljöttetek, láttam és mondtátok, hogy sok élményt, érzést szereztetek. Azt gondolom, hogy volt értelme elindulnunk október 5-én, és megint csak volt értelme, hozadéka, fizikai, lelki, kinek mi és mekkora annak, hogy 10 napig gyalogoltunk. Köszönöm.” / Anna

balatoncamino_oktober8_chripkolili-3904.jpg

img_1259.jpg

img_1230.jpg

img_1526.jpg

 "Megvagyunk. Körbeértünk. Kösz lábak, hogy tettétek a dolgotokat. Kösz útitársaink, hogy együtt mehettünk. Kösz drága családom, hogy lebeszélés helyett segítettetek összerakni ezt az embert próbáló kisbabás logisztikát.

img_1533.jpg

Mostantól megint az lesz, hogy valaki azt mondja valamire, hogy messze van, és kicsit kiröhögöm. Meg az, hogy megyünk a Balaton mellett autóval-vonattal, és minden helyről beugrik valami. Kösz lábak és kösz szívek, hogy körbehoztatok minket mindannyiunkat. Tudjátok mit? Én már főztem egy teát, mondhatni kipihentem magam, szívem szerint elmennék sétálni egyet. És ti, hogy vagytok?" / Judit 

img_1741.jpg

img_1173.jpg

img_1059.jpg

img_1628.jpg

img_1894.jpg

img_1135.jpg

img_1654.jpg

img_1769.jpg

footer_bloghu.jpg

A kedves pillanatok napja - Zánka >> Balatonfüred

Talán nem véletlen, hogy a mai fotókon tájak helyett inkább emberek vannak, megint. Ez egy igazi napsütéses Zánkától Balatonfüredig ívelő tábori nap volt, mindenhol napozó Balaton Caminosokkal, vasárnapi matiné-hangulattal, zéró sietséggel. Holnap befutunk, nem is nagyon merünk még erre gondolni...

A mai képeket Heim Alexandra készítette.

camino_day9_heima_007.jpg

"Hogy ti mennyire cukik vagytok - ez járt a fejemben fél napon át. A Balaton Camino rengeteg szervezést, telefonálást, válaszadást igényel a háttérben, sok a logisztika is, sokszor hátramaradunk, néha kell még egy kávé, mielőtt utánatok indulunk, így jó párszor volt, hogy hátul bandukoltunk. Ehhez képest ma volt egy nagyon jó közös áramlás, így talán még otthonosabb volt a sok már ismerős arc gyaloglás közben. helló hogy vagy, hogy van a lábad, de jó, hogy leadtad a csomagod, már csak egy nap, gyere igyunk egy fröccsöt - tényleg mint egy osztálykirándulás, és még vasárnap is volt, sietni sem kellett, dolgozni sem. Tökéletes. 

camino_day9_heima_003.jpg

Aztán ma is voltak új utak, nem lent mentünk, hanem mindig eggyel feljebb, ha már a Szálka volt az ebéd megálló, ez aztán meghatározta, hogy a fenti úton megyünk majd tovább Füred felé, kilátással a Sajkodi öbölbe. Harmadszor gyalogoljuk körbe a Balatont, de erre még nem is sétáltam! Lovak, szalmabálák, szőlő, csend, présházak és olyan napsütés, hogy ujjatlanra kellett vetkőzni. Köszönöm hát ez úton is legfőbb szponzorunknak - a MOL Nagyon Balaton után - az időjárásnak, hogy velünk volt végig, és akkor még a holnapi befutóra tessék szépen napsütést intézni. Köszi, Fűzfőn találkozunk!"

camino_day9_heima_033.jpg

„Ha túrázol, nem is 10 napot, de egy-kettőt, akkor az időjárásról való beszélgetés nem a kényelmetlen csend kitöltésére szolgál már a túratársakkal. Épp ezért esett szerintem sokszor szó az elmúlt 9 napban is arról, hogy mennyire szerencsénk van ezzel az októberi időjárással. Volt két esős napunk: az indulásé sok szitálással és aztán Balatongyörök felé egy komolyabban zuhogós – és még ezeken a napokon is nagyon sokan gyalogoltunk. Radarképet és felhőmozgást néztünk, összehasonlítottuk a telefonos appok előrejelzéseit, és figyeltük a fényeket, a szelet, ami elfújhatja a felhőket.

camino_day9_heima_017.jpg

Bár én szeretem az esőt – tudom-tudom, már meséltem – azért mégis örülök annak, hogy holnapra sem zuhét ígérnek, hanem olyan csodás napsütést, mint amilyenben ma is sétálhattunk Zánkáról indulva. Az elmúlt 9 napban sokkal többet barnultam, mint fáztam, amiért elég hálás vagyok októbernek, és örülök, hogy így többen velünk mertek jönni olyanok is a Balaton körbekerülésünkön, akik most gyalogoltak először komolyabb távokat. Jöhet az utolsó, napsütéses, 10. napunk!” / Anna

camino_day9_heima_009.jpg

 "Nem gondoltam, hogy itt kell hagynom a kislábujjamat." - mondta mai egyik útitársam, mikor megkérdeztem, hogy van a láthatóan fájós lába, majd így folytatta mosolyogva: "De minden jó, szuperül érezzük magunkat, mindig történik valami váratlan izgalom." Mert így csinálja egy rendes gyalogos amazon. Kérdeztem a vakvezető kutyáját szabadon engedő társunkat is, hogy oké, Gesztenye kutya most szabin van, de hogy fogja bírni keddtől újra a városban? Mire visszakérdezett: "Az egy dolog, hogy a Gesztenye hogy fogja bírni, de mi lesz velünk?" 

camino_day9_heima_028.jpg
Kanyarodnak a beszélgetések a hazatérés felé, kezdetét vette a tábori búcsúhangulat is. Mindenki nyaral még egyet, ma mindenfele fűben heverésző, stégen láblógató, parkban napozó bakancsossal futottam össze: mindannyian érezzük, hogy holnap bezárul velünk a kör, aztán indulhatunk haza. De még van egy napunk: reggelizzetek egy ünnepit, menjetek le a vízhez, menjetek a Római úton, menjetek amerre még jólesik - aztán találkozunk Fűzfőn, és elköszönünk együtt ettől a csodás 10 napos kalandtól." / Judit

camino_day9_heima_015.jpg

camino_day9_heima_004.jpg

camino_day9_heima_005.jpg

footer_bloghu.jpg

"Még sosem voltam ilyen szabad" - Badacsonyörs ›› Zánka

Hárman háromféleképpen, de ugyanoda lyukadunk ki: jó kis energiák, klassz társaság, derűs békesség viszi előre a bandát így a nyolcadik nap táján is. / A mai képeket Heim Alexandra készítette

"Arról szeretnék írni, ki hogyan indult neki a 10 napnak, és hol tartanak most azok, akik az első naptól velünk vannak, és akikkel beszélgettem, Kutatásaim semmiképp nem reprezentatívak, de mindenek felett szubjektívak, szerencsére sok vándorlóval tudtam kapcsolódni, jókat beszélgetni. Jó páran közülünk egyedül jöttek, de cseppet sem telnek magányosan a napjaik. Arról beszélgettünk, hogy az egyedül nekiindulás - még akkor is, ha ez egy közösségi túra valahol - sokkal nagyobb szabadságot adott nekik, mint eddigi utazásaikban. Jó páran most döntöttek először úgy, hogy nem egy baráttól, férjtől, társtól teszik függővé az utazást, mert ahogy mondják "az mindig változhat". Ők azok, akik egyedül foglaltak szállást, pakoltak össze, de persze mostmár sokszor másokhoz csatlakozva töltik a napokat, vagy akár az estét is. Azt mesélik sokan, hogy először élik meg annak a szabadságát, hogy minden új napon ők maguk dönthetnek afelől, egyedül gyalogolnak-e, mert éppen arra van szükségük, vagy csapódnak egy társasághoz, és ez a napon belül is úgy váltakozhat, ahogy épp kedvük tartja. "Tanulok nemet mondani, lezárni beszélgetéseket, kommunikálni, éppen mi esne jól" - mondja egyikük. "Mindig másokkal utaztam, beutaztam a világot, mégis, sosem éreztem magam ennyire szabadnak" - mondja egy másik lány. "Ma előrementem, mert egy lelki útra vágytam, de senki nem firtatta, miért van ez, akikkel tegnap jöttem, csak rám mosolyogtak és továbbmentek. Látták, most erre van szükségem" - mondja egy harmadik útitárs. Tanuljuk egymást, tanuljuk magunkat, tanuljuk milyen önálló egységként csapatban lenni. Nagyon tetszik ez a vetülete a 10 napnak.

camino_day8_heima_015.jpg

camino_day8_heima_002.jpg

 camino_day8_heima_009.jpg

camino_day8_heima_023.jpg

És még valami, amit már több alkalommal láttam. Akik már sok napja velünk vannak, teljesen más energiaszinten vannak, mint akik csak 1-2 napra csatlakoznak. Ők azok, akik türelmesek. Nem sietnek, mert valahogy kitágult számukra az idő. nem akarnak egy nap alatt "jóllakni", megélni, kikapcsolni. tudják, nem lehet. Tudnak várni egy ételre, várni egy italra, ülni a fűben. Manana. Majd, egyszer. Ahogy a spanyol mondja. Majd, ha eljön az ideje. Ha elmegy a nap tovább megyünk. Ha elfogy a kávé, tovább megyünk. Ha sorra kerülünk, kérünk. Semmi stressz. Mert azt otthon hagytuk. És ehhez kell pár nap.

Felírnám, receptre. Mind a 10 napot!" /Dóri

"Harmadszorra teszem meg ezt a Balaton körüli kis sétát, és harmadszorra tűnnek fel új és új útvonalak - meg az útvonalakhoz tartozó szekértáborok. Vannak a vízhez legközelebb igyekvők, akik nádast és partot szimatolva próbálják magukat a lehető legközelebb tartani a tóhoz, vannak a következetesen a bringaúton haladók, és vannak az eggyel fentebbi utakat követők, akiknek táborát idén én is erősítem. Az első évben én is folyamatosan a tó közelségét vágytam, a déli parton jó volt folyamatosan karnyújtásnyi távolságban tudni a vizet. Idén jólesik fentebb menni, ahol csak lehet; ma Zánkára futottunk be egy mesés kilátású felsőbb úton. A 71-es zaja helyett a lépteinket hallgattuk meg a babakocsi surrogását.

camino_day8_heima_034.jpg

camino_day8_heima_038.jpg

camino_day8_heima_039.jpg

Beszéltem olyannal, aki még távolabbra merészkedett és Köveskál felől kanyarodott, meg olyannal is, aki ma rövidet ment, mert ereje fogytán. Van aki most már tényleg nagyon rákanyarodott a célegyenesre, mások egy-két nap teljesítését tűzték ki célul és -jogos- büszkeséggel, bizsergő talppal térnek haza a mai nap után. Történetek bontakoznak ki: sokan jöttetek elengedni, elköszönni, töltődni és újrakezdeni. A lényeg, hogy menjünk, menjünk csak, egyik lábunk a másik után." / Judit

"Van ez a kedvesség hullám, amivel találkozunk, ahogy már lassan körbeérünk. Egyrészt vannak azok a kedves vendéglátósok és szállásadók, akik várnak minket és készülnek nagyon, hogy például az aznapi piacon beszerzett finomságokból nekünk estére vacsora legyen, vagy átmelegedjenek a falak, mire megérkezünk.

camino_day8_heima_014.jpg

camino_day8_heima_036.jpg

camino_day8_heima_021.jpg

Aztán vannak a lelkesen észbekapó kisboltosok, büfések, akik még az útvonaltervünket is megnézik és a >hát láttuk, hogy erre fognak ma jönni< mosolygással főzik ki nekünk a kocsik hátuljában, vagy a nyári napsütéshez szokott óriásboroshordó-pultokban a kávékat, és szalasztanak minket hátra a kerti mosdóba. 

Pár sétáló érdeklődik, sok biciklis kíván jó utat elsuhanva, és természetesen minden gyaloglónak van pár jó, biztató szava a másikhoz. Szóval béke van és kedvesség. Elég szuper, maradjon is ez így minden nap, ne csak a Balaton Camino 10 napja alatt." / Anna 

camino_day8_heima_045.jpg 

footer_bloghu.jpg

"Hát mi lenne, gyalogolok, még mindig..." Balatonederics >>Badacsonyörs

És még gyaloglunk majd hétvégén is, de most van egy kis kerti parti és péntek érzésünk. Főleg, hogy Orbán Peti elkészítette A Képet, amit már tegnap is megtervezett, csak az eső elmosta. Hát most kifeküdtünk a badacsonyi mólóra, ahányan csak voltunk, és ő drónnal lefotózta a saját bejáratú tetris challenge-ünket.

camino1011_84.JPG

"Izgalmas nap volt, vártam. Hazai pálya, hazai hegyek, ismerős utak és ismerős emberek. Otthon. Vicces úgy beérkezni Badacsonyba, hogy a déli partról gyalogolok, általában autóval szoktam közelíteni éppen sietve valamiért, munkába. De ma hátizsákkal érkeztem be, a hátizsákomat dobtam le a júniusban nyitott Hableányban, és közben örültem, hogy kezd kisütni a nap. Hatalmas köddel indultunk, de ebédre kiderült az idő. Nagyon jó érzés megmutatni azt, amivel a napjaim telnek, látni, hogy az embereknek tetszik a táj, ízlik az étel és a bor, és sokan olyat látnak, amit még soha. Lehet, hogy nekem egyértelmű, hogyan kerül palackba a bor, de a társaság jó részének izgalmas és tanulságos volt a Hableány üzemlátogatás, és jó érzés, hogy visszajeleznek: a gyalogláson kívül is milyen kalandos ez a Balaton Camino.

Eseménydús nap volt, és még jön a java: volt ebéd, borkóstoló, Orbán Peti elkészítette nem a nap, hanem a hét képét, most meg a Vánkosban rotyog nekünk a lampionok alatt a sokórás marhapörkölt, úgyhogy le is kell néznem, hagytatok-e még:)" / Dóri

"Jókat beszélgettem az elmúlt napokban, és jókat sétáltam csendben. A beszélgetéseknél még van egy érdekesebb dolog, azok a beszélgetések, amiknek a felét hallom, azokat is véletlenül és pár percre. A telefonáló gyaloglók mellett elhaladok, és így akarva-akaratlanul hallok pár szót. Van, aki helyzetjelent, van, aki instrukciót ad, van, aki biztatást kér. Az eddigi elcsípett mondatokból a kedvenceim:

>Hát mi lenne, gyalogolok, még mindig...<

>Nem, nem vagyok otthon. A szomszédot próbálta? Rendben, akkor majd átveszem a postán.<

>Tudod, ott van felülről a második polcon. Jó, akkor nem tudod, de most mondom...<

>Balett nem ma van, szerdán van mindig különórája...Ma? Ma péntek!<

>Á mindenhol... vízhólyagok mindenhol!<

>Most ettem meg a szendvicsem, de mindjárt ebéd, lesz valami menü mindenkinek. És te mit eszel?<

>Még 2 kilométer...Ja persze, neked nem sok, de én már mentem százat!<

Az a legjobb ezekben az elcsípett mondatokban, hogy sosem idegesek, persze csüggedtek néha, fáradt hangon elmondott szavak, de nem türelmetlenek. Sokakat várják otthon a gyerekeik, és férjek, feleségek állnak helyt gyereklogisztikában, vacsorafőzésben. Van, akit a szabija alatt zavarnak meg, másokat pedig épp munkaügyben hívnak. Mert ugye az élet nem állt meg, csak mi szöktünk meg és gyalogoltunk ki belőle egy kicsit." / Anna

camino1011_30.JPG

"Tudjátok, hogy a köd tehet arról, hogy lett a Balaton Camino? Úgy 10 éve álltunk Tihanyban a férjemmel a befagyott Balaton felett, iszonyú nagy köd volt, és nem találkoztunk már 2 napja senkivel. Na ott beakadt ez a téma. Ma amikor Balatonedericsnél sétáltunk, majdnem épp akkora köd volt, mint akkor, vagy épp majdnem akkora, mint a 2017-es, első tókerülésünknél. Nem is tudtam teljesen egyetérteni, amikor mindenki szomorkodott a hideg szürkeség miatt, én meg csak a pókhálókon lebegő vízgyöngysorokat, finom ködpászmákat meg a selymes foltokat láttam mindenütt. 

Csináltam egy csomó képet is, de a mai nap mégsem a ködfotóim miatt lesz emlékezetes: tavaly egy stégen nyúltunk el mi hárman, idén kicsit szintet léptünk a badacsonyi mólón. Jó volt kinyújtózni kicsit a Balaton parton, még ha egy kikötői betoncsíkon is, de ha igaz amit a hétvégére mondanak, még fürdőruhás fűben fekvések is összejöhetnek a végére. Addig meg nézegetem a legviccesebb képet, amit idén együtt összeraktunk. " / Judit 

camino1011_85.JPG

camino1011_87.JPG

footer_bloghu.jpg

Itt van az ősz, egy napra beköszönt - Keszthely >> Balatonederics

Amikor reggel felvettük az esőkabátokat, kikandikáltunk a szállásról a szürke időbe, nem is gondoltuk, hogy ilyen vidáman, sokan, csillogó szemekkel vártok majd. Egyértelmű volt, nem kérdés, hogy az út folytatódik, ha esik, ha fúj. Orbán Peti, napi fotósunk ma még nem tudott annyit drónt röptetni, de a holnapi napsütésben újra próbálkozik:)

camino1010_09.JPG

camino1010_07.JPG

"Valamiért minden TV mára időzítette a forgatást, pedig tudtuk, ma lesz a legrosszabb idő. Jött az ATV, a Keszthely TV, az MTVA, a Petőfi TV, én meg nagyon sok helyen leszek kapucniban látható, meg ti is, ahogy bandukoltok. Kérdezték is, hogyhogy ennyien, az eső ellenére. Nem is értem, miért gondolja bárki is, hogy egy kis eső megállít egy ilyen elszánt csapatot! Egyre inkább érzem, hogy együtt megcsináljuk, megcsináljátok, húzzátok egymást erőre, szuper ezt kívülről látni. Az eső ellenére is ez egy könnyebb szakasz volt, beérve a célba hazaszöktem aludni Hegymagasra és begyújtottam a kályhát. Ajándék ez a nap is, hát még a következő, amikor a nap is előbújik!  

Innen üzenem: tessék elindulni, olyan 20-25 fokos napsütéses hétvégénk lesz, hogy minél többen gyertek gyalogolni!" / Dóri

camino1010_10.JPG

camino1010_23.JPG

"Az ősznek sok-sok színe és változata van, és persze csodálatos a napsütéses, melengetős október, de én eléggé csípem azt, amilyen a mai időjárás volt, nekem ez az igazi ősz. Esik, néha kicsit, néha nagyon, néha be kell húzódni valami alá és várni, aztán továbbindulni. Nyirkos ruhák, ázott falevelek, bepárásodó szemüvegek, esőcseppes táskák és telefonkijelzők - szóval minden olyan klassz dolog, amikről tudom jól, hogy másokat nagyon idegesítenek.

Ma Orbán Peti jött velünk és készített szuper képeket, vele beszélgettünk a wales-i időjárásról, arról, hogy ott fúj a szél és csapkodja az arcodba az esőt, és hideg van folyamatosan, >szörnyű és ott mégis laknak emberek< mondja Peti, én meg olyan boldog vagyok, mert tudom, hogy mi holnap odaköltöznénk boldogan Tahitótfaluról a ködös-vízes-szeles-zöldes bármelyik szegletébe a világnak, persze nem azért, mintha otthon nem szeretnénk lenni, merthogy szeretünk nagyon. Csak hát egy állandó őszt is el tudok képzelni, amiben elég is lenne egy garnitúra ruha, túrabakancs-kollekció, ügyes esőkabátok, fülvédők és sapkák, sok száraz zokni, pár pulcsi és hosszúnadrág, aztán tőlem fújhat, eshet, jöhet minden dolog, amit mások utálnak.

Holnap már ismét szép napsütés lesz, és azt is szeretni fogom, de azért lehetne már ősz huzamosabban, úgy Anna-módra, ahogy ma volt." / Anna

camino1010_04.JPG

camino1010_37.JPG

camino1010_45.JPG

"Nézem a ma készült szakadó esős képeket amiket küldtek a Balaton Caminós útitársaink, és egész hülye örömöt érzek: olyan vidámságot látok a zizegő esőkabátok alatt, pedig sokan már sokadik napja gyalogoltok, a csapkodó eső mellett vízhólyagok, sántítás is nehezíti a menetet, mégis mindenkinek van egy mosolya, sokaknak egyre szélesebb. Reggel én is nagyon mosolyogtam, amikor megláttam a közös képünkhöz felsorakozva, hogy ATYAVILÁG, rengetegen vagyunk!

Csomószor elmondtuk már, de úgy örülünk, hogy jöttök, láttok, kóstoltok, felfedeztek és osztozunk ebben a nagy közös Balaton-szenvedélyben. Tudom, hogy van akinek otthonról szurkolnak, van aki saját szurkolótáborral érkezett, van akinek telefonos segítség kell (ma reggel nekem sem ártott némi otthonról érkező biztatás) a továbbhaladáshoz, de aztán csak megyünk tovább mindig, egyik lábunk a másik után. A Csókafészekben billent helyre teljesen a világ rendje, bedurrantott kályha mellett száradtak a bakancsok, pálinkás poharak koccantak és Flexagil illata áradt: Balaton Camino hütte edition. Most már a szálláson egy pléd alatt figyelem a tévés időjósokat, akik azt állítják, hétvégére már rövidnadrágos, kisszoknyás idő lesz, úgyhogy irány Badacsony, este bográcsozunk!" / Judit

 

camino1010_46.JPG

camino1010_50.JPG

 

 

 

 

footer_bloghu.jpg

"Már jön postán a cipőm" / Fenyves ›› Keszthely

A Kanyar. Mi csak így emlegetjük az első Balaton Camino óta a végeláthatatlannak tűnő szakaszt, ahogy átérünk délről északra: az egész olyan, mint egy születés, az ember szinte teljesen magára van hagyatva, alig van valami útközben. Vagy mégis? Mintha idén más lett volna a megélésünk, bár a 26 kilométer mindenkit próbára tett.

/ Mai képek: Chripko Lili

balatoncamino_oktober9_chripkolili-4210.jpg

"Balatonmáriafürdő, és az ő leghosszabb utcája. Csak megy, megy, megy az ember, házak jobbra, házak balra. Házak. Mintha sosem lenne vége. Nyaralók, zsúptetős parasztházak, nagyot álmodó modernek, cirádás érthetetlenek. Építkezések, felbontások, betonkeverők: mintha az egész utcának nekiálltak volna most, hogy elmentek a nyaralók. Munkások lapátnak dőlve, csodálkozva nézik a táskás menetet, igen, tényleg körbegyalogoljuk. Ma? 26 kilométer. Igen, sok. Már a negyedik nap. Bírni fogjuk, köszi! 

Ez a nap sokunkat próbára tett, de tudtuk előre. Nekem az eddigi harmadik napi kötelező holtpont-hiszti mára, az ötödik napra érkezett el, jól időzítve, a legnehezebb szakaszra. Nem voltam egyedül, ma a fele társaság szó szerint húzta magát előre. Adtunk is időt a pihenésnek, először a Pelso panzió kertjében napoztunk egy (vagy két?) órát, aztán a kihagyhatatlan 400 éves Vámház előtt a kamionok porában jöttünk bele a tepertő eszegetésbe és beszélgetésbe, minden könnyebben ment, nekem legalábbis, mint a gyaloglás. Ma aztán tényleg ösztönlények voltunk: ember nem dobja le a hétköznapokban ilyen slendrián módon a táskáját az első adandó alkalommal, vagy rúgja le a cipőjét egy étteremben. Na mi ezt ma túlhaladtuk. "Jön már postán a cipőm, ebben nem bírok még egy napot" - hallom az asztal túlvégéről, de az, hogy nem megy tovább, nem is opció. "Sportolok, de sosem gondoltam volna, hogy ez a gyaloglás így kikészít" - mondja valaki más. "Eljött a holtpont" - kacsintunk össze egy sör felett egy másik lánnyal. "Jövőre kevesebbet pakolok a táskámba" - hangzik egy fogadkozás balról. De abban mindenki egyetért, hogy az élmény mindent megér, és nem utolsó sorban az ötödik napra már közösségbe kovácsolódtunk. Szóval, hogy továbbmegyünk-e, ha holnap esni fog az eső? Nem kérdés."/ Dóri

"Minél többször mész át Balatonmáriafürdő és Berény végtelennek tűnő utcáin, annál otthonosabb. Én meg mernék rá esküdni, hogy ez a szakasz kicsit még talán rövidebb is lett tavaly óta: mikor kibukkantunk a fenékpusztai kanyarban, majdnem felnevettem, hogy hát túl is vagyunk a nehezén. Kicsit olyan érzés ez a kanyar, meg a félút, mint amikor biciklivel felérsz az emelkedő tetejére, és elengeded a pedálokat aztán irány a lefelé. Azzal a kis kitétellel, hogy továbbra is gyalogolunk, de kicsit azért felfelé. De innen már akkor is visszafelé megyünk, és ha esténként meglátjuk a túlpart fényeit, már lehet ámuldozni, hogy "na onnan jövünk." 

Jó ez a sétálás, minden nagyobb túra után megfogadom - és jórészt tartom is -, hogy a hétköznapokban is többet kellene gyalogolni. A 2018-as Balaton Camino utolsó napja utáni este otthon még elmentem egyet sétálni, idén úgy tűnik már teljesen elment az eszem, mert vacsora után jutott eszembe, hogy csak kéne menni egy kört, meg kiszellőztetni a fejem.  

Holnap Vonyarcvashegy jön, a kápolnával és a kis dombbal az egyik kedvenc helyem: ha nem szakad az eső, én tuti felmászok a púpra, velem tartotok?" / Judit

"Az volt bennem, hogy a mai napon nem biztos, hogy végig tudok menni. Persze, tudom, hogy nem szabad így hozzáállni, de mégis ez volt, aztán a Kanyar után már egészen gyorsan beértünk Keszthelyre. Napközben is csak kétszer voltam dühös-éhes, és szerencsére mindig pont leültünk, ettünk, pihentünk.

Aztán a keszthelyi vasútállomásnál a megbeszéltek szerint rácsörögtem a mai ultrakedves szállásadónkra, hogy mikor találkozzunk a Toldi68-nál, merthogy nagy szeretettel és érdeklődéssel vár minket, gyalogolni is jött volna velünk, de hát egy térdműtét mindig váratlanul éri az embert, ezt meg teljesen ismerem a tavalyi térdszalagos kórházas sztorim után. Az állomáson pedig kisebb Balaton Caminós csoport gyülekezett és a hogy vagytok kérdésemre olyan lelkes válasz érkezett, amit nagyon jó hallani a mai 26 km után: >Nagyon jól, ez egy szuper nap volt, minden nap egyre jobb!<

Szóval a szállásig ez a két pozitív hang bőven adott erőt, és anyunak is örömmel újságoltam telefonon, hogy ugye-ugye, milyen ügyes vagyok, hogy ma is végiggyalogoltam, mert az anyukák dícsérete mindig kell, akkor is, ha elmúlt már az ember 30. És bizony azt gondolom, hogy azért ez a körbeérés nem egyértelmű, akkor sem, ha Dóri, Judit és én már kétszer megtettük 10 nap alatt a 200+ km-t. Tapasztalat van, elszántság van, és idén is igyekeznek a lábaink. Most meg jön is velem mindig az állandó plusz egy fő, aki lelkesen kalimpál a hasamban, amint leülök vagy elfekszem, és felkelt hajnalban, hogy kellene már indulni sétálni, mert akkor ő megint jót aludna, amíg ringatom a járásommal. Szóval beosztjuk, hogy mikor lépek én, és mikor ő, csak egyelőre az én lépéseim látszanak kívülről és visznek mindkettőnket előre, most már 100 km után is." / Anna 

footer_bloghu.jpg

 

Helló, hegyek! / Balatonlelle>>Balatonfenyves

Szikrázó napsütés, jobb oldalon a Balaton, azon túl a hegyek szépen sorjában, mi meg csak megyünk, egyre nagyobb mosollyal, összeszokottan. Kezdünk megérkezni a vándorlásba, de a fonyódi szakaszon ez nem is csoda. 

/ A mai képeinket Chripko Lili készítette.

balatoncamino_oktober8_chripkolili-4038.jpg

"Most úgy vagyok, hogy egyedül van kedvem menni, most az esik jól. Aztán amint van kedvem kicsit beszélgetni, felnézek, és máris meglátok magam előtt egy hátizsákot - mondja az egyik velünk gyalogló, mikor mellé érek Fonyódnál, aztán el is hagyom, mert a saját tér és a saját tempó itt alapértékek. Mindenkinek annyi, amennyi épp kell. Térből pedig volt ma elég, felfoghatatlanul csodálatos részeken vitt az utunk, végig a tanúhegyek látványával és karcsú fasorokkal kísérve, nappal, szellővel, igazi kirándulóidővel. Amikor jobbra mellettünk a Balaton, akkor tágul a tér, le lehet ülni a partjára, mi több, itt, ezen a szakaszon lehet hódolni kedvenc elfoglaltságomnak, a hegyek sorban elmondásának (Szigliget, Badacsony, Szent György-hegy, Gulács...). 

balatoncamino_oktober8_chripkolili-3951.jpg

Jó a csapat, egyre inkább ismerősek az arcok, és úgy tűnik, a helyiek is kezdenek "megtanulni" minket. Bálatelepen a strandon pálinkát kaptunk, Fenyvesen a Mari-Etta múzeumban zsíros kenyérrel és szörppel vártak, a vacsoránál megkérdezték, mennyi volt a mai táv, úgyhogy tényleg kicsit olyan, mintha mindenki velünk lenne. Pont Lilivel beszéltük este, hogy ezekkel a fényekkel a fenti képen tényleg kezdünk megérkezni az igazi vándorút hangulatba. 4. nap, pont a helyén van ez az érzés is." / Dóri

balatoncamino_oktober8_chripkolili-4016.jpg

balatoncamino_oktober8_chripkolili-3964.jpg

"A mai nap eseményeit két töredelmes vallomással tudnám összefoglalni:

  1. - reggel MÁR MEGINT nem mentünk fel a Gömbkilátóhoz
  2. - ma megtudtuk, hogy egész idáig nem vettünk észre egy csodálatos partszakaszt.

A reggeli köd és 3 fok a BL Yacht Klubban ugyan kicsit összerezzentett bennünket (és a kilátó megmászásától is elvette a kedvünket), Boglárra már kisütött a nap és valami bámulatos véletlen folytán rátévedtünk egy számunkra eddig ismeretlen, gyönyörű partszakaszra. Harmadszorra törlöm vissza a mondatot, amivel megpróbálom leírni, hogy milyen volt, de a Lili képei sokkal többet mesélnek majd.

Amikor legközelebb megkérdezi valaki, hogy minek szervezünk októberre kirándulást, csak előveszem ezt a napot és az orra alá dörgölöm. Nagyon örülök, hogy a kislányom is itt van: arról talán megoszlanak a vélemények, hogy ő mennyit lát, fog fel ebből az egészből, hogy jó ez neki, vagy nekünk. Mi hiszünk abban, hogy ezek a kalandok is hozzátesznek majd ahhoz, hogy nyitottan, kíváncsian, kényelmesen mozogjon a világban, bármerre is járjon. Vannak nehézségeink: nem könnyű a napi logisztika, kevés a melegedős, neki mászkálós, nyugiban pelenkázós megálló lehetőség, még úgy is, hogy igyekszem előre tervezni. És vannak a könnyebbségek: egy derűs-érdeklődő baba, segítő hátország a férjem személyében, és a napi menetben egy szuper hű társ futóbabakocsi. Ha valaki babával indulna útnak: egyrészt ne hallgassatok azokra, akik szerint LEHETETLEN, aztán friss tapasztalataim alapján nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom ezt a nálam lévő Bob Utility-t.

balatoncamino_oktober8_chripkolili-3916.jpg

Lassan 100 km-t beletettem az elmúlt 4 napban, és egyre vidámabban megyek vele: a gyökerektől felvert aszfalton áthussan, a minden kereket megakasztó aprókavicson meg sem rezzen, a füves hepéket és hupákat lágy ringatózással szeli. Picire csukható és bár szélesek a kerekei, pillanatok alatt lekaphatók és visszatehetők. Azoknak, akiket elvesztettem pár sorral fentebb, üzenem, hogy sört is lehet az alján tárolni! Meg rántott húsos szendvicset. Legalábbis ezt hallottam..." / Judit   

balatoncamino_oktober8_chripkolili-3904.jpg

„Ma egymást érték egy darabon az üdülők: a papírgyáré, a cukorgyáré, a csepeli munkásoké, a régről ismert és a most neves cégeké, távolabbi településeké és egyes budapesti kerületeké. Ezeket eléggé szeretem, persze, azokat, amik nem elhagyatottak és lepusztultak úgy, hogy közben csodás partszakaszokat foglalnak el magas kerítésekkel. De ezek nem ilyenek voltak, hanem kedves, 40 éves faházastól, a felújított szállóépületeken át, az ultramodern és mégis ízléses hotelszerűekig.

Egyszer voltam én is azt hiszem, hogy az IBUSZ üdülőben gyerekkoromban, és emlékszem, hogy ott volt a legpuhább párna, amivel addig találkoztam, és hogy jó nyári meleg volt, na meg napfény illatúak voltunk este az ágyban a stand és a homokozás után.

Szóval az üdülők jók voltak akkor is, és most így elhaladva mellettük is azt gondolom, hogy sok család, és már sokadik generációk szereznek puha párnás és napillatú emlékeket a Balatonnál, és ez elég jó így.” / Anna
 

footer_bloghu.jpg

3, te vagy az én párom / Zamárdi ›› Balatonlelle

Hosszú napunk volt ma, de a vége - már aki bevállalta! - szauna volt, úgyhogy egy szavunk nem lehet. A cipőt papucsra cserélni mindig a nap egyik fénypontja, még akkor is, ha visz minket a lábunk rendesen. Ahány nap, ahány ember, annyi megélés, annyi érzés. És te, hogy vagy? Milyen napod volt?

/ A mai képeinket Chripko Lili készítette

balatoncamino_oktober7_chripkolili-3403.jpg 

"Hú de hosszú ez a déli part... és még holnap se ér véget. A mai nap egy lassított felvétel volt nekem, ami indokolatlanul korán indult és rettentő sokáig tart(ott). Judit mondta is, hogy én ma valami egészen más időben élem a napot, mint ők. És valóban, hiszen reggel 7.30-kor én már másodszor reggeliztem és minden ehhez képest volt elcsúszva, ahogy az erőm is, csak a táv nem, ami nem lett rövidebb, hanem megtartotta a maga 24 kilométerét. 

balatoncamino_oktober7_chripkolili-3439.jpg

Tavaly is épp a 3. nap volt nehéz úgy emlékszem, hát ezt a számot nem fogom a lottón megjátszani azt hiszem, mert nem hoz nekem szerencsét. A csigalassú időtől eltekintve láttam ma is persze sok-sok szépet, pihentem vízparti padon pislogva, MÁV üléses restiben szendvicsezve, Balaton Camino ébedmenü mellett kávézva a Kistücsökben, lábkinyújtva most már a lellei szálláson. Ragasztottam megint a matricáinkat, amire minden éven rájövök, hogy ez legfőképp az én kattanásom, és megtaláltam az Anna Villát is, ahova egyszer majd be is nézek, nem csak a kerítésen fotózok be." / Anna

 

balatoncamino_oktober7_chripkolili-3558.jpg

"Érzem, hogy létezem" - posztolta ma az egyik utastársunk a csoportba, és tényleg ennyi történik. Megyünk, fúj a szél, érzem, hogy vagyok. Érzem ahogy a talpam a földbe nyomódik, fogynak a kilométerek, érzem, hogy létezem. Aztán akkor is jólesően érezni a létezést, amikor végre belekanalazom a hőn áhított Kistücsök húslevesbe (ami egyből az anyukám-féle húsleves mögötti második helyet foglalja el az otthonos ízű leves listán). Már ez is elég lenne a boldogsághoz, de nem árt még pár szép gesztenyés fasor, kitüremkedő fügebokroktól roskadó kerítés. Ja, meg az északi part hegyei szemben, szépen sorban, ahogy lassan feltűnik a kanyar. Ma megígértük egy horgásznak, hogy pár nap múlva már Zánkáról integetünk. De előtte még fontos teendőnk van holnap Bogláron: kérem tegyék meg tétjeiket, idén vajon feljutunk-e végre a Gömbkilátóhoz?" / Judit

balatoncamino_oktober7_chripkolili-3418.jpg

balatoncamino_oktober7_chripkolili-3668.jpg

"Nem is tudtam, hogy ez az egyik kedvenc részem, pedig már harmadjára jövünk. Talán, mert most fordítva, így szebb a gesztenyefasor, vagy szebb a túlpart? Ki tudja, de az tény, hogy ma kezdtek el szemben megjelenni a hegyek szép sorjában - az én nagy szerelmeim, - tavaly ilyenkor ugye már a Keszthely utáni kanyartól kísértek minket. Mindegy persze honnan nézzük őket, én bármeddig tudom.

balatoncamino_oktober7_chripkolili-3509.jpg

Úton-útfélen Balaton Caminosok. Ma kicsit átvágtam a mezőnyön, vitt a lábam, közben sokakkal váltottam pár szót.  Már ismerős arcok mellett mentünk el Lilivel, a mai fotósunkkal, és azon nevettünk, hogy mindenki velünk van. Ahol két nagy zsák le van dobva, asztalok, padok, székek mellé, ott biztosan a "csapatból" van valaki, nem is kell kérdezni, csak biccentünk.

balatoncamino_oktober7_chripkolili-3471.jpg

Motivációkról, vízhólyagokról, származásról, otthon maradottakról szólnak a diskurzusok, meg szingliségről, keresésről, például arról, miért van sokkal kevesebb férfi a csapatban, mint nő (tényleg, hol vagytok? ). Aztán a beszélgetés folytatódott a szaunában is, mert Lellén a BL Yacht Clubban naplementét nézve lazítottuk ki a 24 kilométert - ez volt az egyik leghosszabb napunk.

Azt gondolom, hogy itt mindenki hős, aki bevállalja a több napot, pláne a 10-et. Ma az kezdett érdekelni, kit miért hozott ide a lába. Van, akit a teljesítmény, van, aki társaságban akart bandukolni, és nem volt kivel, van, aki a saját nyugalmát keresi, és van, aki a túlzott nyugalomból jött el. Van, aki a Balaton miatt jött, olyan is, aki az új impulzusok miatt, hogy legyen mivel hazamenni az otthoniakhoz és tovább csinálni a hétköznapokat. Van, akinek meg sem kottyan, és van, akinek minden lépés küzdés, mégis továbbmegy - innen üzenem, hatalmasak vagytok!

És Te, miért jöttél/jönnél?" / Dóri

balatoncamino_oktober7_chripkolili-3415.jpg

 

 

footer_2019.jpg